Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-349

426 Az országgyűlés képviselőházának $4.9. ülése 1930 február 6-án, csütörtökön. ha itt lettek volna! — Várnai Dániel: A házszabályok szerint csak hangosan és értelmesen szabad közbeszólni!) Elnök: A házszabályok értelmében egyáltalában nem szabad közbeszólni, és ez Várnai Dániel t. képviselő úrra is vonatkozik. Esztergályos János: Kérdezem önöket, vájjon ennek a törvényjavaslatnak idehozása olyan égető szükségesség volt-e? (Farkas István: Dehogy volt!) Kérdezem az igen t. urakat, hogyha a t. túloldal tényleg olyan nagy tmunkahevületben van, mint amilyen például legutóbb megnyilvánult, amikor tapsolni kellett a miniszterelnök úrnak... (Jánossy Gábor: Sohasem kellett tapsolni! En sohasem tapsolok! Csak a színházban szokás tapsolni! Nincs parancsszó, nincs muszáj ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Esztergályos János: A t. képviselő úr úgy látszik levette a kötést a tenyeréről. (Jánossy Gábor: Miről? — Derültség. —- Jánossy Gábor: Valami kötésről beszél! Nem értem! Mondja magyarul, hogy megértsem!) T. Képviselőház! Kérdezem, hogy miért ez a nagy sietés. Miért nem hoz a kormány ide olyan törvényjavaslatokat, amelyek lehetővé tennék ennek a szerencsétlen népnek a boldogulását? Kérdezem, hogy azután^ hogy különböző adókkal sújtják az ország népét, szükség volt a másik ügynek, az optáns ügynek ilyetén elintézésére? Kérdezem a t. uraktól, hogy amikor ezt a törvényjavaslatot idehozták, nem lett volna-e helyesebb, ha az igen t. belügyminiszter úr a^t. kormánynak azt javasolta volna, hogy tessék olyan törvényjavaslatot hozni ide a Ház elé e törvényjavaslat helyett, amely lehetővé teszi az ország népe részére azt, hogyha megbetegszik, kórház jusson részére, és hogy az emberek ne legyenek kitéve az ország különböző részein annak, hogy miután a kormány nem ad módot és fedezetet arra, hogy kórházakat építsenek, hogy azok a meglévő betegeket befogadhassák, a kórházakból kiszórják őket. Nem lett volna-e fontosabb és szükségesebb az, hogy e helyett a törvényjavaslat helyett az urak a kormányt arra ösztönözzék, hogy egy olyan törvényjavaslatot hozzon ide, amelynek alapján a Rókuskórház helyett egy új, modern kórházat építsenek fel? (Viezián István: Ahhoz nem kell törvény! — Farkas István: Azt a kasszából kell adni ! —. Viezián István : A főváros megcsinálja, nem kell törvény hozzá!) Kérdezem én: miért nem tartották szükségesnek azt, hogy amikor a kormány azzal foglalkozott, hogy ezt a törvényjavaslatot idehozza, a kormányt — ismétlem — arra kényszerítsék, hogy a fővárosban egy új, a modern igényeknek megfelelő kórház építéséről gondoskodjék? Szégyene a fővárosnak az <az állapot, amely a kórházakban van. En nem vagyok olyan rossz Podmaniczaky képviselőtársammal szemben, mint amilyennek ő itt velünk szemben mutatkozott, és én nem mondom a t. túloldal egyik tagjának sem azt, hogy bárcsak kórházba kerülne. Nem^ Éljen egészségben Podmaniczky t. képviselőtársaim, éljenek az urak is az élet legvégsőbb határáig, (Jánossy Gábor: Köszönjük! Viszont kívánjuk!) csak egyet kérek az uraktól: menjeneik el a főváros egyik kórházába, a Kún-utcai kórházba, menjenek el és nézzék meg azt a botrányos állapotot, amely a Kún-utcai fővárosi kórházban van. Ha ezt megnézik az urak, akkor szent meggyőződésem, hogy^ meg fogják mondani még a mai nap folyamán a belügyminiszter úrnak: Vissza ezzel a törvényjavaslattal és tessék egy új törvényjavaslatot idehozni, amely lehetővé teszi azt, hogy a fővárosi kórházak egyikében-másikában az a botrányos állapot, amely ott van, megszűnjék. (Viezián István: Azzal indokolják az autonómia megszűkítését, amit ön mond! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Csak egyet legyen szabad, Viezián t. képviselőtársam, felhozni. (Viezián István: Ez így van, ezzel indokolj áik! — Farkas István: Az állam nem építhet kórházat? Nem kötelessége az államnak kórházat építeni? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek .mindkét oldalon. (Farkas István: Nincsen egy állami kórház sem Budapesten! Nem építhet az állam kórházat? — Viezián István: Ott van a sok klinika! — Farkas István: A klinika nem elég! Az tanulásra való hely.) Csendet kérek. Esztergályos János: Viezián t. képviselőtársaim közbeszólt itt és a főváros egyik-másik kórházának botrányos állapotát ^ akarta r ellenérv gyanánt felsorakoztatni (Viezián István: Ezzel indokolják az autonómia megszakítósét!) a,reakcionárius, az autonómiát (kiherélő törvényjavaslat érdeifeében. (Derültség.) Elnök: A képviselő r urat imparlamentáris kifejezéséért rendreutasítom. Esztergályos János: En önneik, t. képviselőtársam, ezzel szemben mégis csak azt kell, hogy mondjam, és az uraknak is a túloldalon: méltóztassanak elsétálni ma délután a Kún-utcai kórházba, méltóztassanak lemenni a halottaskamrába és megnézni az egész épületet. (Fábián Béla: Minek küldi oda az urakat? Hallottaknak? — Derültség.) Meg méltóztatnak róla győződni, hogy ott minden emberi képzeletet felülmúló botrányos állapotok uralkodnak, és akkor meg vagyok győz-odve róla, hogy egy pillanatig sem fogják tűrni, hogy ez a törvényjavaslat napirenden maradjon. Az ott elhullott, illetőleg meghalt szerencsétlen emberek, (Br. Podmaniczky Endre: Az emberek nem hullanak el!) akik a kórház betegágyain végig szenvedték az emberi szenvedés minden baját, lekerülnek rongyos, ócs'ka lepedőben a hullakamrába csak azért, hogy ott a patkányok lakmározzanak rajtuk. (Ellenmondások a jobboldalon. — Fábián Béla: Ha ez igaz, akkor ez rémes! Botrány!) t

Méltóztassanak meggyőződni róla! (Kabék Lajos: Tessék hullának lenni egyszer! — Derültség. — Jánossy Gábor: Ez szomorú tény, ezen nem lehet nevetni! Ezen nem lehpt humorizálni! — Br. Podmaniczky Endre: Ök humorizálnak az ilyesmin is! — Fábián Béla: Ez a Kún-utcai kórházban van?) Igen a Kún-utcai kórházban, az egyik fővárosi kórházban. (Usetty Béla előadó: Más kérdés, hogy beigazolást nyer-e?) Maguk az orvosok is felháborodva beszélnek erről a kérdésről, de tehetetlenül állanak ott. (Fábián Béla: Wenhardt úr tudja ezt? — Zaj.) Tudnia kell, mert ha tudják a többi orvosok ott ezt az állapotot, tudnia kell neki is. (Fábián Béla: Huszonnégy óra alatt meg kell indulnia a vizsgálatnak, hogy igaz-e az, — amit a képviselő úr mondott, mert ha igaz, akkor ez a legnagyobb szégyen! — Jánossy Gábor: Ügy van! — Br. Podmaniczky Endre: Nem lesz az úgy!) Ön már hozzászokhatott ahhoz, hogyha mi ezekről a padokról valamit mondunk, az úgy is van. (Derültség. —- Br. . Podmaniczky Endre: Eossz információ is lehet!) T. képviselőtársam, a nélkül, hogy ön engem meggyanúsítana, kérem Önt tisztelettel, tessék ma ebéd után elmenni (Derültség. — Usetty Béla előadó: Talán mindnyájunkat invitálna!) a Kún-utcai kórházba, az úgynevezett Dolog-kórházba. Ne mutatkozzék ott be a képviselő úr, hanem tessék szépen, mint privát Iá-