Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-348

358 Az országgyűlés képviselőházának 3^8. ülése 1930 február 5-én, szerdán. Az 1924 : XXVI. tcikk értelmében a választott tagok száma 250 volt; a testületek és intézmények képviselőinek száma, kiket az illető testületek kijelölése alapján a Kormányzó úr nevezett ki 21, a tisztségüknél fogva tagok száma pedig 10, ez Összesen kitesz 31-et. Ugyancsak 31 volt a törvényhatósági tisztviselők száma, akik hivatali állásuknál fogva tagjai voltak a bizottságnak. Ezzel szemben az új törvényjavaslat szerint a választott tagok száma 190 lesz, tudniillik az összes választók által választott, az örökös és érdekképviseleti tagok együttes száma, mert hiszen ez utóbbi két csooort tagjai is választottaknak tekintendők, mert habár minősítve is, de választás útján kerülnek a bizottságba; mindössze 9 lesz azoknak a száma, akik szakszerűség képviseleti címen lesznek tagok, akikhez esetleg még tizediknek számíthatjuk a Vitézi Szék törzskapitányának kiküldöttjét; ezenkívül 20 lesz a hivatali állásuknál fogva tag városi tisztviselők száma. Így tehát az öszszes tagok száma csökkenik minden kategóriában, de legnagyobb mértékben éppen azoké, akikről a tisztelt túloldal azt állítja, hogy nem bírnak teljes függetlenséggel; én ugyanis nem nem állítom ezt, mert szerintem például a fővárosi Közmunkák Tanácsa elnökének, a Közegészségi Tanács, avagy az Országos Társadalombiztosító Intézet elnökének is lehet független egyéni meggyőződése. Eassay Károly igen tisztelt képviselőtársam nagyon helyesen kiszámította tehát azt, hogy az 1924. évi törvény alapján a választott bizottsági tagok az egész törvényhatósági bizottság 80'1 százalékát tették ki, abban azonban már nem adhatok neki igazat, hogy ez az arányszám az új törvényjavaslat szerint lecsökkenik 63'6%-ra, mert helyes számítás szerint nem csökkenik, hanem ellenkezőleg felemelkedik 86-4%-ra. Ellenben az úgynevezett függő elem, a kinevezettek és tisztviselők arányszáma, amely az 1924. évi törvény szerint kereken 10%-ot tett ki, a törvényjavaslat szerint leszáll 4-5%-ra, sőt a hivataluknál fogva tag városi tisztviselők arányszáma is, mely 10%-ot tett ki, 9%-ra csökkenik. Ilyenformán tehát az új törvényjavaslat intézkedéseiben nem láthatjuk az önkormányzati elemek megfogyatkozását és az önkormányzat sérelmét, hanem inkább az önkormányzat által választott elemek gyarapodását, és az autonómia megerősödését. A városi tisztviselőket, akik hivatalból tagok, szintén önkormányzati elemeknek kell tekintenünk, hiszen az egyetlen tisztifőorvos kivételével választás útján nyerik mandátumukat. Az érdekképviseleti tagokat feltétlenül választottaknak kell tekinteni. Esitt van egv igen nagy haladás az 1925. évi törvénnyel szemben. Ott is jelentkeztek már az érdekképviseletek bizonyos csoportjai, de ott az érdekképviseleti testületeket csak a kijelölés joga illette meg, belőlük végeredményben kinevezés folytán lettek kiválasztva a törvényhatóságba kerülő tagok. Ez az állapot most megváltozik, mert az egyes kamarák választmányából, vagy vezetőségéből választás útján kerülnek be a törvényhatóságba az illető kiküldöttek. És ezeknek a kiküldötteknek, akik saját testületeikben már a kiválasztottak, a legjobbak, a vezetésre hivatottak közé tartoztak, az egyéni függetlenségük feltétlenül minden kétségen felül áll. Itt csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy az Országos Mezőgazdasági Kamara kiküldötteinek számát nagyon^ keveselnem kell és pedig két okból. Először azért, mert az ország fővárosa, miként mondottam, az egész országé, feltétlenül szükséges volna tehát, hogy az olyanynyira fontos mezőgazdaság érdeke, amelyhez tartozók az ország lakosságának 70%-át képezik, és amely mezőgazdaság közgazdasági életünk alapját képezi, amely az egész országnak és magának a fővárosnak is az életet adja, a főváros parlamentjében nagyobb számmal legyen képviselve. De másrészt azért keveselnem kell a mezőgazdasági kiküldöttek számát, mert hiszen a többi foglalkozási ágak, amelyek az érdekképviseleti csoportok útján külön képviselethez jutnak, már az összes választók közül választandó 140 bizottsági tag sorában is igen nagy számmal lesznek képviselve; bizonyára nagy számmal lesznek ezek között kis- és nagyiparosok, kereskedők, ügyvédek, mérnökök, orvosok, ellenben valószínű, hogy legkisebb számmal fogna lenni, ha egyáltalában lesznek közöttük a mezőgazdák. Azzal a tiszteletteljes kéréssel vagyok bátor az igen tisztelt belügyminiszter úrhoz fordulni, legyen kegyes módot adni rá, hogy a mezőgazdasági érdekképviseleti tagok száma itt a képviselőházi tárgyalás alkalmával felemelhető legyen arra a mértékre, amelyet a mezőgazdaság súlyánál fogva valóban megillet. Az örököstagok szintén feltétlenül választott tagoknak tekintendők, hiszen választás útján nyerik megbizatásukat, habár nem a választók egész tömege átal, hanem a törvényhatósági bizottság által választva, épúgy mint a vidéki törvényhatóságok által az 1927 : XXX. te. alapján választott örököstagok. A tisztelt túloldal az örököstagokat is a függő elemek közé számítja. Ebben ismét nem érhetünk egyet. A 23. § azt mondja, hogy az örököstagok a közélet terén érdemeket szerzett fővárosi polgárok sorából választandók. Hát én nem tudom semmiképpen sem elképzelni, hogy a fővárosnak azok a derék polgárai, akik a közéleti múltban érdemesen munkálkodtak, ha ennek elismeréséül Örököstagokká választatnak, ezáltal mindjárt elveszítsék egyéni függetlenségüket és önálló meggyőződésüket. Semmiképpen sem tudom alacsonyabbra taksálni e derék fővárosi polgárok mentalitását és erkölcsi értékét, mint azokét a kiváló vármegyei férfiakét, akiket törvényhatóságuk örököstaggá választással megtisztelt, akiknél ez szintén egyáltalában nem ment az egyéni függetlenség önálló gondolkozás és meggyőződés rovására, sőt akik ezáltal csak súlyban és tekintélyben nyertek. Azt, hogy az örököstagok számaránya itt nagyobb, mint a vidéki törvényhatóságoknál, szintén meg lehet érteni, mert hiszen természetes, hogy itt a fővárosban, ahol az egész ország színe, java összpontosul, ahol a legkiválóbb közéleti férfiak élnek, természetes, hogy sokkal nagyobb számmal vannak azok az érdemes egyének is, akik közül az örököstagok kiválaszthatók. Megvan még itt az a különbség is a vidéki törvényhatóságokkai szemben, hogy a fővárosban nők is megválaszthatok örököstagokká. A női nemnek egy újabb megbecsülését jelenti ez tehát, amely szintén nagy mértékben mutatja, hogy a törvényjavaslat mennyire kíván hódolni a modern, demokratikus haladásnak. Csupán egyet vagyok bátor itt kifogásolni azt, hogy míg az 1929 : XXX. te. 5. §-a szerint az örököstagok általában a közélet terén érdemeket szerzett férfiak közül választandók, lakóhelyre való tekintet nélkül, és csak elsősorban a törvényhatósági lakosok sorából, addig a jelen törvényjavaslat 23 %-a ezt kizárólag a fővárosi polgárok körére korlátozza. Ezt a felfogást nem tudom teljesen osztani, mert én el tudom képzelni, mint ahogyan a vidéki törvényhatóságoknál is megtörténik, hogy a tör-