Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-348

Az országgyűlés képviselőházának S tott, amely törvénycikk idevonatkozó rendelkezéseit pedig éppen a túloldal igen tisztelt szónokai nagyon ' helyesnek tartották és a törvényhatósági választásoknak ennek alapján való megtartását sürgették és tartották volna helyesnek, érthetetlen, miért kifogásolják tehát akkor azt, amikor egy új törvénybe is szórólszóra át lesz ültetve. Benne volt ebben a hatévi helybenlakás feltételé is, amelyet annyira kifogásolnak, főleg Kassay Károly és Pronner Sándor -tisztelt képviselőtársaim. Rassay Károly igen tisztelt képviselőtársam hivatkozik az 1848 : XXIII. törvénycikkre, amelyben nem volt hatéves, hanem csak kétéves domicilium. Hivatkozik továbbá az 1872 : XXXVI. törvénycikkre, amelynek 24. §-ában szintén csak kétéves helybenlakás van feltétlenül kikötve. Megfeledkezik azonban róla igen tisztelt képviselőtársam, hogy mindkét említett törvénycikkben a választói jogosultság a kétéves helybenlakás mellett sokkal, de sokkal súlyosabb feltételekhez van kötve, az éppúgy, mint az országgyűlési választójog is cenzusos választójog volt. Az annyira kívánatosnak mondott 1848 : XXIII. törvénycikk 6. §-ának a) pontja például megadja a választói jogot a háztulajdonosoknak és birtokosoknak, de a városok kategóriái szerint nagyon is különböző alapon, így kis városban, melynek 12.000-nél kevesebb lakosa van 300, középvárosban, vagyis 12—30.000 lakos között 700, nagyvárosban, 30.000 lakoson felül ezer forint értékű ház vagy telek, Pestvárosban pedig pláne 2000 pengő forint értékű ház vagy telek tulajdonosa bír választójoggal. Tekintve .a házak és telkek akkori értékét, a pénz akkori fizetőképességét, ez meglehetős szép kis cenzus volt, és igen figyelemreméltó, hogy minél nagyobb városról volt szó, annál szigorúbb volt a cenzus, legszigorúbb és legmagasabb mértékkel mérték éppen a fővárosnál, tehát itt adatott meg legnehezebben a választói jog a lakosoknak. Az értelmiségnél bizonyos lakbérösszeg fizetéséhez volt kötve a választói jog, amely ismét vidéken volt legalacsonyabb és Pesten legmagasabb. Megadja továbbá a választói jogot az 1848-iki törvény azok részére is, akik kisvárosban 200, középvárosban 400, nagyvárosban 600, Pestvárosban 800 pengő forint hiztos jövedelmet keresetük vagy tökeértékük után kimutatni képesek. Az 1872: XXXVI. törvénycikk 24. §-a pedig egyszerűen azt mondja, hogy választó azon polgár, ki országgyűlési képviselőválasztói joggal bír, ha írni, olvasni tud és a fővárosban két év óta állandóan lakik. Azt pedig nagyon jól tudjuk, hogy az országgyűlési választójog 1872-ben erősen cenzusos volt. Ne vegye tehát rossz néven nekem Rassay Károly igen tisztelt képviselőtársam, hogy én nem akceptálhatom sem az 1848, sem az 1872. évi törvények^ rendelkezéseit a kétéves helybenlakásra nézve, mert hiszen azok cenzusok választói joggal vannak összekötve, nézetem szerint sokkal helyesebb és sokkal inkább megfelel a demokratikus haladás szellemének a választói jog szabályozásának az a módja, amely az előttünk fekvő törvényjavaslatban foglaltatik, ahol nincs semmiféle cenzus, hanem a legszélesebb körű választói jog alapján részt vehet a törvényhatóság életében a székesfővárosnak úgyszólván minden polgára. A hatéves helybenlakás feltételének kikötésében semmiféle sérelmet nem látok. Nézetem szerint a közügyeket mindig magasabb szempontokból kell tekinteni. A közjogok nem egyéni jogok, hanem az összesség, a köz érdei8. ülése 1930 február 5-én, szerdán. 357 kében vannak azok reánk ruházva, tehát a köz érdekét kell tekintetbe vennünk a törvényhatósági választójog kérdésének elbírálásánál is, közelebbről annak a közületnek a törvényhatóságnak érdekét, amelynek az érdekében ezt a jogot gyakorolnunk kell. A törvényhatóság érdeke pedig és ezt egyenesen az önkormányzati elv követeli meg, hogy aki a törvényhatóság életében, vagyis az önkormányzatban részt akar venni, annak ügyeibe bele akar szólani, szorosabb érdekszálakkal és érzelmi kötelékekkel legyen odakapcsolva, melyek kifejlődéséhez és kellő megerősödéséhez pedig a hatévi ottlakásra feltétlenül szükség van. 1848-ban és 1872-ben, amikor magas cenzushoz volt kötve a választóijog, és amidőn a lakosság ide-oda vándorlása minimális volt, nem bírt jelentőséggel a .helybenlakás kikötésének hosszabb, vagy rövidebb volta. Ma azonban, amikor főképpen a nagyvárosokban, de vidéken is sokkal gyakoribb a népesség mozgása, sokkal több a változó elem, ez a rendelkezés feltétlenül szükséges, mert lehetetlen, hogy a helyi közületek legfontosabb életbevágó ügyeibe olyanok beleszóljanak, akik ott még meg sem melegedtek, akik az ottani viszonyokat nem is ismerhetik, és akik között feltétlenül sokkal több a bizonytalan exisztenciával bíró és kevésbbé megbízható elem, mint az állandó lakosok között, és azok döntőleg szóljanak bele az állandóan ott lakó és a súlyos terheket viselő polgárok sorsának miként való intézésébe. Ez egyenesen ellenkeznék az önkormányzati szellemmel, az önkormányzat jogos és helyes érdekeivel. Ugyancsak az önkormányzati elv követeli meg azt is, hogy a törvényhatósági bizottsági taggá választhatóság feltétele gyanánt valamely minimális adó fizetését kívánjuk meg, fontos és helyes ez a többi törvényhatóságoknál is, de seholsem oly fontos, mint éppen a székesfővárosnál, ahol a. legnagyobb jelentőségű gazdasági és anyagi kérdésekben, óriási értékek felett kell határozni és rendelkezni a törvényhatósági bizottságnak, szükséges tehát, hogy akik ily fontos dolgokban határoznak, maguk is részesei legyenek a közterheknek, mert így felelősségük sokkal nagyobb tudatával és jóval nagyobb megfontoltsággal fognak a kérdésekhez hozzászólni és azokban határozni. A választhatóság tekintetében a törvényjavaslat tovább megy az 1929. évi XXX. törvénycikknél, amennyiben a nőknek is megadja és pedig iskolai képzettségre való tekintet nélkül. A fővárosi választójog tehát még a nagyon is demokratikus vármegyei törvényhatósági választójognál is demokratikusabb lesz, nem felelnek meg tehát a valóságnak azok az állítások, mintha e törvényjavaslatban a fővárosi polgárok jogai a vidéki törvényhatóságok lakosaival szemben háttérbe lennének szorítva. * A tisztelt túloldal részéről sok és bőséges támadást hallottunk a törvényhatósági bizottságnak a javaslatban foglalt összetétele ellen, melyben az autonómia súlyos sérelmét látják. Főleg azt panaszolják a túloldalról t. képviselőtársaim, hogy a törvényhatósági bizottság új összetételében kevesebb lesz a választott elem és ezek rovására megnövekedik a kinevezett, tehát szerintük nem teljesen független elemek száma. En éppen az ellenkezőt vagyok bátor megállapítani. Azt látjuk, hogy éppen a választott elemek arányszáma növekszik meg a kinevezett, vagy tisztségüknél fogva tagokkal szemben. Az 1924 : XXVI, törvénycikk szabályozta legutoljára a törvényhatósági bizottság Összetételét, ezért az összehasonlításnál itt ezt kell alapul vennünk. 53*