Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-348

356 Az országgyűlés képviselőházának szag fővárosa, az utóbbi évtizedek folyamán oly rohamos, szinte szédületes fejlődésen ment keresztül, amire az európai nagyvárosok történetében alig van példa. Ebben a fejlődésben kétségkívül igen nagy része volt annak a körülménynek, hogy talán sokkal inkább, mint más országokban, szinte mesterségesen is a főváros tétetett az egész ország társadalmi, gazdasági és kulturális gócpontjává, mert hiszen ide futottak össze az ország niinden részéből a, közlekedési útvonalak, itt összpontosultak a nagyipár,és a' kereskedelem legtekintélyesebb része, az összes nagy pénzintézetek, általában a gazdásági élet legfőbb tényezői, továbbá itt egyesíttetett minden magasabb kulturális intézményi- ' " * Igaz, hogy ez a fejlődés feltétlenül vidéki városaink fejlődésének rovására történt és megakadályozta az ország egyes részein vidéki centrumok kialakulását, de azért mégis a legnagyobb mértékben örvendetesnek, kell mondanunk, mert Budapest, melynek gyönyörű fekvéséhez foghatót a világ városai között alig lehet találni, olyan igazán nagyszabású modern nagyvárossá lett, mellyel nincs okunk szégyenkezni a világvárosok sorában és amely méltó büszkeségünkre válik a külföld előtt. Hogy ez így van, erről nem csupán nálunk járt külföldiek elismerő szavaiból győződhetünk meg, hanem különösen örömmel győződhetünk meg róla akkor, ha külföldön járva saját szemeinkkel teszünk Összehasonlításokat. Aszékesfőváros közigazgatásának újjászervezésére vonatkozó törvény megalkotását sürgette az a körülmény is, hogy a főváros közigazgatásának szabályozására nézve legnagyobb részében még mindig az 1872 : XXXVI. törvénycikk rendelkezései voltak hatályban, tehát egy olyan törvény, amely az egykori három különálló város egyesítésekor hozatott, amelynek rendelkezései az akkori nagyon is kisszerű viszonyokra lettek alkotva, és amely a vidéki törvényhatóságokra > vonatkozó 1886 : XXI-ik törvénycikket is majdnem másfél évtizeddel megelőzte. A kerületi elöljáróságokról szóló 1893-ik évi XXXIII. törvénycikk csupán nagyon is részleges kiegészítést képez. A háború után megalkotott két új törvény: az 1920 : IX-ik és az 1924 : XXVI. törvénycikk csupán a törvényhatósági bizottságra nézve rendelkeznek. A fővárosi közigazgatás, egészére vonatkozó nagy átfogó törvényes rendelkezés tehát 1872 óta nem történt. A réa-i székesfővárosi törvény rendelkezései nagyrészükben elavultak, avagy a mostani életszükségletek kielégítésére nem voltak többé elégségesek, ezért annál is inkább miután a múlt évben a vidéki törvényhatóságok iijjászervezése megtörtént, a székesfővárosi reform megalkotása sem várathatott többé magára. A székesfőváros közigazgatásának újjászervezésénél ugyanazon elvek szem előtt tartását vélem szükségesnek, amelyeket a vármegyei közigazgatás reformjáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor hangoztatni bátor voltam. Eleget kell tennünk egyrészt azoknak a követelményeknek, amelyeket a fejlődő élet szükségletei, a haladó kor szelleme, főleg a nagyszabású gazdasági és demokratikus haladás állítanak elénk, de másrészt szem előtt kell tartanunk mindenkor a tradíciókat, gondosan ügyelni arra, hogy a fejlődés folytonossága itt se szakadjon meg, hanem egyrészt a történelmileg kifejlődött intézmények fejlesztessenek tovább a változott idők szükségleteihez képest, másrészt hogy az új intézmények a régi alapból nőj jenek ki. Feltétlenül biztosítani kell az önkormányzati jogkör és működés fennmaradását. Szem 348. ülése 1930 február 5-én, szerdán. előtt kell azonban tartanunk, hogy az önkormányzat nem lehet öncél, hanem csak a közigazgatás egy módozata és pedig a lehető legegészségesebb módozata a közszükségletek bizonyos körének kielégítésére, illetőleg bizonyos közfeladatok teljesítésére. A helyi közületet azonban, mely magát az önkormányzatot végzi, nem szabad mint különálló egyedet tekinteni, hanem mint az egésznek a részét, mert hiszen minden hatalom és jog az egészből a nemzettől ered, melynek az egyes kisebb közületek csak részeit képezik, viszont együttesen alkotják a nemzet egész testét. Ezért szükséges, hogy az önkormányzati : közületek, vagy testületek működése mindenkor összihangban legyen az egész nemzet és a nemzet által alkotott állam életével és annak érdekeivel, és különösen fontos, hogy előbbiek működése soha ellentétbe ne kerüljön az utóbbi működésével. Különösen és legelsősorban áll ez éppen a fővárosra, mely az egész ország szívét képezi, miután pedig a test és szervezet egészséges működése feltétlenül egészséges szívműködést feltételez, ennélfogva az egész nemzet, az egész ország érdekében szükséges, ^hogy^ az ország szíve, a főváros olyan egészséges, életerős működést fejthessen ki, amely a nemzet életszükségleteivel és érdekeivel teljes harmóniában van, amely a nemzet érzéseinek, kívánságainak, törekvéseinek hű kifejezője. (Ügy van! a jobboldalon.) Budapest tehát nemcsak a budapestieké, hanem az egész országé. A fővárosból, az ország lüktető szívéből áramlik ki a vérkeringés az egész ország különböző részeibe és semmi esetre sem lehet közönbös az ország szempontjából, hogy vájjon minő szellem és eszmék, minő erkölcsi felfogás árad és terjed szét az ország szívéből annak egész testébe. Kell, hogy a fővárosban, mint szellemi gócpontban a tiszta és igaz, hamisítatlan nemzeti szellem és eszmék éljenek és virágozzanak, a legtisztább keresztény erkölcsi felfogással párosulva, mert csakis így táplálhatja az ország szíve egészséges vérrel az ország testét, és viheti azt tovább a jövő életre, a magyar'reménység felé. Ezért szükséges tehát feltétlenül, hogy a^ székesfőváros közigazgatásának újjászervezésénél ne csak a partikuláris helyi érdekeket, hanem elsősorban éppen az általános és magasabb nemzeti érdekeket tartsuk szem előtt. Ha nézzük az előttünk fekvő törvényjavaslatot, megállapíthatjuk, hogy ebben a javaslatban ezek a szempontok kifejezésre jutnak és éppen ezért azt a főváros és az egész nemzet érdekében üdvösnek és előnyösnek kell tartanom. A túloldal igen tisztelt szónokai, ellenzéki álláspontjukhoz híven, majdnem mind megegyeznek annak hangoztatásában, hogy szerintük a törvényjavaslat nem felel meg a haladás követelményeinek, és hogy intézkedései autonómiaéllenesek. Méltóztassék megengedni, hogy én e tekintetben éppen az ellenkező állásponton legyek. A túloldal^több igen tisztelt szónoka kifogásolta a törvényhatósági választójognak a törvényjavaslat 13. §-ában foglalt szabályozását. Szerény nézetem szerint ez a szabályozás a legteljesebb mértékben helyes és minden tekintetben megfelel a demokratikus követelményeknek. Hiszen a választói jog e rendelkezések alapján teljesen általános és titkos, épúgy, mint amilyen általános és titkos a vidéki törvényhatóságoknál, amelyekre nézve az 1929 : XXX. törvénycikk 7. §-a teljesen azonos rendelkezéseket tartalmaz. De meg kell itt jegyeznem, hogy a választójogra vonatkozólag itt foglalt rendelkezések teljesen megegyeznek azzal a szabályozással, amely már az 1924 : XXVI. törvénycikkben bennefoglalta-