Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-347

350 Az országgyűlés képviselőházának határozni, olyan kérdésekben kell határozni,hogy itt a nyilvánosság a legjobb orvosszer mindennemű nagy gyanúsítás és mindennemű, visszaélés ellen. Kozma Jenő, — aki egyébként brillírozott abban, hogy ennek a törvényjavaslatnak a bizottsági tárgyalásánál olyan javaslatokat igyekezzék elfogadtatni, amelyek ezt még inkább eltorzítják — itt a nyilvánosság kérdésében is egy olyan javaslatot fogadtatott el, amely éüpen az ellenkezője annak, amit mi mondunk, Hát, kért ott nyilvánosságot, ahol nyilvános árlejtésekről, meg ajánlatok elbírálásáról van szó? Természetes dolog, hogy nem akarjuk a nyilvánossággal seftek lehetőségét megteremteni; éppen ellenkezőleg, az üzletek megakadályozását akarjuk minden egyes ténykedésben. Hiszen a belügyminiszter úrnak jól kell emlékeznie, hogy amikor a miniszterelnök úr számomra három direktivát adott, hogy a magam elgondolás át. az ő elgondolásával összeegyeztessem, egyik direktívája az volt, hogy azt az üzletszerzési lehetőséget, amely ma fennáll, a készülő törvényjavaslat akadályozza meg. Most úgy áll a dolog, hogy nyilvánosság lesz ott, ahol nem kellene lennie s nem lesz nyilvánosság ott. ahol pedig kellene lennie. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Áttérek a tanács kérdésére. Érdekes megfigyelni, hogy a Wolff-párt, amely éveken keresztül a tekintetes tanács százpercentes támogatását élvezte, milyen hidegen megy el most a tanács eltemetése mellett. Magam voltam, aki szóvátettem, hogy ez olyan kérdés, amelynél Budapest székesfővárost meg kell különböztetni a vidéki törvényhatóságoktól. En például nem vonakodtam volna attól az állásfoglalástól, hogy Budapesten — de csakis Budapesten — bizonyos ügykörre nézve, nagyon szorosan körülhatárolt ügykörre nézve meghagyjam a tanácsot, de ismétlem, csak nagyon szorosan elhatárolt ügykörre nézve. t , , Természetesen azt a tanácsi diktatúrát, amely most fennáll, amikor a tanács fittyet /hány a saját fejének: a polgármesternek, fitytyet hány az őt ellenőrző közgyűlésnek, fittyet hány a kormánynak, szóval a mai állapotot a világért sem akartam fenntartani én sem a tanácsot illetőleg, ellenben meggondolás tárgyává tettem volna a kormányihelyében, hogy bizonyos kérdéseket illetőleg a tanácsot nagyjában, — összehasonlítva a minisztertanácsi intézményével — de csak nagyjában, meghagyjam. Most az állások betöltésének módjáról akarok beszélni. Hihetetlen, hogy amikor a közigazgatás egyszerűsítéséről beszélünk, hogyan van ebben a törvényjavaslatban az állások betöltésének módja lefektetve! Ha pályadíjat arra tűztek volna fki, hogy miképpen kell a kérdést összekuszálni, hogyan kell összekomplikálni, akkor az érdemelte volna meg a pályadíjat, aki ezt írta, elgondolta, nem pedig nem tudom kicsoda, aki a közigazgatás egyszerűsítésénél a pályadíjat kapta. Itt van a tanerők kérdése. Hihetetlen, hogy a kormány a fővárossal, Magyarországnak legnagyobb iskolafenntartójával hogy elbánik, milyen könnyen! Hát, könnyen megy, óriási többség áll mögötte, amelynek legnagyobb része a dolog iránt nem érdeklődik; egy olyan többség, amelyből a fővárosi kérdéshez egy Gáspárdy Elemér szól hozzá. Ijedten kellett látnunk, hogy a képviselő úr nem ismeri a fővárost. (Erdélyi Aladár: De sok igazat mondott a képviselő úr! A mai lapok is hozzák, hogy sok igaza volt sok tekintetben! — Ügy van! jobbfelől. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Akkor miért vonta viszsza? — Erdélyi Aladár: Nem vonta vissza! A 5 47. ülése 1930 február £-én, kedden. mai lapok is hozzák vizsgálat alapján, hogy igaza volt!) Ügy elbánni egy iskolafenntartóval, ihogy máról-holnapra megvonják tőle a jogot a tanerőik kiszemelését, (kiválasztását illetőleg, ez teljesen abszurdum! Micsoda lejtő ez? Mit akar a kormány? Annyira elbizakodott már a kormány, hogy azt gondolja: elég erős arra, hogy a felekezeteiükei is szembe tud szállani, ha majd az iskolafenntartás kérdéséhez ott is hozzányúl? Mert hiszen itt nincs megállás. Ha a kormány a fővárost, mint iskolafenntartót, fumigálja, ennek természetes folyománya, hogy például bennünket, református felekezetet, mint iskolafenntartót egy szép napon hasonlóan kitesz a jogainkból. Hát, még csak az hiányzik, nincs más bajunk; még az hiányzik, hogy újabb és újabb üszköt, újabb és újabb gyúanyagot dobjanak közénk. Hát, ez lesz az az új korszak, amelyben Magyarország talpraáll, amikor leomlottak az akadályok, amelyek eddig Magyarország talpraállását akadályozták? Tanácsolom az igen t. kormánynak, méltóztassék a tanerők kiválasztásának jogát teljes nyugalommal a székesfőváros polgármesterére bízni. Nem fog ráfizetni az igen t. kormány erre a dologra. En, aki nem vagyok egy pártálláson a jelenlegi polgármesterrel és nincs reményem abban a tekintetben, hogy velem egy pártállású polgármester kerül oda rövid időn belül, állítom, hogy egészen helyes és jó kezekben van, ha a törvényhatóság első tisztviselője az, aki a tanerőket kiválasztja. Vétójog? Hát, vétójogra szükség van? Micsoda bizalmatlanság ez? Ha ilyen bizalmatlanok az urak máshoz, akkor milyen bizalmasak egymáshoz? Rettenetes, hogy vétójogot akarnak a törvényben felállítani; a kultuszminiszter úr számára névsorokat akarnak felterjeszteni. És elképzelheti-e valaki azt, hogy ez a gyakorlatban hogyan fog végbemenni? Hát, látták már az urak a székesfőváros' közoktatási ügyosztályát? Van-e^ tudomásuk arról, hogy mennyi ott a tanszemélyzet és mennyi ott az ügydarab 1 Bocsánatot kérek, aki ilyen reformokkal áll elő, az a székesfővárost nem ismeri, mert az, aki ismeri, ilyesmivel nem állhat a törvényhozás elé. Itt van a tisztviselői pályánál az előrehaladás. Ha egy tisztviselő előre akar haladni, öt különböző fórum van. Ennek a törvényjavaslatnak előterjesztői azzal dicsekednek, hogy ez a fórumokat megszünteti. Ez nem igaz; a leghatározottabban állítom, hogy ez a törvényjavaslat nem szüntet meg fórumokat, hanem szaporíja a fórumokat. (Ügy van!^ a bal- és szélsőbaloldalon.) Az állások betöltésénél például öt fórumot kreál akkor, amikor a közigazgatás egyszerűsítésének parancsszavát írják és beszélik mindenütt, ahol az ember ilyen kérdésről tárgyal. Itt van a vagyonkezelés. Bocsánatot kérek, t. miniszter úr, hát tolvajnépség az a székesfőváros, hogy ilyen törvényjavaslattal méltóztatik jönni? (Propper Sándor: Ügy kezelik!) Hát, a kormány vagyon felügyeleti joga nem elég? Es most kapja még hozzá a számvevővel való megszámoltatást. Ez egy újabb óriási jog. Ez sem elég? Nem elég a vagyonfelügyeleti jog plusz a számvevővel való megszámoltatás? (Baracs Marcell: Plusz igazgatósági tagság!) Es még ezenfelül is van valami, ha az üzemekre gondolunk. Az üzemeket hat különböző fórumról ellenőrzik. Méltóztatnak tudni, hogy valamikor a hadseregben a folytonos szemlélés, folytonos inspiciálás minő szellemet teremtett; amikor nem a harcászati érdekekből történt a kiképzés, hanem minden csapattiszt csak a szemlékre dolgo-