Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-347

348 Az országgyűlés képviselőházának akar a fővárosban, nem vagyok hajlandó megszavazni. Hasonlóképpen nem vagyok hajlandó megszavazni egy olyan törvényjavaslatot, amely több ^költséget okoz. Játszani, országos vonatkozásban is takarékosságot játszani, beharangozni. a költségvetés redukálását s felforgatni az országot, azzal, hogy rögtön a kórházakkal kezdik a takarékosságot stb. stb. s egy ilyen nagy közületnél, mint a székesfőváros, hozni egy olyan reformjavaslatot, amely lényegesen több költséget okoz és ezt megszavaztatni, szóval az adminisztrációt drágábbá tenni, a közigazgatást drá gítani, a székesfőváros terheit növelni, egy ilyen törvényjavaslatot én nem vagyok hajlandó megszavazni. (Sándor Pál: Ez rettenetes kritikaminiszter úr!) Végül pedig pályázatot hirdetni elgondolásokra s húszezer pengős díjakat kitűzni olyanok számára, akik a közigazgatást egyszerűsítő gondolattal jönnek, s akkor jönni egy olyan javaslattal^ amely egy lépéssel sem halad ezen a téren, sőt amely lassúbbá teszi az adminisztrációt, mint eddig volt, én egy ilyen törvényjavaslatot megszavazni nem tudok. Természetes dolog, hogy a főpolgármester hatáskörének a kibővítését komoly ember nem ellenzi; a főpolgármester hatáskörének a kibővítését nem ellenezzük, abszurdumnak tartottuk, hogy egy főispánnak nagyobb hatásköre legyen, mint annak a főpolgármesternek, aki (kétszeres bizalomból ül a helyén. (Rassay Károly: Sőt van egy felfogás, hogy felesleges a főpolgármester és ez volna a közigazgatás egyszerűsítése! — Friedrich István: De hová tegyék, ez a fő kérdés! Talán a Film Rt.-hoz?) Ellenben a főpolgármester hatáskörét ennyire bővíteni teljesen szükségtelen és teljesen felesleges. Mit akarnaik az urak a főpolgármestertől? Azt akarják, hogy a főpolgármester adminisztráljon? Isten mentsen! A főpolgármester ne intézkedjék, ne adminisztráljon, hanem ellenőrizzen, legfeljebb ellenőrizzen, egyébként pedig csinálja a nemzeti politikát, csinálja a nagy politikát, a legszükségesebb beavatkozást pedig csak a polgármester útján tehesse meg, ne pedig a polgármester háta mögött, sunyi módra eszközölhessen vizsgálatot. A főpolgármester képviselje a kormányt, ez a természetes a fővárosnál és esetenként képviselhesse a fővárost a kormánynál, habár ez a polgármester kötelessége. (Ügy van? a szélsőbaloldalon.) Szóval közvetítsen a főpolgármester, ez a kötelessége; ne vindikálja magának a képviseletet azoktól, akik őt felelősségre vonni nem tudják. Engem, mint fővárosi bizottságot, ne képviseljen a főpolgármester, ha én őt megszámoltatni nem tudom, engem csak olyan képviseljen, aki nekem számadással tartozik. Teljesen abszurdum, hogy a főpolgármester képviselje a fővárost és ugyanakkor a főváros ne számoltathassa 'meg azt, aki őt képviseli. (Friedrich István: Es ne akarjon polgármester lepni! ö akar polgármester lenni! Fellépett polgármesternek, de meg is bukott Sipőcczel szemben és aztán visszament főpolgármesternek! —Zaj. — Elnök csenget.) S mit akar az igen t. kormány a főpolgármesteri járandóságokkal, miért ez a kanonoki vagy nagypréposti stallum? Ez valóban hihetetlen dolog. (Bródy Ernő: Megint a főváros bőrére!} Ki kérte vagy ki javasolta, hogy a főpolgármester járandságait ilyen horribilis nagy összegre felemeljék, annyira, hogy itt megáll az embernek az esze? ^Rassay Károly: Ez a takarékosság!) Ami a polgármestert illeti, Budapest székesfőváros polgármestere nem lehet, kisebb úr, mint Debrecen szabad királyi város polgármesBU7. ülése 1930 február h-én, kedden. tere. Budapest polgármesterének nem lehet kisebb hatásköre, mint Debrecen szabad királyi város polgármesterének. Itt teljes az ellenmondás. A polgármesternek nem szűkíthető a joga, ha bővítik a felelősségét, hiszen a felelősségét bővítik, megnövesztik. A felelőssége tehát megnövekedik, de a jogát csökkentik. Bocsánatot kérek, ez olyan ellenmondás, amelynek láttára megáll az embernek az esze. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem álí, tessék bizonyítani! — Bródy Ernő: De úgy van!) T. belügyminiszter úr, a törvényjavaslat minden egyes pontját, minden egyes paragrafusát végig szóvá fogom tenni. Nem sok reményem van a módosításokra, de már csak azért is megteszem ezt, mivel így méltóztatik beszélni. Nem tudom, miért beszél így a belügyminiszter úr, hiszen tudja, hogy én meggondolatlanul nem teszek nyilatkozatot és felszerelten beszélek, cáfolni tehát abban a pillanatban tudok, amikor a belügyminiszter úr kétségbevonja állításomat. Az igen t. belügyminiszter úrnak módja lesz látni a részletes tárgyalásoknál, hogy a polgármester felelőssége igenis bővíttetik (Scitovszky Béla belügyminiszter: A hatásköre is!) és szűkíttetik a jogköre. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Dehogy! Az egész tanácsi hatáskör az övé lesz!) Hogy a közgyűlést tehermentesítsük? Természetes, íme, megint egy hely, ahol mindnyájan egyetértünk, hopy a közgyűlést tehermentesítsük. Ellenben most megint ott vagyunk, hogyha a közgyűlés létszámát nagyon lecsökkentjük,, akkor^ mirevaló a kisgvűlés

; illetőleg a törvényhatósági tanács? (Rassay Károly: További inkorrektség!) További inkorrektség! Nem értem ezt, nem tudom felfogni, tizennégyéves képviselőségem után elemi iskolás kezdőnek érzem magam. (Rassav Károly: ÎP-V van!) és a tanító bácsitól felvilágosítást kell kérnem mindig, mert nem értem a leckét, amelyet elibém adtak. Ha nagyon lecsökkentem a közgyűlés tagjainak létszámát, akkor nekem nem kell kisgyűlés, illetőleg törvényhatósági tanács. Es viszont áll az ellenkező is. Ha Szegednek 205 főnyi törvényhatósági bizottsága van, (Zap. — Bródy Ernő: Halljuk! Halljuk!) akkor Budapestnek nem lehet 220. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Az országnak van 245!) Es ha én azt állítom magamról, hogy én haladó kormány vagyok ... (Rassay Károly: Amikor Nagy-Magyarországon volt 400, akkor a megyénél volt 600! Két teljesen különböző dolog! — Gál Jenő: Angliában nincs hozzá hasonlítva! Más az önkormányzat és más a törvényhozás!) Elnök: Csendet kérek! (Scitovszky Béla belügyminiszter: Tudom én a különbséget önkormányzat és törvényhozás között!) Szilágyi Lajos: Es ha én haladó kormánynak mondom magam és haladó kormány gyanánt állítom magam oda, (Propper Sándor: Már nem is mondják! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) akkor nem tehetek olyat, hogy miközben csökkentem a bizottsági tagok összlétszámát, ugyanakkor aránytalanul megnövelem azoknak a számát, akik nem általános választás útján kerülnek be a törvényhatósági bizottságba. Hogy korrektivumokhoz nyúlt a kormány ez azért van, mert kínlódik a kormány abban, amibe belement, keresi tehát a korrektivumokat. Rosszabbnál rosszabb korrektivumok gondolatai merültek fel. Végeredményben itt kötött ki a kormány. Ezek a korrektívumok nem jók. Hogy a kerületi beosztással operál az igen t. kormány, mint korrektívummal, azt látjuk. Ellenben közigazgatási kerületi beosztást csinálni választási érdekek szempontja-