Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-347

344 Az országgyűlés képviselőházának S oldalon. —Halljuk! a szélsőbaloldalon.) hogyha a kormány erre az Önzetlen álláspontra tud helyezkedni, akkor mint érdektelenné vált kormány egészen más törvényjavaslattal tud idejönni. Mert ha a kormánynak nem volna az a titkos törekvése, hogy a székesfővárosban burkoltan fenntartson egy egységes pártot, akkor ez a törvényjavaslat mégis egészen másképpen nézne ki. (Gál Jenő: Akkor meg sem született volna!) Akkor el tudtam volna képzelni egy olyan törvényjavaslatot, amelyet politikai pártkülönbség nélkül hozsannával fogadott volna mindenki, (Rassay Károly: Ügy van!) olyan törvényjavaslatot, amely az adminisztráció terén hoz újításokat és jelent mérföldes előrehaladást, így azonban azt látom, hogy még az adminisztrációs intézkedéseknél is ott van a lóláb, hogy itt voltaképpen egy a cél, hogy Kozma Jenő pártját ezen a krízisen átsegítsék, annak Wolff Károllyal való entente-ját kibővítsék és ennek a szövetségnek az új közgyűlésen a többséget biztosítsák. (Rassay Károly: Előre!) Igenis ezt látom és látom azt, hogy ennek a célnak feláldoznak mindent, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) feláldozzák az egész autonómiát, feláldozzák azt az erőt, amelyre esetleg önöknek lesz majd valamikor nagy szükségük és olyan lépéseket tesznek, amelyeket meg fognak bánni és majd utólag fognak a Petrovácz Gyulák megint siránkozni, hogy egy és más törvényes rendelkezés visszafelé sült el, (Rassay Károly: Az ország presztízsét rontják!) mert megjósolom, hogy ennek a törvényjavaslatnak több határozmánya visszafelé fog elsülni és nem lehet tudni, hogy kin csattan majd az ostor. Amikor a törvényjavaslat bizottsági tárgyalásánál felvetettem azt a gondolatot, hogy tudják-e az urak, hogy azt az óriási nagy hatalmat kinek szavazzák meg, akkor olyan fölényesen mosolyogtak és amikor azt mondottam, tudják-e az urak, hogy mire ez végrehajtásra kerül, nem jön-e egy Ras say-kormány, akkor kezdtek elkomolyodni (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Meskó Zoltán: Szilágyi—Rassay-kormány! — Rassay Károly: Akkor sem jönne zavarba! — Sándor Pál: Bár már látnánk! — Csontos Imre: De jó lett volna polgármester lenni Pesten!) és ez az elkomolyodás víg derültséggé csak akkor változott át, amikor folytattam mondanivalóimat, hogy avagy egy Gömbös-kormány (Berki Gyula:. Rassay guvernamentális!) Elnök: Berki Gyula képviselő urat kérem ne méltóztassék közibeszólni. (Farkas István közbeszól. — Berki Gyula: Na ne szovjet-elnök úr!) Berki Gyula képviselő urat ismét figyelmeztetem, hogy maradjon csendben. (Várnai Dániel: Legjobb lesz, ha megnöveszti újra a szakállát és egy szót sem szól!) Várnai Dániel képviselő urat is kérem méltóztassék csendben maradni. (Berki Gyula: Maga hallgasson! Magának nincs joga velem szemben ilyen hangot használni!) Berki Gyula képviselő urat utoljára figyelmeztetem, hogy maradjon csendben. Szilágyi Lajos: Egészen természetesnek tar• torn, hogy polgári kormány nem tagadja meg önmagát, egészen természetesnek tartom, hogy olyan kormány, amely minduntalan hangsúlyozza a maga nacionalista voltát, olyan kormány, amely mögött a kereszténység hangoztatásával ülő tényezők állnak őrt, korrektivumokat keres, amikor a népakaratot akarja kialakíttatni. (Rassay Károly: Kevésbbé korrekt ez a korrektivum! — Jánossy Gábor: A szójáték elleniben jó!) Ha ez a törvényjavaslat a kereszténység uralmát biztosítaná a zsidóság felett, nem csodálkoznám, ha ez sokaknak- tetszenék. Ha ez a törvényjavaslat a polgári rend uralmát 47. ülése 1930 február k-én, kedden. évtizedekre vagy egy évtizedre biztosítaná a szociáldemokrácia előretörésével szemben, akkor megint nem csodálkoznám, hogy hatalmas tábor vonul fel mellette. Ha a nacionalisták vonulnának fel mellette, látván, az internacionalistáknak fokozatos, intenzív munkáját, akkor megint nem csodálkoznám. Ellenben ez a törvényjavaslat mindezeket a célokat sem szolgálja. Amikor keresztény érdekeket említenek, a kereszténységet rútul becsapják, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: A polgári választókat. — Friedrich István: Azokat fosztják meg!) amikor a^ polgári társadalmi rend érdekeit hangoztatják, a polgárság érdekeit rútul hecsapják, amikor nacionalista érdekeket emlegetnek, a nacionalisták érdekeit rútul becsapják, mert ez a törvényjavaslat ezeket az érdekeket nem szolgálja. Elnök: Álképviselő urat ismételten hangoztatott imparlamentáris kifejezéséért rendreutasítom. (Rassay Károly: Rútul megtévesztik!) Szilágyi,Lajos: T. Képviselőház! Tanácsoltam a kormánynak, hogyha a fővárosi törvényjavaslathoz hozzányúl, a választójoghoz valahogy hozzá ne nyúljon. Sajnálattal kellett látnom, hogy hónapokon keresztül, minden közkézen forgó tervezetben választójogi vonatkozású részek is voltak. Igaz, hogy most nincseneik benne, de mégis szörnyű könnyelműség volt (Rassay Károly: A tendenciát elárulta!) a nemzettel szemben, felkelteni a szenvedélyeket, megzavarni a nyugalmát és zűrzavart kelteni, albérlői szakasszal jönni, és szerecsenekről, feketékről beszélni, (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) utólag természetesen azt letagadni. (Rassay Károly: Lemosni!) Mindezek helytelen dolgok! Kezdettől fogva tudnia kellett volna ezt az igen t. belügyminiszter úrnak, mert sokan voltunk, akik figyelmeztettük a belügyminiszter urat, hogy a választójoghoz ne méltóztassék hozzányúlni. r Hasonlóképpen megmagyaráztuk, hogy ne méltóztassék Ripka Ferenc főpolgármester úrral és Kozma Jenő pártelnök úrral kísérletezni, mert őszintén sajnáljuk, nem vagyunk abban a helyzetben a

> székesfővárosnál, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Sem velük, sem másokkal nem kisérleztem!) hogy a lakosság tízezrei ilyen lobogó alatt vegyék fel a küzdelmet a szociáldemokrácia ellen. Ha ilyen lobogó alatt mennénk harcba a szociáldemokráciával szemben, egészen bizonyosat, belügyminiszter úr, hogy irtózatosan buknánk és nagyon íól mulatnának a szociáldemokraták, ha a polgári társadalom, Ripka és Kozma lobogóval venné fel ellenük a harcot, mert ez nekik nagyszerű volna, ez az ő malmukra hajtaná a vizet. Hasonlóképpen óva intettem a kormányt, hogy ne segítsen elő semmi olyan szövetkezést, ahol a keresztény községi párt és a községi polgári párt akar egymással szövetséget kötve hont menteni, egymással szövetséget kötve fővárost menteni, polgári, társadalmi rendet menteni, a kereszténység szupremáciáját menteni. Figyelmeztettem az igen t. belügyminiszter urat, aki sohsem volt fővárosi bizottsági tag, — és állítom, hogy aki nem volt, az nem tudja beleképzelni magát az ottani helyzetbe — hogy mit jelent ez a szövetség a polgári társadalom rovására, mit árt ez a szövetség a kereszténység szupremaciájának és miként kergeti ez a szövetség a tömeget balra, miként kergeti ilyesmivel a főváros kispolgárságát a szociáldemokrácia karjaiba, amelynek karjai előtt már ott van, féllábbal már át is lépte küszöbüket a kispolgárság. Az ember hiába beszél, ha egy magamfaj-