Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-347
342 Az országgyűlés képviselőházának menjek, hogy én őt ünnepeljem, vagy másokat izgassak azzal, hogy ünnepelek, itt már megáll az ember esze. A kormányzói kegy megnyilvánulása is helytelen dolog volt. A kormányzói kegy megnyilvánulása a parlament állásfoglalásának prejudikált; a.kormányzói kegy megnyilvánulása megelőzte a parlament összeülését. (Bródy Ernő: A parlament itt az utolsó! Mindig az is volt!) En a miniszterelnök úr helyében elhárítottam volna magamtól a kormányzói kegy ilyen megnyilvánulását, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) nem pedig ellen jegyeztem volna azt a kéziratot, amely őt külön ünnepli. (Jánossy Gábor: Az az egy Lloyd-vacsora még nem ünneplés! — Baracs Marcell: Amit itt csináltak az urak! — Jánossy Gábor: Nem ünnepelt itt senki!) Elnök: Jánossy képviselő urat kérem, méltóztassék esendben maradni. Szilágyi Lajos: Ami pedig a bizakodás felélesztését, a bizalom felélesztésének célzatát illeti, ám legyen. Lehetnek és bizonyára vannak is még olyan polgárai ennek a hazának, akik hisznek abban, hogy Bethlen István még új tud lenni, és lehetnek olyan polgárai is ennek a hazának, akik hisznek abban, hogy az entente betartja Magyarországnak tett ígéreteit, betartja szavát. En az elmúlt esztendők tapasztalatai alapján, minekutána a Miller and-féle levélről szó sem esett, minekutána a kisebbségi szerződéseket garantáló nagyhatalmak rútul elállottak azon kötelezettségük teljesítésétől, hogy szomszédainkat a kisebbségek védelmére kikötött szerződések betartására kényszerítsék, sajnos, semmit, de semmit sem adok semmiféle entente-ígéretre. Nekem hiába áll fel a miniszterelnök úr és hiába mondja; hogy fel van hatalmazva annak bejelentésére, hogy majd, amikor mi kölcsönt keresünk, mellénk állnak; (RassayKároly: Nem mondták, csak azt, hogy nem akadályozzák) ez nekem olyan egyszerű ígéret, mint a többi entente-ígéret : megteheti a miniszterelnök úr, bejelentheti, esetleg szükséges is, hogy megtegye, de én nem hiszek az ígéretnek és ha nem hiszek az ígéretnek, akkor nem látok okot az ünnep éltetésre. Egyszerűen nem tudom, mit hoz a jövő: hátha Párizsban kell az igen t. miniszterelnök úr delegációjának bepakkolni és hazajönnie Mit tudom én, nem Párizsban fognak-e bepakkolni és nem onnan fognak-e hazajönni? (Rassay Károly: Azt sem tudjuk, mit tárgyalnak. — (Friedrich István: A szöveget sem ismerjük!) Azt sem tudjuk, hogy Párizs után nem kell-e az igen t. kormánynak is lemondania 1 ? Akkor nagyon fura helyzetbe kerülnek majd azok, akik most olyan nagyon sietnek ünnepelni. (Rassay Károly: Nem lesznek zavarban!) Nem tudom, más képviselőtársaim mennyire látnak tisztán, de én nem látok tisztán. (Friedrich István: A szöveget sem ismerjük!) Én ebben a kérdésben világtalannak érzem magam (Pakots József: Vak vezet világtalant!) és azt mondom a miniszterelnök úrnak: könnyű királynak lenni a félszeműnek is az egészen világtalanok között. Mert mi egészen világtalanok vagyunk ebben a kérdésben; hiszen nincs tisztázva olyan nagy kérdés, hogy az állami javak milyen pénzösszegekkel számoltattak el; senki egy szót sem szólt arról, hogv az állami Havak milyen számjegyekkel vétettek be az elszámolásba. Amíg én ezt nem látom, addig megbírálni a helyzetet nem tudom s nem tudom, nem mentem-e máris túlmesszire akkor, amikor elismertem, hogy a miniszterelnök úr kötelességét híven teljesítette. (Rassay Slf.7. ülése 1930 február 4-én, kedden. Károly: Apponyi is ezt mondotta, nem azt, ami a lapokban volt; ő fenntartotta véleményét a leszámolásra!) Apponyit itt a Képviselőházban eleget ünnepelték; ehhez pártkülönbség nélkül mindenki hozzájárul, mindenki felfigyel, amikor Apponyi feláll. Ellenben, hogy Apponyit csak akkor ismerjük el mértékadónak, irányjelző lobogónak, ha a mi pártállásunknak megfelelő nyilatkozatot tesz, ebben a tekintetben már nem tudok egyetérteni a túloldallal. Amikor Apponyi arra inti a többséget, hogy most már a belpolitikában politikai irányváltozás kell, (Pakots József: Akkor elnémultak!) akkor ezt elhallgatni, csak úgy a fülünk mellett elereszteni és a székesfővárosi törvényjavaslatot továibbtárgyaltatni; Apponyit tapsolni, bejelenteni egy új jövő, egv új korszak kezdetét, a Pesti Lloyd-Társulatnak lelkesülni kívánó vacsorázó publikumát felheccelni, hogy egy új korszak következik és akkor a fővárosi törvényjavaslatot tovább tárgyalni: ez ellenmondás. A belügyminiszter úr olyan nyugodtan ül bársonyszékében, mintha nem történt volna semmi, úgy képviseli ezt-a javaslatot, mintha nem történt volna semmi, senkinek esze ágába sem jut, hogy semmi aktualitás nem kerget bennünket abban a tekintetben, hogy most ezt a törvényjavaslatot erőszakoljuk, minden megy a maga útján. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nagy tévedés! — Rassay Károly: Mi kényszerít? Talán az új film-részvénytársaság kényszerít? — Scitovszky Béla belügyminiszter: A filmipar érdekében igen, az én érdekemben nem! — Rassay Károly: A filmipar érdekében van pénzünk! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Éppen ezért kell valamit tenni, mert nincs! — Propper Sándor: Hova tették, hogy nincs? — Scitovszky Béla belügyminiszter: Mind gyanúsítás! — Rassay Károly: Nem gyanúsítás! Ez a tény! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Tény még egyáltalában nincsen! — Rassay Károly: Tény még nincsen, csak terv! — Zaj.) Elnök: Rassay képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. (Scitovszky Béla belügyminiszter: A képviselő iir nincs is a fővárosnál! — Rassay Károly: Talán csak jogom van kritizálni? — Zaj. — Rassay Károly: Azért nem vagyok a fővárosnál, mert korrekt voltam!) A képviselő urakat minden oldalról kérem, méltóztassanak csendben maradni. Szilágyi Lajos: Amikor ezt a törvényjavaslatot kritizálom, nem tudok szabadulni egy emléktől. A forradalom napján, ugyanabban az órában, amikor Tisza Istvánt meggyilkolták, az igen t. belügyminiszter úrral a Múzeum-kőrúton járkáltam. Mind a ketten megdöbbenve és meghökkenve néztük a forradalom hullámzását és mentünk egészen az Astoriáig, amelynek erkélyéről éppen akkor dicsekedett egy katonaszökevény és lázította a tömeget. Valahányszor a belügyminiszter urat ilyen retrográd törvényjavaslat képviseletében látom itt, nem tudom, hogyan felejthette el azt az érzést, amely akkor szemmelláthatólag a lelkében volt. Világosabban kifejezve: nem értem, hogy nem tanult a belügyminiszter úr a forradalomból, (Farkas István : Nem tud már ! — Zaj. — Scitovszky Béla belügyminiszter: Talán többet tanultam, mint a képviselő úr!) és hogy nem koncentrálja minden erejét és tudását arra, hogy soha mégegyszer el ne következnék az a nap,amelyet akkor együtt láttunk. En azt mondom, hogy az igen t. miniszter úr ennek ,a törvényjavaslatnak erőltetésével hasonló korszak bekövetkeztét készteti öntudatlanul elő. (Jánossy Gábor: Ugyan! — Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem értem az igen t. belügyminiszter urat
