Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-347

Az országgyűlés képviselőházának 3 hogy azelőtt a városházán csak az időt lopták, most már a méreteket és anyagokat is lopják. Szóval most már a bécsi városi építések idő­lopásból, anyaglopásból és'méretlopásból álla­nak. (Elénk ellenmondások a bal- és szélsőbalol­dalon. — Propper Sándor: Azt hiszem, ezért felelni kellene!) Elnök: A képviselő úr beszédét félbe kell szakítanom és figyelmeztetnem kell, hogy nem felel meg sem a parlamenti szokásnak, sem & nemzetközi illemnek egy más város háztartásá­ról ilyen megbélyegzően nyilatkozni. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon. — Esztergályos Já­nos: Nagyon ihelyes! (Petrovácz Gyula felé): Seipélnek meglesz a véleménye önről! —- De­rültség.) Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! Az ellen­őrzés kérdésében semmi néven nevezendő aka­dályt nem gördítünk az elé, hogy minden ille­tékes tényezőnek, akinek erre^törvényadta joga van, a székesfőváros háztartásának ellenőrzé­sébe beleszólása legyen. Magam részéről azt val­lom, hogy minden kormányzópártra csak meg­nyugtató az, hogy egy ellenőrzésen felül még egy másik ellenőrzés történik, csak azt kérem, hogy ne menjünk ebben túlzásba. Magyarorszá­gon általában baj az, hogy az ellenőröket is ellenőrzik és a főellenőröket még vezérellen­őrökkel is ellenőrzik és ez a rendszer vonul itt is végig. (Kozma Jenő: Itt nincs a Beszkár-ról szó!) Ma nem elég az, hogy magának a főpolgár­mesternek van ilyen ellenőrzési joga, nem elég az, hogy a belügyminiszternek is van ellenőrzési joga... (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Pintér László képviselő urat kérem, maradjon csendben. Petrovácz Gyula: ...hanem az ellenőrzési jog ezentúl minden illetékes miniszterre is kiter­jed a törvény szerint, minden illetékes minisz­ternek joga van az ellenőrzés terén a főváros bármely üzemébe, hivatalába, bármely appará­tusába beleszólni, az iratokat felkérni, vizsgáló­biztosokat kiküldeni, külső szakértőket kiren­delni a város költségére, szóval az ellenőrzésnek olyan túltengése van ebben a javaslatban, ame­lyet okosan redukálni és megfelelő mértékre szo­rítani véleményem szerint szükséges. (Rassay Károly: Miért nem ellenőrizték a lillafüredi fúrást!) T. Képviselőház! Beszédem befejezéséül va­gyok bátor még egy-két megjegyzésre szorít­kozni. (Várnai Dániel: Nagyon jó volt a beszéd, de a pártsercintés Bécs felé elmaradhatott volna!) A szociáldemokratapárt ismét bejelen­tette, hogy passzivitásba fog lépni, ha ebből a törvényjavaslatból törvény lesz. (Rothenstein Mór: Magánál bejelentette? — Derültség és fel­kiáltások jobb felől: Móricka érdeklődik!) Itt a Képviselőházban méltóztattak bejelenteni és ez a bejelentés nem okozta azt a páni félelmet, azt az ijedtséget, amelyet méltóztattak várni. (Ba­racs Marcell: Egyszer a kereszténypárt ebből nagy hasznokat húzott!) Bátor leszek arra is kitérni. (Propper Sándor: Tudom, hogy szeret­nének még egyszer magukra maradni s a magá­nos örömöknek áldozni!) Se nem új, sem nem megdöbbentő ez a do­log, mert hiszen 1924-ben méltóztatott akkori ve­zérszónokuknak, Farkas István úrnak, így kez­deni beszédét (olvassa): «Kijelentem elöljáró­ban, hogy a szociáldemokratapártrá nézve nem fontos a választás. Ha úgy látjuk, részt sem fo­gunk benne venni. A törvény, a jog a fontos, az a fontos, hogy demokrácia vagy sötét beren­dezkedés lesz-e ebben az országban.» (Baracs Marcell: Ezt helyesen mondotta!) Az utána következő képviselő, a párt ve­. ülése 19S0 február k-én, kedden. 339 zére, Peidl Gyula, szintén bejelentette a követ­kezőket (olvassa): «Amennyiben a kormányzat ezeket a demokráciát meghamisító, a választók akaratát megkorrigáló rendelkezéseket a fővá­rosi törvényben keresztülerőszakolja, akkor mi, tekintet nélkül az előálló következményekre, nagyon alapos megfontolás alá fogjuk^ venni, vájjon odaadjuk-e magunkat az ilyen játékok­nak, vájjon résztvegyünk-e a főváros választá­sában.» Ez volt 1924-ben. (Propper Sándor: Erre Petrovácz megkönnyebbülten dörzsölte a kezét, hogy egyedül maradnak!) Es akkor Propper képviselő úr a következő napon ufvan­azt mondta, amit most is mond (olvassa): «Meg fog « könnyebbülni a keresztény községi párt helyzete, mert ha mi a választásokon nem ve­szünk részt, s ha megint egyedül marad, majd okkupálhatja a fővárosi uralmát, és ha lesz valakinek még kedve oda bemenni, megint ki­zárhatják őket a bizottságból.» (Baracs Mar­cell: Erre alapították uralmukat! — Propper Sándor: Tehát konzekvens vagyok!) Tehát már 1924-ben azt .méltóztattak mondani, hogyha a törvényjavaslatnak ezek a reakciós rendelkezé­sei benmaradnak, meg fogják gondolni, részt vesznek-e a választásban. Ma is ezt mondják. (Propper Sándor: Minden okos ember meggon­dolja, amit tesz, csak önök cselekszenek meg­gondolás nélkül, meg a kormány!) De amint akkor résztvettek a választásokon, úgy meg­jósolom, hogy most is részt fognak venni a vá­lasztásokon. Önök csak egyszer nem vettek részt a választásokon és pediff 1920-ban, annál a választásnál, amelyről nem lehetett azt mon­dani, hogy reakciós választójog alapján törté­nik a választás, mert akkor példának okáért (Baracs Marcell: Hat kerületben nem állítottak ellenlistát!) nem mi, hanem egy tőlünk távol álló fél, (Propper Sándor: A naplóban egy ol­dallal tovább! Ott van a kezében! — Derült­ség.) Vázsonyi Vilmos mondotta, hogy a Fried­rich István-féle választójogi rendelet teljesen mintaszerű, tisztességes választójogi rendelet volt, amely valóban bevitt a választásokba min­denkit és egyszerű összeírással, egyszerű bizott­ságok működésével három hónapra kitűzte a választást. (Baracs Marcell közbeszól.) Elnök: Baracs Marcell képviselő urat ké­rem, méltóztassék csendben maradni. (Propper Sándor: A terrorról nem beszél!?) Propper kép­viselő urat ismételten figyelmeztetem, szíves­kedjék tartózkodni a közbeszólásoktól. Petrovácz Gyula: Ebben a legtisztessége­sebb választási eljárásban nem vett részt a szo­ciárdemokratapárt. (Baracs Marcell: Lebunkóz­ták az embereket^ Beverték a fejeket!) Passzi­vitásban volt a nárt, de szerintem nem a terror miatt, mert terrorról talán csak a zsidók pa­naszkodhattak volna, de ta szociáldemokraták nem. (Baracs Marcell: Tehát mégis volt! — Propper Sándor: Félbeismerés!) A szociálde­mokratapárt meghátrált és ha ma nem venne részt a választásokban, azt sem tudnánk más­nak tekinteni, minthogy meghátrál a választás­ban való részvétel elől, vagyis előre beismeri azt a gyöngeségét, amely mutatkozott 1920-ban. Es egy másik fenyegetőzés is elhangzott 1924­ben, amely ideszólt mifelénk, s ez a fenyegető­zés bejelentette a mi pártunk, a keresztény köz­ségi párt teljes halálát a választások alatt, amit a különböző urak az ő frazeológiájuk szerint különbözőképpen fejeztek ki. Ezt például Ras­say t. képviselőtársam Wolff Károly felé for­dulva így fejezte iki (Halljuk! Halljuk! — Ol­vassa): «Az urak a magyar közéletnek egy szo­morú korszakból itt maradt modern fehér ja­kobinusai, modern sansculotte-jai, akik az alkot-

Next

/
Thumbnails
Contents