Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-343
Az országgyűlés képviselőházának $43. \ omnipotenciának, a centralizációnak nagyon szomorú, nagyon csúnya fattyúhajtása, amely nem illik az ország fővárosának első polgárához. Nem tudom, hogy ilyen körülmények között fognak-e önök találkozni önérzetes férfival, ezt a lealacsonyító, megszégyenítő, megalázó állást elfoglalja. (Mozgás a jobb- és baloldalon. — Propper Sándor: Kutya akad mindig, csak korpa legyen!) T. Képviselőház! Nagyon sok mondanivalóm lenne még erről a javaslatról, de fájdalom, úgy látszik, már az időm lejárt és beszédem befejezéséhez kell közelednem. A nyilvánosság jogáról már beszéltem. Mit mondjak a kormányhatóság felügyeleti jogáról és arról, hogy a miniszter új tételeket vehet fel a költségvetésbe? Ez már túlmegy a felügyeleti jogon. Én az alkotmányos jogok embere vagyok, és elismerem azt hogy a kormánynak van ellenőrzési joga Budapest törvényhatóságával szemben is. Például mindig annak a híve voltam, hogy ha kölcsönök felvételéről van szó, vagy magáról a költségvetésről van szó a törvény szempontjából, a kormánynak legyen felügyeleti joga, mert kell, hogy az állam törvényeivel összhangban legyen a főváros közigazgatása. Ezt elismerem. Mint jlogtisztelő és alkotmányszerető ember híve vagyok a hatáskörök szétválasztásának, de annak nem lehetek híve, hogy kormányhatósági felügyelet címén a városi költségvetésbe a kormány önálló tételeket diktálhasson be. Nem lehetek annak sem híve, hogy az a törvényhatósági tanács kinevezett emberekből álljon. A törvényhatósági tanács maga helyes, egészséges gondolat. Helyes gondolat az, hogy az autonómia maga vigye az ügyeket. De nem helyes gondolat és torz az úgy, ahogy itt meg van valósítva, hogy t. i. hat kinevezett tag is van a törvényhatósági tanácsban. Az autonómia képviseletében nincs helye semmiféle kinevezett tagnak. Az autonómia képviseletében csak az autonómiának van joga eljárni. Joga, kötelessége és hivatása az autonómiának az, hogy maga vigye az, ügyeket. Éppen úgy perhorreszkálom a kinevezési jogot az üzemeknek Az üzemek ennek a városnak vállalkozásai, vállalatai, s közérdekű és altruista módon kell, hogy vezessék ezeket az üzemeket, Ott van az autonómia ezeknek ellenőrzésére, felügyeletére. A miniszter úr most az üzemek tekintetében régi kedvenc tervét kívánja megvalósítani. Mert el kell árulnom, hogy ez a miniszter úrnak nem mai koncepciója. A miniszter úr, illetőleg a kormány, mindjárt ennek a törvényhatósági bizottságnak összeülése után akart már egy ilyen vegyes bizottságot kiküldeni az üzemek kérdésében. Gál Jenő t. barátom tette meg annakidején a jogügyi bizottság ülésén az erre vonatkozó elutasító javaslatot. Kísérleteztek már többször ezzel a fából való vaskarikával, hogy amikor egy autonómia viseli a felelősséget, ugyanakkor felelőtlen, a kormány által történt kirendelés alapján sinecurába beültetett emberek ott szakértői cím alatt elvegyék az autonómia képviselőinek helyét. Ez a kísérletezés tehát már régóta folyik, és most megvalósul ebben a törvényjavaslatban. (Gál Jenő: Akkor a főváros ellenállásán megbukott!) En, mint az autonómiát szerető ember, ezt nem fogadhatom el, s nem járulhatok ehhez hozzá, éppúgy, mint nem járulhatok hozzá az örökös tagokhoz, a kormánypárti kertesekhez és a kormányhivatalnokok kinevezéséihez. Az érdeklépviseleti tagok választása is a jelenÍ929 december 19-én } csütörtökön. 237 legi szöveg szerint szintén egy kormányparti többségnek van kiadva. En ehhez sohasem járulhatok hozzá, ha már az érdekképviselet címén választanak bizottsági tagokat, válasszák meg azokat maguk az érdekképviseletek. (Gál Jenő: In pleno!) Igen, in pleno. Ez természetes, ez az egészséges, ez a helyes. De ahhoz nem lehet hozzájárulni, hogy egy többség beszervezzen magának örökös tagokat, érdekképviseleti tagokat, hogy rendelkezésére álljanak a kormányhivatalnokok, s ott legyen rendelkezésre a magisztratúra: a polgármester, az alpolgármesterek és a tanácsnokok, s mindebből ki legyen rekesztve a nép, az ezrek és százezrek. Ez nem lehetséges. Ez nem autonómia, ez az autonómiának lejáratása, elsorvasztása. (Malasits Géza: Ezt akarják!) Igen, ezt akarják. En már előzetesen megállapítottam, hogy a cél az, hogy ezt az autonómiát elsorvasszák s a lelket kivegyék belőle. A cél az, hogy az önérzetet visszaszorítsák, gerinceseket meghajolni lássák. A cél az, hogy Budapest büszke, önérzetes törvényhatóságából egy szolgalelkű, gerinctelen társaságot tenyésszenek ki. Ez a cél. Nem is lehet más a jelenlegi sztruktúra mellett, egy ilyen parlament mellett, amely nyíltszavazásos választás alapján jött létre. Önök nem akarják a pezsgő és valódi életet, nem akarják, hogy egy titkos szavazással megválasztott városi képviselőtestület felelősségének és erejének tudatában intézze az ügyeket. Önök némává akarják tenni Budapest székesfőváros képviselőtestületét, önök azt akarják, hogy az emberek megalázkodva és meggyalázva ott hajlongjanak az önök lábainál. (Pakots József: A hatalom lábai előtt!) En remélem, hogy önök ezt nem fogják megérni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem bizony!) Remélem, hogy Budapest öntudatos, önérzetes, felvilágosodott népét ezzel a szolgabírói gondolattal nem fogják leigáztatásra kényszeríteni. Mert ez a törvényjavaslat nem más, mint a paragrafusokba öntött gyűlölet, nem más, mint a jogfosztásnak és hatalmi láznak kodifikálása. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Remélem és hiszem, hogy Budapest népe fel fog támadni, remélem és bízom abban, hogy Budapest népe, Budapest városának életereje és szervezete erősebb lesz az önök szándékánál és az önök indulatánál. Remélem és bízom abban, hogy Kossuthnak és Deáknak nemzete még meg fogja látni a napfényt és ki fog jutni abból a siralomházból, amelyet önök teremtettek. Nem fogadom el a javaslatot. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Csontos Imre! Csontos Imre: T, Képviselőház! Amikor a fővárosi törvényjavaslat szőnyegre került, még csak szándékomban sem volt, hogy erről a helyről hozzászóljak. Nem volt pedig azért, mert úgy számítottam, hogy a budapesti képviselő urak egymás között egyenlítsék ki a dolgokat, csinálják úgy, ahogy az nekik jól esik. De hát hiába, itten reánk is szükség van, mert hiszen büntetés terhe alatt szinte itt tartanak bennünket, hogy itt legyünk ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál, (Derültség a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Ez is büntetés, a kötelességteljesítés?) Bocsánatot kérek, én teljesítem kötelességemet úgy, mint a képviselő urak. (Propper Sándor: Az elnöki tanács már büntet?) Nem, azt önök csinálják. (Jánossy Gábor: Ne zavarjuk Imre bácsit! Halljuk! — Malasits Géza: Pláne most, amikor megszállta a Szentlélek! —Jánossy