Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-343
Az országgyűlés képviselőházának 343. ülése 1929 december 19-én, csütörtökön. -231 sági tagságát elveszti. (Jánossy Gábor: Rémlátások-) Engedelmet kérek, olyan szükséges paragrafus ez, hogy olyan gyorsan be kell hozni 1 ? Megmondom, itt látszik az a szándék, itt látszik az a tendencia, hogy a fővárosi képviselői testületet kasszál ják, annak hangosságát, életelevenségét megszüntessék, hogy nem várják meg, amíg a törvény életbelép, nem várják meg azt, amíg az új törvényhatósági bizottságot megválasztják, hanem már most ennek a törvényhatósági bizottságnak élete alatt be akarják ezt hozni. (Propper Sándor: Ki rendelte ezt meg, Wolff vagy Kozma? — Petrovácz Gyula: Az a cél, hogy rend legyen a városházán! — Propper Sándor: Eddig nem volt rend a városházán? — Petrovácz Gyula: Nem!— Propper Sándor: Ezt ön mondja? Van bátorsága? — Zaj. — Petrovácz Gyulai Az ügyrendhez órák hosszat lehet beszélni. — Propper Sándor: Aztán mit mulasztott el a közgyűlés, azt mondja meg. Talán inkommodálta az urakat? — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, hagyják a szónokot beszélni. (Helyeslés a középen.) Bródy Ernő: Mindjárt eltelik az időm. Hallottam a törvényhatóságban igen t. képviselőtársamat igen erélyes hangon felszólalni, hallottam legutóbb is igen t. képviselőtársamat, amint azt ígérte, hogy meg fogja védeni a székesfővárosi törvényhatóság autonómiáját. (Petrovácz Gyula: Meg is teszem!) Abban, hogy már erre a törvényhatóságra be akarja hozni a klotür szakaszait, nem látom az autonómia védelmét. (Pakots József: Méltóztassék őszintén védeni az autonómiát!) Mert méltód tátott kifogást tenni, itt van kezeim között képviselőtársamnak az 1929 október 8-iki közgyűlésen mondott beszéde, amikor szemrehányást méltóztatott tenni a belügyminiszter úrnak és azt tetszett mondani (olvassa): «A mi felfogásunk szerint az a körülmény, hogy Budapest székesfőváros képviselői előzetesen informáltattak és meghallgattattak, nem pótolja és nem enyhíti, hogy a törvényhatósági bizottság nem hallgattatott meg, mert azon képviselők közt, akik egyébként igen tiszteletre* méltó urak, akiket a tegnapi nap folyamán a főpolgármester úr informált, vannak olyanok, akiknek a székesfőváros életében semmi néven nevezendő szerepük nincs.» (Petrovácz Gyula: Ma is áll!) Hogy példát mondjak, ilyenek Fejér Ottó és Dési Géza, akikkel ma egy párton méltóztatik lenni, a főváros autonómiájának kérdésében. (Ügy van! a baloldalon.) Mert aki az autonómiát védi, az velünk együtt van. (Petrovácz Gyula: Ez nagy tévedés!) Méltóztatott kifogásolni, hogy Budapest polgármesterét és tanácsát egyáltalán nem vonták be az előkészítésbe. Azt méltóztatott mondani, hogy Budapest első polgára lesz talán az utolsó, aki meghallgatja a törvényjavaslat hiteles szövegét. (Petrovácz Gyula: Ma is áll, azóta ez megtörtént! — Propper Sándor: Kibújik a szög a zsákból! Értékes dolog ez nekünk!) T. képviselőtársam; beszélt a fővárosi autonómiáról és szemrehányásokat tett a belügyminiszternek. Engedje meg nekünk is azt, hogy mi is tehessünk szemrehányásokat, miután mi nem találtunk meghallgattatásra. (Jánossy Gábor: Szerény kívánság! — Fábián Béla: Csak az a különbség köztünk, hogy a képviselő urak nyitott füleknek beszéltek, mi meg süket füleknek beszélünk! Azért nyugodtak meg. — Zaj a jobboldalon. — Fábián Béla: Nyitott és süket! T~- Elnök csenget.) . Nem vagyok- főpap, hogy megáldhassam azt a frigyet, amelyet Petrovácz Gyula Dési Gézával kötött. Nekem nincs erre egyházi -hatásköröm. (Pakots József: Milyen egyházi ritus szerint áldod meg ezt a frigyet? — Propper Sándor: Vegyes házasság! — Jánossy Gábor: Polgárilag megáldhatja. — Csik József: Wekerle hozta törvénybe! — Derültség.) Én csak azokat a jogokat fogom használni, amelyek engem megilletnek, a főpapi áldást majd más templomban kannák meg a mélyen t. képviselő urak. (Pakots József: Egy mór stílű templomban. — Propper Sándor: A főváros közönsége majd megadja!) Nem túd nekem senki, mélyen t. képviselőtársam sem választ adni arra, amit én ennek a kérdésnek kapcsán felvetettem, hogy miért oly sürgős ez a szakasz? Miért mennek oly mohósággal erre a szakaszra, hogy a közigazgatási bizottság ülésén váratlanul, hirtelen, előkészület nélkül beadták ezt a 107. §-t. Én mindig parlamentáris kifejezésekkel élek: beadták és elhatározták azt, hogy még ennek a törvényhatósági bizottságnak életében életbelépnek ezek a klotür- és széksértési szakaszok. (Fábián Béla: Ügy látszik, még hosszúéletű lesz e földön a főváros jelenlegi törvényhatósága. — Scitovszky Béla belügyminiszter: A végrehajtási szakaszokba lehet bevenni!) Nincs más célja ennek, amit kifejtettem és előadtam,. mint az* hogy el kell tüntetni ezt a Budapestet a fórumok és pódiumok színhelyéről. Amint mondottam már az igen t. miniszter úrnak, a miniszter úr nem a jogok egyenlőségét keresi, hanem a jogtalanság egyenlőségét akarja törvénybe iktatni, némává akarja tenni az országot, a fővárost (Ügy van! a szélsőbaloldalon), hogy ne legyen egy panaszos hang, ne legyen önérzetes kritika. Az a cél. hogy néma legyen az ország, hogy ebben az országban a temetőnek és a fegyháznak csendje uralkodjék. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Pakots József: Köztemetőt akarnak! — Esztergályos János: ÉB szabad legyen a vásár! — Propper Sándor: Szolgabíró korából maradt meg ez a szokása! — Jánossy Gábor: Rémlátások ugyan, de halljuk!) Ezekkel a szakaszokkal kapcsolatban meg fogom világítani, hogyan éri el a miniszter úr és törvényjavaslata azt a célt, amelyet el akar érni. Itt kell rátérnem az általános, egyenlő és titkos választójog kérdéseire, s majd később rá fogok térni az önkormányzat kérdésére is. Hogyan játssza ki ez a törvényjavaslat az egyenlő szavazati jogot, — a titkosat nem, mert azt már nem bírja kijátszani — milyen testületeket és intézményeket állít be, milyen egyéniségeket és kategóriákat állít fel, hogy magának biztos többséget szerezzen gyorsan? Gyorsan, ez a fő. (Sándor Pál: Mint kisebbség! — Felkiáltások jobb felől: Ez a kunszt!) A kerületi beosztásról külön fogok beszélni; most először beszélek... Elnök: Úgy látom, a képviselő úr hosszasabban kíván beszélni, pedig beszédideje lejártBródy Ernő: Már lejárt? Kérek még egy órát. (Felkiáltások: Meaadjuk!) Most vagyok az elején; mi lesz ebből? A legelején vagyok! (Kabók Lajos: A szünet is be van számítva?) Elnök: A képviselő úr nagyon jól hallotta, hogy amikor az ülést megnyitottam, kijelentettem, hogy a szünet alatt eltelt idő a képviselő úr beszédidejébe nem fog beszámítani. Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A képviselő urnák a Ház az engedélyt megadja. Méltóztassék beszédét folytatni! ; Bródy Ernő; .Mély köszönettel fogadom.
