Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-342

ââO Az országgyűlés képviselőházának Bh2. ülése 1929 december 18-án, szerdán. sítették azon a címen, mert nem voltak külön megjelölve a rendes és a póttagok. Kezeim közt van a választásra vonatkozó hirdetmény, amelyben erről a kérdésről egy szó említés nincs. Azt mondja a hirdetmény, amelyet dr. Szita Sándor választási elnök írt alá, hogy a választás a szavazók nevének nyilvános feljegyzése mellett szavazólapok által történik. Semmiféle intézkedés tehát -nem volt ebben a választási hirdetményben aziránt, hogy a szavazólapokon fel kell tüntetni a rendes vagy a póttagokat. Erről szó sem volt. Mi történt? Az történt, hogy amikor nyilvánvalóvá vált és amikor egészen világos lett, hogy az ilyen módon beadott ellenzéki szavazólapok többségbe kerülnek, akkor hirtelen a más módon kiállított szavazólapokat adták be, amelyekben már meg voltak jelölve a rendes és póttagok és így megtörtént, hogy egyes kerületekben több száz szavazattal szemben száz ilyen szavazat, mint érvényes, többséget nyert és az illetőket megválasztott képviselőknek jelentették ki. Kérdezem a mélyen t. miniszter úrtól, hogy méltóztatik-e ezt a gyakorlatot helyesnek elismerni? Lehetséges-e mélyen t. miniszter úr, hogy ott, ahol az ellenzék többségben van, mindenféle machinációkkal és mindenféle praktikákkal elütik az ellenzéket a maga többségének érvényesítésétől? Szolnokon, ahol személyesen jelen voltam, az történt, — ami miatt Propper Sándor itt már interpellált is, — hogy az ellenzék bizalmiférfiait nem engedték be a választási helyiségekbe, itt pedig azzal zárták el az érvényesülés útját, hogy a szavazólapokat semmisítették meg. En nem képzelem azt, hogy Magyarországon csak ott van igazság, ahol kormánypárt van; méltóztassék a győzelmet és az igazságot megengedni akkor is, amikor az ellenzék győz és az ellenzék van többségben. Nagyon kérem a miniszter arat, hogy ebben a kérdésben tessék a helyes törvénymagyarázatot megadni, hogy lehetséges legyen az ellenzéki többségi szavazatok érvényesítése is. A törvényből nem derül ki, a választási hirdetményben nem állt ez, hiteles törvénymagyarázat kell tehát arra, hogy ebben az esetben is az illetékes és eredeti többség a maga jogaihoz jusson. Maguk az érdekeltek már megfellebbezték a választást, ez illetékes fórumaihoz el is fog kerülni, mégis én a magam részéről kötelességemnek tartottam idehozni ezt a kérdést, azért, hogy a választóközönségnek, a választópolgárságnak ez a nagy sérelme a nyilvánosság előtt is szóbakerüljön. Elnök: A belügyminiszter úr kíván válaszolni! Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Képviselőház! Mélyen t. képviselőtársam interpellációjának érdemi részére nincs módomban választ adni, mert ennek az elvi jelentőségű kérdésnek eldöntése nem a belügyminiszter hatáskörébe tartozik, hanem végső fokon a Közigazgatási Bíróság hatáskörébe. (Fábián Béla: De a miniszter úrnak éreznie kell, hogy itt nem a publikum emberei vannak most a városházán!) Én nem foglalkozhatom olyan kérdéssel és nem nyilatkozhatom róla, amelynek eldöntése nem az én hatáskörömbe tartozik, hanem a bíróság hatáskörébe, mert ha esetleg az én felfogásom más, mint a bíróság állásfoglalása lesz ebben a kérdésben, ezzel azt hiszem, nem segítünk az ügyön, hanem még nagyobb zavart támasztunk. Az tagadhatatlan, hogy az 1926:XXII. t.-eikknek talán 35. és következő szakaszaiban, amelyek azt a kérdést rendezik, az, hogyan kall szavazni, külön-e vagy együtt a póttagokra, nincs egészen tisztázva. De a közigazgatási bíróságnak, erre vonatkozólag megvan a maga elvi jelentőségű, többízben hozott döntvénye, amely szerint külön kell szavazni a póttagokra a megyei városokban. Más elbírálás alá esik, hogy köteles-e mindenki póttagra is szavazni és más elbírálás alá esik az is, vájjon ha valaki több rendes tagra szavaz, mint amennyire lehet, akkor mi történjék? Ebben a kérdésben — t. i. ha több jelölt van, mint amennyire szavazni lehet — a törvény rendelkezik s azt mondja, hogy a fölös számúak törlendők, a fölös számúak tehát nem vehetők póttagoknak, hanem mint fölös rendes tagokat kell őket tekinteni. Ez is lehet felfogás, oz is lehet álláspont. De ebben nem dönthetek én, mert ebben a kérdésben elsősorban az igazoló-választmány és mai fórumrendszerünk szerint — mert az új törvény még nincs életben — a Közigazgatási Bíróság van hivatva dönteni. Hogy itt az ellenzékkel, vagy a többséggel szemben történt-e jogsérelem, azt nehéz volna így egyszerűen eldönteni, tekintettel arra, hogy titkos volt a szavazás. (Malasits Géza: Amilyen titkos volt!) Hiába nevet, t. képviselőtársam, mert amikor ennyi szavazatot semmisítenek meg, abból az elvi álláspontból kifolyólag, hogy nem külön történt a szavazás a rendes és póttagokra, azt az elnök nem telhette azzal a szándékkal, vagy abban a tudatban, hogy ezek a szavazatok mind ellenzékiek. Ezt nem is lehet feltételezni és nem is valószínű, mert ha ennyi szavazatot semmisítettek meg, ez mindenesetre a közönség teljes tájékozatlanságát mutatja, nem tudván azt, hogy maga az elnök milyen álláspontot foglalt el ebben a kérdésben, bár tudomásom szerint a választás kezdetén kihirdette, hogy milyen szavazólapokat fog elfogadni. Természetesen ezt maga a nagy választóközönség nem tudhatta, mert abban a teremben, ahol a szavazás lefolyt, nem lehetett jelen az egész választóközönség, hanem annak csak igen kis hányada. Erre vonatkozólag képviselőtársam harmadik kérdése arra vonatkozik, hogy függesszem fel a képviselőtestület határozóképességét és a tisztújításra való ingerenciáját is addig, amíg ez a kérdés el nem dől. Ez nem áll módomban, mert erre sem törvényes felhatalmazásom, sem törvényes rendelkezésem nincsen. , ; Ha egyszer megválasztattak, akkor addig bírják és gyakorolják ezt a jogot, amíg megfelelő fórum erre vonatkozólag más döntést nem hoz. Ha a döntés megelőzőleg történik, akkor úgy sem lesz módjában a tisztújítást megtartani. Az ítéletet csak akkor lehet végrehajtani, ha jogerőre emelkedik, de addig kénytelen a képviselőtestület jogát gyakorolni, még abban az esetben is, ha utólag törvénytelenül megválaszottnak állapítaná meg a Közigazgatási Bíróság. Ezeket kívántam a képviselő úr interpellációjára válaszképen elmondani. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Bródy Ernő: T. Ház! Miután az ellenzéket ért sérelem reparációt nem nyert, a választ nem veszem tudomásul. (Helyeslés a szélsobaloldaIon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a belügyminiszter úr válaszát tudomásul veszik, szíveskedjenek fel-