Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-342

202 Az országgyűlés képviselőházának 3A nek referenseim, akik szállítják az adatokat. {Zaj. — Fábián Béla: Magyarországon kilenc komisszárius uralkodik az egész ország felett. — Jánossy Gábor: Jóravaló emberek azok a komisszáriusok. Rendet tartottak fenn!) Elnök: Jánossy képviselő urat kérem, tartózkodjék az állandó közbeszólásoktól. Rassay Károly: En ezt cinikus pártpolitikai intézkedésnek tekintem, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ügy van! Az és!) és egyáltalában helytelennek tartom, hogy a t. kormánypárt Gáspárdy képviselő urat állította fel hivatalos szónoknak. (Jánossy Gábor: Nem az volt! Teljesen magától jelentkezett! — Propper Sándor: Már megbánták! — Peyer Károly: Nem jól sikerült, tehát letagadják!) — Felelőtlen egyéni akció volt! — Amikor önök rendelkeznek olyan kiváló szakértővel, mint például Bárczy István, Budapest volt polgármestere és főpolgármestere, miért nem állítják fel őt szónoknak, hogy védje meg ezt a javaslatot? (Farkas István: És Kozma Jenő, Ugrón Gábor mit csinál?) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Egészen szokatlan dolog, hogy képviselőket neveznek meg, akiknek beszélni ök kellene. Méltóztassék ettől tartózkodni, (FábMn Béla közbeszól.) és amennyiben ezt a képviselő úr az elnöki megjegyzésre vonatkoztatta, Fábián képviselő urat ezért rendreutasítom. Méltóztassék az elnöki kijelentéseket és figyelmeztetéseket illő tisztelettel meghallgatni! Rassay Károly: Ha megnevezni és beszédre felszólítani nincs is jogom egy-egy képviselőtársamat, de talán nem vétek a parlamenti illem ellen, ha elmondott beszédeikből citálok. Azt hiszem, nagyon érdekes lesz, ha felolvasom, mi volt Bárczy István t. képviselőtársamnak véleménye erről a pluralitásról akkor, amikor 240 taggal szemben csak 22 volt a törvényhatósági bizottságba egyéb jogcímen bekerülő tagok száma, amikor tehát kint a választók akarata legalább a bizottsági tagok számánál lehetőleg meg volt védve. Bárczy István t. képviselőtársam a következőket mondotta (olvassa): «Ez a pluralitásnak minden logika nélkül való behozatala a választói rendszerbe, mert hiszen a pluralitás min alapszik? Azon alapul, hogy a nagyobb intelligenciájú egyénnek több szavazata volt, itt pedif a többszavazat attól függ, hogy hol van az embernek lakása. Egy belvárosi cselédnek öt- vagy hatszor annyi szavazati joga van, mint nekem, Budapest volt főpolgármesterének, mert én véletlenül a VII» kerületben lakom. Van ebben, t. Nemzetgyűlés, a logikának csak egy szikrája is?» Akkor t. képviselőtársam hivatkozott egy előkelő konzervatív lapnak a cikkére, amely egyenesen megírta azt, hogy ez minden etikai alapot nélkülöz. Ez a lap a Budapesti Hirlap volt. (Derültség. — Propper Sándor: Akkor még nem kapták meg a pénzeket! Azután jött az aranyküldemény! — Zaj.) De hiszen nem kell olyan messze időre menni. Hogy egy másik szakértőt szólaltassak meg, Rakovszky Iván belügyminiszter úr 1924ben egyszerűen és kategorikusan kijelentette (olvassa): «A 22 választókerület mellett kell tehát állást foglalnunk, ha bölcsen, okosan és igazságosan akarunk eljárni.» Végtelenül sajnálom, hogy az utódja nem járt el bölcsen, nem járt el okosan és igazságosan. (Derültség balfelől) Megmondom, miért kell mindezt csinálni. Azért kell ezt csinálni, mert nem vált be a számítás. Az 1924. évi törvény az 1925-ös választáson megbukott és a kormány pártja csak '. ülése 1929 december 18-án, szerdán. 8'7%-ot tudott behozni. Ezért van szükség ma az új kerületi beosztásra; ezért van szükség a pluralitásra, ezért van szükség a Vitézi Szék törzskapitányára, ezért van szükség az Örökös tagok intézményére, a szakképviseletre és mindennek tetejébe arra a törvényhatósági tanácsra, amely törvényhatósági tanács még azt az autonómiát is meghamisítja, amely ebből a választásból be tud kerülni a törvényhatósági bizottság termébe. (Malasits Géza: Nyilt egységespárti diktatúra!) Ez egy egységes gondolat, egy egységes rendszer, amint a t. belügyminiszter úr mondja. A hatalom biztosításának rendszere ez. Olyan mohók ebben a tekintetben, hogy sokszor igazán nehéz megállani nevetés nélkül a tudatlanságnak és a mohóságnak az Összefogásán. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Megmondom egészen őszintén, itt Kozma Jenő t. képviselőtársamra gondolok. Kozma Jenő t. képviselőtársam volt az, aki a bizottságban azt indítványozta, hogy a kegyúri jognál a törvényhatósági bizottságnak kizárólag keresztény tagjai szavazhassanak. Wolff Károly r és Kozma Jenő t. képviselőtársaim már odáig jutottak, hogy azt hitték, hogy a belügyminiszterrel való megállapodás alapján még a kánonjbgot is meg tudják reformálni. {Derültség. — Farkas István: Gyenge belügyminiszter az, aki ilyen kegyelemből él!) De hiába akarnak új szabályokat felállítani. Bele kell abba nyugodni, hogy a zsidó felekezet a katholikus egyház belső ügyei szempontjából egy jottányival sincs hátrább, mint akármilyen tiszteletreméltó más keresztény felekezet és amíg t. képviselőtársam kívánságára a római pápa nem fogja a San Pietro di Vincoliból kidobni Mózes szobrát és annak helyébe helyezni Kálvinnak vagy Zwinglinek, : vagy a'kármelyik nagy reformátornak a szobrát, addig t. képviselőtársamnak bele kell nyugodnia abba, hogy éppen olyan kevés beleszólása van a kegyúri kérdésbe önnek, mint egy zsidó felekezetű bizottsági tagnak, vagy pedig el kell fogadni a közjogi alapot, hogy egyforma joguk van beleszólni. Nagyon sajnálom, de meg kell állapítanom, hogy ön bizonyos helyzeti közösségben van ebben a kérdésben Rothenstein Mór t. képviselőtársammal, (Derültség a szélsőbaloldalon.) és amennyiben arra határoznák el magukat, hogy a katholikus egyház kebelébe belépjenek, a katholikus egyház szabályai szerint mindkettőjüknek alá kellene magukat vetni a szent keresztség ceremóniájának. (Kállay Tibor: De legalább javaslatot nem kellene tenni; ezt a katholikusokra kell bízni!) Ezt a kérdést a múltban a tapintat intézte el, az a tapintat, amely tapintatot nem találtam fel e kérdés elintézésénél a közigazgatási bizottság tárgyalása alkalmával. De van itt egy súlyosabb jelentőségű kérdés: az iskolai tanítók kinevezési joga. Az igen t. miniszterelnök úr itt felállította azt a tételt, hogy magasabb nemzeti szempontból feltétlenül biztosítani kell, hogy a kultuszminiszternek meglegyen a kinevezési joga a Budapest székesfőváros által fenntartott iskolák tanítóival szemben. Nagyon csodálom, hogy a t. keresztény párt és annak tagjai között különösen az általam nagyrabecsült t. lelkészképviselőtársaim hajlandók ezt a teóriát elfogadni. (Petrováez Gyula: Ezt nem fogadjuk el!) Nem méltóztatnak elfogadni? (Petrováez Gyula: Nem!) Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hop-v ez a teória nem áll meg Budapest határánál. (Petrováez Gyula: Természetesen!) Ez a teória elsősorban fog érvényesülni a felekezeti isko-