Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-342

188 Az országgyűlés képviselőházának 3^2. ülése 1929 december 18-án, szerdán. Az intézőtanács összeállítása is érdekes fejezet, amely megérdemli, hogy minden fel­szólaló foglalkozzék vele. Az intézkedés jogát elveszik, elkobozzák a közgyűléstől. Mi lesz a közgyűlés szerepe 1 ? Az, ami a B'au Katz-ban a női zenekaré volt, amikor szappanos vonó­val játszott. (Szüts István: Én még nem vol­tam a Blau Katzban! — Rassay Károly: Joga van tévedni ebben a kérdésben, hogy hol volt!) A közgyűlés jogait kiadják és rábízzák egy kp marii'ára, amelynek egvik részét úgv juttat­ják tagsághoz, hogy az elenyésző kisebbségből többséget kreálnak. Hogy azután ez a funk­ció kívánatos is legyen, arra szolgál az intézo­tanács tiszteletdíja. (Jánossy Gábor: Nincs benne! — Rassay Károly: De benne lesz!) De benne lesz! (Jánossy Gábor: Leszavazzuk! — Propper Sándor: Majd benne lesz a jelenléti díj, azt nem fogja leszavazni a képviselő úr! — Jánossy Gábor: De igen! Minden tiszteletdíjat leszavazok! — Peyer Károly: De az intéző ta­nács rá fog parancsolni és meg fogja sza­vazni! — Fábián Béla: Jánossy le akarja sza­vazni a minisztert! — Zaj. — Elnök csenget.— Jánossv Gábor: Semmiféle tiszteletdíjat nem szavazok meg! — Fábián Béla: A miniszter urat leszavazod? — Jánossy Gábor: Ha akarja, őt is leszavazom! Na, most meg van elégedve a képviselő úr? — Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Jánossy és Fábián képviselő urakat figvelmeztetem, maradjanak csendben! (Fábián Béla: Szeretném látni, mikor szavazza le a mi­nisztert!) A képviselő úrnak most nincs joga semmiféle kérdést feltenni és közbeszólni. (Zaj. •— Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Kéthly Anna: Kreálnak egy drákói ügy­rendet és beillesztik a javaslatba, pedig még emlékezetünkben van az Egyesült Fővárosi ügye, ahol a kurzushoz menekült védelemért a hajthatatlan legitimizmus, de ennek pecsenyéje porba esett azért, mert az ellenzék megobstruálta az üzletet és az utolsó percben sikerült a főváros közönségének valami könnyítést kiverekedni. Előttünk van az erdővásárlás ügye, ahol egy ügyvédi irodának volt nagyon fontos, hogy a vásárlás határidőre létrejöiíön. (Fábián Béla: Ugyan melyik ügyvédi irodának?) Intézménye­sen kell tehát gondoskodni a szavazógép nyu­godt működéséről, intézményesen kell meg­alkotni a széksértés középkori nyaktiló ját, amellyel azután kizárhatnak, kitilthatnak, ki­pavlikolhatnak ... (Peyer Károly: Egy csomó asztalost kell beválasztani, akik a megsértett székeket megjavítják! — Scitovszky Béla bel­ügyminiszter: Bútorszakértő! — Jánossy Gábor: Jóravaló iparosok is bekerülnek, de nem az asz­talokat reparálják ott, hanem bizottsági tagsá­gukat gyakorolják! — Peyer Károly: Azt hi­szem, a miniszter úr jobb bútorszakértő, mint en vagyok!) Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék csendben maradni és a személyeskedő megjegy­zésektől tartózkodni. (Zaj.) Csendet kérek! A képviselő urak hol az egyik oldalon, hol a má­sik oldalon szólnak közbe, ez azután megint váj laszt provokál és így a tárgyalást lehetetlenné teszi. Méltóztassanak a közbeszólásoktól tartóz­kodni! (Esztergályos János: A miniszter úr sértő közbeszólást tett!) Tessék csendben ma­radni, képviselő úr! Kéthly Anna: Ennél a kérdésnél érdekes szembeállítani két tényt. Az egyik az, hogy az intézőtanács tagjait megjutalmazzák tisztelet­díjakkal, a közgyűlés ellenzéki tagjait pedig, akik sem munkájuk, sem kijárásaik révén nin­csenek fényes anyagi helyzetben, megbüntetik olyan pénzbüntetésekkel, amelyek akárhánynak anyagi romlását is elő idézhetik.^ Küldőinek igazi hangulatát tehát az ellenzéki városatya csak a Knigge-féle illemlexikónon keresztül megszűrve adhatja elő és mivel a belügyminisztérium jó­voltából a tánc- és illemtanárok szervezete amúgyis az ő felügyeletük alá tartozik, kérünk a szakszerű képviseletek címén ebből a foglal­kozási ágból is egy megbízottat. (Peyer Károly: Tomcsányi szakszervezetét is küldje be a mi­niszter úr oda! — Scitovszky Béla belügyminisz­ter: Tánc- és illemtanárokat? — Peyer. Károly: Igen, a Tomcsányi-szakszervezetet! A szemét­kosárból kiszedték az összes eldobott rendelete­ket és a miniszter úr kiadta őket!) Elnök: A képviselő urat már kértem, hogy tessék a közbeszólásoktól tartózkodni. Most figyelmeztetem, ne szóljon állandóan közbe! Kéthly Anna: A közgyűlés hangját tehát sí­mára fésülik, a közgyűlés nemes intézményé­ben csak dicsérni szabad azokat a bölcs rendel­kezéseket és vásárlásokat, azokat a nyilvános­ság kizárásával tárgyalásra előkészített dolgo­kat, amelyeknél a főváros polgára nem szerez­het tudomást arról, hogy mit határoztak a kor­mány Bezirkerei a fővárosban róla és nélküle. Ezentúl jótékony homály fogja borítani az ügyvitelt, amelyhez pedig olyan nagy szükség volna a független polgár és a független sajtó ellenőrzésére. A sötétségnek, a penésznek, a doh­nak, a vakondokpolitikának adnak otthont, pe­dig a nyilvánosság elől csak az menekül, aki­nek a sötétségből yárnivalój a, vagya sötétség­ben rejtegetni val ója Van. Ne is beszéljünk ezzel a kérdéssel kapcsolatban a 48-as tradíciókról, mert ezeket a tradíciókat ez a rendszer és ez a törvény lábbal tapossa, s a nyilvánosság kérdé­sében sem ragaszkodnak a kossuthi és deáki el­gondolásokhoz. Ha azután tovább megyünk és nézzük a többi autonómiasértő rendelkezést, akkor el­jutunk a kerületi beosztáshoz. Itt árulja el leg­élesebben a feudalizmussal szövetkezett burge­rizmus, hogy az autonómia alatt a hiesigerek pluraritását, a magyar faluról ideszakadt, itt megtelepedett és városi építőmunkát folytatott proletariátus kisemmizését érti. Es itt Angliára hivatkoznak, itt fölényes biztonsággal az angol választókerületek beosztását idézik s ezzel akar­ják indokolni vagy szépíteni ezt a csúf játékot! Ez az indokolás, ez a hivatkozás azonban vagy tudatlan vagy rosszhiszemű, (Rassay Ká­roly: Rosszhiszemű!) mert még a szakértő mi­nisztériumnak is, amely olyan mélységesen le­nézi ezt a laikus parlamentet, tudnia kell azt, hogy az angol közigazgatási kerület sohasem jelentett külön egységet, hanem a községek, grófságok és városok együtt adták a birodalom magna communáját, és tudnia kell azt is, hogy az angol selfgovernement az autonóm gondo­lat őre volt, mert ő alkotta egy-egy tagjával a House of Commons-t. Gneist-et idézem, aki sze­rint az önkormányzat belső tartalma az állami igazgatás belső feladatainak elvégzése. Igaz, hogy Angliában jelentéktelen kerületek is vá­lasztanak, amelyek történelmi fejlődésük folya­mán veszítettek jelentőségükből és olvadtak le mai kis létszámukig, de egyre kevesebb, egyre kisebb a száma ezeknek, mert minden év és min­den perc javítást hoz ezen a téren és ott, a tör­ténelmi tradíciókhoz való ragaszkodás országá­ban is nyesegetik ezt a történelmi tradíciót, mert rossznak és igazságtalannak tartják. Itt ellenben az ellenforradalom tradíciótlansága, gyÖkértelensége új történelmet csinált. Átveszi idegen országok elavult és, bár történelmi pati­nájú, de a haladó idők által egyre jobban ki­szorított intézményeit és ezzel indokolja a maga

Next

/
Thumbnails
Contents