Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-342
188 Az országgyűlés képviselőházának 3^2. ülése 1929 december 18-án, szerdán. Az intézőtanács összeállítása is érdekes fejezet, amely megérdemli, hogy minden felszólaló foglalkozzék vele. Az intézkedés jogát elveszik, elkobozzák a közgyűléstől. Mi lesz a közgyűlés szerepe 1 ? Az, ami a B'au Katz-ban a női zenekaré volt, amikor szappanos vonóval játszott. (Szüts István: Én még nem voltam a Blau Katzban! — Rassay Károly: Joga van tévedni ebben a kérdésben, hogy hol volt!) A közgyűlés jogait kiadják és rábízzák egy kp marii'ára, amelynek egvik részét úgv juttatják tagsághoz, hogy az elenyésző kisebbségből többséget kreálnak. Hogy azután ez a funkció kívánatos is legyen, arra szolgál az intézotanács tiszteletdíja. (Jánossy Gábor: Nincs benne! — Rassay Károly: De benne lesz!) De benne lesz! (Jánossy Gábor: Leszavazzuk! — Propper Sándor: Majd benne lesz a jelenléti díj, azt nem fogja leszavazni a képviselő úr! — Jánossy Gábor: De igen! Minden tiszteletdíjat leszavazok! — Peyer Károly: De az intéző tanács rá fog parancsolni és meg fogja szavazni! — Fábián Béla: Jánossy le akarja szavazni a minisztert! — Zaj. — Elnök csenget.— Jánossv Gábor: Semmiféle tiszteletdíjat nem szavazok meg! — Fábián Béla: A miniszter urat leszavazod? — Jánossy Gábor: Ha akarja, őt is leszavazom! Na, most meg van elégedve a képviselő úr? — Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Jánossy és Fábián képviselő urakat figvelmeztetem, maradjanak csendben! (Fábián Béla: Szeretném látni, mikor szavazza le a minisztert!) A képviselő úrnak most nincs joga semmiféle kérdést feltenni és közbeszólni. (Zaj. •— Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Kéthly Anna: Kreálnak egy drákói ügyrendet és beillesztik a javaslatba, pedig még emlékezetünkben van az Egyesült Fővárosi ügye, ahol a kurzushoz menekült védelemért a hajthatatlan legitimizmus, de ennek pecsenyéje porba esett azért, mert az ellenzék megobstruálta az üzletet és az utolsó percben sikerült a főváros közönségének valami könnyítést kiverekedni. Előttünk van az erdővásárlás ügye, ahol egy ügyvédi irodának volt nagyon fontos, hogy a vásárlás határidőre létrejöiíön. (Fábián Béla: Ugyan melyik ügyvédi irodának?) Intézményesen kell tehát gondoskodni a szavazógép nyugodt működéséről, intézményesen kell megalkotni a széksértés középkori nyaktiló ját, amellyel azután kizárhatnak, kitilthatnak, kipavlikolhatnak ... (Peyer Károly: Egy csomó asztalost kell beválasztani, akik a megsértett székeket megjavítják! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Bútorszakértő! — Jánossy Gábor: Jóravaló iparosok is bekerülnek, de nem az asztalokat reparálják ott, hanem bizottsági tagságukat gyakorolják! — Peyer Károly: Azt hiszem, a miniszter úr jobb bútorszakértő, mint en vagyok!) Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék csendben maradni és a személyeskedő megjegyzésektől tartózkodni. (Zaj.) Csendet kérek! A képviselő urak hol az egyik oldalon, hol a másik oldalon szólnak közbe, ez azután megint váj laszt provokál és így a tárgyalást lehetetlenné teszi. Méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni! (Esztergályos János: A miniszter úr sértő közbeszólást tett!) Tessék csendben maradni, képviselő úr! Kéthly Anna: Ennél a kérdésnél érdekes szembeállítani két tényt. Az egyik az, hogy az intézőtanács tagjait megjutalmazzák tiszteletdíjakkal, a közgyűlés ellenzéki tagjait pedig, akik sem munkájuk, sem kijárásaik révén nincsenek fényes anyagi helyzetben, megbüntetik olyan pénzbüntetésekkel, amelyek akárhánynak anyagi romlását is elő idézhetik.^ Küldőinek igazi hangulatát tehát az ellenzéki városatya csak a Knigge-féle illemlexikónon keresztül megszűrve adhatja elő és mivel a belügyminisztérium jóvoltából a tánc- és illemtanárok szervezete amúgyis az ő felügyeletük alá tartozik, kérünk a szakszerű képviseletek címén ebből a foglalkozási ágból is egy megbízottat. (Peyer Károly: Tomcsányi szakszervezetét is küldje be a miniszter úr oda! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Tánc- és illemtanárokat? — Peyer. Károly: Igen, a Tomcsányi-szakszervezetet! A szemétkosárból kiszedték az összes eldobott rendeleteket és a miniszter úr kiadta őket!) Elnök: A képviselő urat már kértem, hogy tessék a közbeszólásoktól tartózkodni. Most figyelmeztetem, ne szóljon állandóan közbe! Kéthly Anna: A közgyűlés hangját tehát símára fésülik, a közgyűlés nemes intézményében csak dicsérni szabad azokat a bölcs rendelkezéseket és vásárlásokat, azokat a nyilvánosság kizárásával tárgyalásra előkészített dolgokat, amelyeknél a főváros polgára nem szerezhet tudomást arról, hogy mit határoztak a kormány Bezirkerei a fővárosban róla és nélküle. Ezentúl jótékony homály fogja borítani az ügyvitelt, amelyhez pedig olyan nagy szükség volna a független polgár és a független sajtó ellenőrzésére. A sötétségnek, a penésznek, a dohnak, a vakondokpolitikának adnak otthont, pedig a nyilvánosság elől csak az menekül, akinek a sötétségből yárnivalój a, vagya sötétségben rejtegetni val ója Van. Ne is beszéljünk ezzel a kérdéssel kapcsolatban a 48-as tradíciókról, mert ezeket a tradíciókat ez a rendszer és ez a törvény lábbal tapossa, s a nyilvánosság kérdésében sem ragaszkodnak a kossuthi és deáki elgondolásokhoz. Ha azután tovább megyünk és nézzük a többi autonómiasértő rendelkezést, akkor eljutunk a kerületi beosztáshoz. Itt árulja el legélesebben a feudalizmussal szövetkezett burgerizmus, hogy az autonómia alatt a hiesigerek pluraritását, a magyar faluról ideszakadt, itt megtelepedett és városi építőmunkát folytatott proletariátus kisemmizését érti. Es itt Angliára hivatkoznak, itt fölényes biztonsággal az angol választókerületek beosztását idézik s ezzel akarják indokolni vagy szépíteni ezt a csúf játékot! Ez az indokolás, ez a hivatkozás azonban vagy tudatlan vagy rosszhiszemű, (Rassay Károly: Rosszhiszemű!) mert még a szakértő minisztériumnak is, amely olyan mélységesen lenézi ezt a laikus parlamentet, tudnia kell azt, hogy az angol közigazgatási kerület sohasem jelentett külön egységet, hanem a községek, grófságok és városok együtt adták a birodalom magna communáját, és tudnia kell azt is, hogy az angol selfgovernement az autonóm gondolat őre volt, mert ő alkotta egy-egy tagjával a House of Commons-t. Gneist-et idézem, aki szerint az önkormányzat belső tartalma az állami igazgatás belső feladatainak elvégzése. Igaz, hogy Angliában jelentéktelen kerületek is választanak, amelyek történelmi fejlődésük folyamán veszítettek jelentőségükből és olvadtak le mai kis létszámukig, de egyre kevesebb, egyre kisebb a száma ezeknek, mert minden év és minden perc javítást hoz ezen a téren és ott, a történelmi tradíciókhoz való ragaszkodás országában is nyesegetik ezt a történelmi tradíciót, mert rossznak és igazságtalannak tartják. Itt ellenben az ellenforradalom tradíciótlansága, gyÖkértelensége új történelmet csinált. Átveszi idegen országok elavult és, bár történelmi patinájú, de a haladó idők által egyre jobban kiszorított intézményeit és ezzel indokolja a maga
