Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-342

186 Az országgyűlés képviselőházának 3 belefúrtak! — Felkiáltások a jobboldalon: Majd lesz viz! — Peyer Károly: Majd megmelegítik! — Malásits Géza: Ebben a lyukban van az ország négymilliója! — Zaj.) de ha Magyarországról odakünn Európában szó esik, — nem azokban a körökben, amelyek exotikumokat keresik — akkor azokról a kulturális, művészi és emberi teljesítményekről lesz szó, amelyeket Budapest adott ennek az országnak, sőt az egész világnak is. Ha tehát Budapestet az ország, vagya világ előtt megcsúfolják, akkor ez az országnak a megcsúfoltatását is fogja jelenteni, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert Budapest inkorporálja a magyar városideált, különösen most, amikor nem hivatkozhatunk a városok fejlődésének egy másik típusára, arra, amit Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad jelentett a magyar városok történelmében. Ma sokkal inkább, mint másfél évtizeddel ezelőtt, Budapest arca adja az ország arcát és Budapest sebe az ország sebét fogja mutatni a külföld előtt. (F. Szabó Géza: Senki sem tagadja! —• Jánossy Gábor: Igaza van! — Propper Sándor: Azért akarják a falu nívójára lerángatni! — Csontos Imre: Nem is tud lejönni oda! — Jánossy Gábor: Igaza van, senki sem bántja Budapestet, szereti mindenki! — Kabók Lajos: Csak a kormány mega pártja! — Propper Sándor: Csak láncra akarják verni! Táncoltatni, mint oláh a medvét! — Jánossy Gábor: Rémlátások! — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Büszkén és joggal állíthatjuk, hogy ami Magyarországon Nyugat, ami itt a sártól való elszakadást jelenti, az Budapest és aki vidéken ugyanezt akarj Budapestet kopirozza le és Budapestet tűzi ki maga elé mintául. Aki vissza akarja Budapestet vinni a forspent- és az úrbéri kilenced idejébe, az természetesen ellenszenvvel nézi a felfelétörekvő és egyre szépülő Budapest sorsát, annak fáinak az esti világos utcák, (Propper Sándor: Ügy van! Ez az!) annak fáj a színház, amely néhanapján kultúrát is ad a tömegeknek, fáj a közlekedés, amelyeknél nem kérnek a 24 fillér viteldíj mellé nemesi levelet; az visszasírja azokat'az időket, amikor végrendeletet kellett csinálnia annak, aki az óbudai hajóhídtól Csepel-szigetig akart eljutni. Budapest nagy város és mindazok, akik a nagyvárosban ellenséget és idegent látnak, azok öszszeszövetkeznek Budapest eltemetésére. Ha valamely lélekkutató veszi magának azt a fáradságot, hogy megvizsgálja az előttünk fekvő törvényjavaslatot, ennek a törvényjavaslatnak lelki alkatát s az indító okait, akkor arra az eredményre kell jutnia, hogy itt a «furor nogradiensis»-nek egészen sajátságos betegségével állunk- szemben. A burgerefckel szövetkezett feudalizmus idehozta a saját képére teremtett ".törvényjavaslatot a parlament elé. Erről a parlamentről hivalkodva azt mondják, hogy itt falunak és városnak, csizmásnak és oipősnek, szegénynek és gazdagnak egyaránt megvan a maga képviselete, vagy helyesebben mondva: minden képviselő együttesen és külön-külön ennek a földnek minden talpalatnyi darabját képviseli ebben a Képviselőházban, állítólag felül tud emelkedni a partikuláris szempontokon, meg kell tehát nézni azt, hogyan helyezkedik ehhez a törvényhez. Előzően állapítsuk meg azt, amit az előttem szólók már megállapítottak, de amit kihangsúlyozni magam is érdemesnek tartok, hogy akkor, amikor a falu törvényeiről van szó, akkor az ellenzék városi képviselői mindig fáj-dalmasan átérzik a falu elhagyatottságát, a '. ülése 1929 december 18-án, szerdán. falu rongyosságát, a falu kulturátlanságát,.. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kéthly Anna: ...és sohasem űztek egyoldalúan városi politikát idebent a parlamentben. (Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Mindig síkraszálltak a falu kultúrájáért, egészségügyéért (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) és ha van ma a falun bizonyos mértékben kultúra, ha lett a falunak iskolája, ha épült kút, ha csatornákat terveztek és csináltak, ha van bizonyos mértékben mezőgazdasági szociálpolitika, az sem az ezerholdasoktól, sem a szolgabíráktól, sem az államtitkároktól nem került ki, hanem a falu haladása... (Csák Károly: Hanem talán a szakszervezetek csinálták? — Malásits Géza: Igen! A szakszervezetek! — Esztergályos János: Sem a megyei ügyészektől! —Jánossy Gábor: Minden magyar embertől! Minden adózótól! — Kabók Lajos: Még ma is öt családot egy szobában lakatnának, ha lehetne!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy a személyeskedő szóváltásoktól tessék tartózkodni minden oldalon! (Egy hang a szélsőbaloldalon: Csák Károly kezdte, Csák Máté utódja!) Képviselő úr, tessék csendben maradni! (Propper Sándor: Csák Máté a mellényzsebben! Csák Máté karikatúrája!) Csendet kérek képviselő úr, ne tessék közbeszólni! (Bródy Ernő: Csendőr és nyilt szavazás! Jogtalanság!) Tessék csendben maradni! (Propper Sándor: Csák Máté karikatúrája! — Jánossy Gábor: Halljuk a szónokot!) Kéthly Anna: T. Képviselőház! A falu haladását, a falu előrejutását, az ellenzék városi képviselői mindig szívükön viselték. Ezzel szemben látjuk a városgyűlölőket, akik nem tudnak szabadulni attól az irigységtől, amelyet a városnak súlyos áldozatokkal megteremtett szépsége és nagysága kelt bennük, nem tudják elviselni, hogy a polgárság és a munkásság ebben a városban a kormány kegye nélkül a maga erejéből is alkotni s teremteni tudott. Irigyek, de nem a város kultúrájára, nem a város szépségére, (Ery Márton: Ez nem igazság!) hanem — amint tegnap egy igen furcsán elhelyezett mondatban az előttem szóló képviselő úr mondotta — azokért a nagy jövedelmekért, amelyekért érdemes az itten ülő képviselőknek verekedni a város autonómiájáért. (Propper Sándor: Wie der Schelm ,ist, so denkt er!) A túloldal legtöbb képviselőjének szemében Budapest nem a verejtékező, a loholó, a gyereket nevelő, reggeltől estig irodában, boltban, műhelyben robotoló, este korán és agyonfáradtan lefekvo, fejenként ebben az esztendőben 207 pengő adót fizető polgároknak és munkásoknak a lakóhelye, hanem egy nagy, örökös disznótor, egy örökös lakodalom és búcsú, egy bűnös Budapest, amelynek orfeumai, színházai, bárjai vannak és pajkos kalandjai, melyek csak férfiaknak valók. (Derültség. — Östör József: Jó lenne megkérdezni a nőket is! — Derültség. — Jánossy Gábor: Nekem nem való, hiába tetszik mondani! — Derültség^ — Halljuk! Halljuk!) Ez az általános hangulat, t. Képviselőház! Az úgynevezett prominens egyéniségek ezen a hangulaton túl azonban meg is nyilatkoztak és például a miniszterelnök úr azt mondotta, hogy az autonómia nem noli me tangere, az autonómiának annyi joga van, amennyit a hatalom és a törvényhozás koncedál neki. (Fábián Béla: Nagyon keveset koncedál! — Jánossy Gábor: Nem a hatalom, hanem a jogfejlődés! — Propper Sándor: A jogvisszafejlesztés ! — Peyer