Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-341

176 Az országgyűlés képviselőházának 34-1. ülése 1929 december 17-én, kedden. Gáspárdy Elemér: Ne méltóztassanak félreérteni, én nem minden üzemre vonatkoztatom ezt. (Zaj. — Bródy Ernő: Milyen kegyes! — Felkiáltások a baloldalon: Melyikre!) Melyikre? Budapesten volt például narancsárusítóüzem is. (Bródy Ernő: Az üzemi Az üzemtanról fogalma sincs! Az üzemtanból megbukott!) De volt Budapestnek egy olyan üzeme is, amely polosíkairtással foglalkozott! (Zaj a szélsőbaloldalon. — Petrovácz Gyula: Soha sem volt! — Bródy Ernő: Ezután fog felállíttatni!) Ha ezek az üzletek méltók a fővároshoz, akkor ón elhallgattam és velem együtt el fog hallgatni az igazság szava is. En csak olyan üzemek ellen teszek kifogást, amelyek a fővároshoz nem méltóak és amelyek éppen az itt lakó polgárság szájából egyenesen kiszedik a kenyeret. (Egy hang a jobboldalon: A kereskedőkéből!) Nem szólok én :az 'altruisztikus üzemekről, sem a gáz- és vízszolgáltatásokról. (Baracs Marcell: Amazok már nincsenek, amiket mondott!) A törvényjavaslat indokolása szerint még mindig 18 üzem és hat részvénytársaság működik a főváros területén. (Zaj.) Nem tudom, helyes-e, hiszen tévedhetek, nem ismerem a főváros belső ügyeit, — ezt hangsúlyozom — de úgy vagyok értesülve, hogy a főváros még több kisebb üzemet nem szüntetett meg, hanem azok a költségvetés egyes rovataiban még mindig el vannak rejtve és működésben vannak. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Méltóztassanak a szónokot meghallgatni! Gáspárdy "Elemér: Nekem, igen t. képviselőtársam, jelenleg csak egy ellenfelem van, és az az a visszásság, amely a Budapest székesfőváros üzemvezetésében, üzemvitelében tapasztalható. Ez az ellenségem, mert én a magam részéről nem tartom hazám fővárosára és hazámra nézve üdvösnek, ha a főváros ilyen üzemeket tart fenn. (Sándor Pál: Tegnap este voltam a kabaréban!) Nem én vagyok különben az egyedüli. Méltóztassék az összes lapokat elolvasni, úgyszólván minden egyes napra esik egy-egy demonstráció, amely ezek ellen az üzemek ellen handabandázik és kívánja ezek beszüntetését. En őszinte csodálkozás sal szemléltem és szemlélem a mélyen t, belügyminiszter urat, aki szintén beállott a harcosok közé és azon volt, hogy ezek az üzemek megszűnjenek, ezért harcolt és ennek ellenére az 1872-es autonómia folytán nem tudta kivinni mindenben az akaratát. Vannak a fővárosnak olyan üzemei is, amelyek — amint kijelenteni szerencsém volt — nem méltók a fővároshoz... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gáspárdy Elemér: ... másrészt pedig indokolatlanul nagy konkurrenciát támasztanak a főváros lakosságának. Hivatkozom az egyik üzemre, amelyet azért létesítettek, hogy Budapesten árnivielláló hatása legyen, hogy az árakat a magáncégek magasra ne emelhessék. Ez az élelmiszerüzem. (Petrovácz Gyula: Legjobb üzeme a fővárosnak! — Friedrich István: Külföldről jönnek ide megnézni!) Ezt tartja a mélyen t. képviselő úr a főváros legjobb üzemének és ezt jönnek nézni a külföldről is, én azonban bebizonyítom azt, hogy a vaj, a baromfi és más egyebek a községi élelmiszerüzemben drágábbak, mint magáncégeknél. Hol van itt az árnivelláló hatás, t. képviselő úr, ha ez az üzem éppen olyan drága?' Hiszen annak nincs más célja, mint az árfenntartás, mert hovatovább a magyar gazdasági élet odáig fog jutni, hogy nem is tudjuk nyersterményeinket értékesíteni, és így kénytelenek vagyunk olyan áron odaadni, mint ahogy éppen veszik. (Propper Sándor: Mert olyan jó politikát csinál a maga kormánya!) Azt csak bízza Propper képviselő úr a mélyen t. kormányra. Ez az új törvényjavaslat hoz-e segítséget ebben a tekintetben, vagyis ellenőrzés alá helyezi-e ezeket a közüzemeket? Legfontosabb intézkedése a törvényjavaslatnak az, hogy a közüzemek vagyonát elkülöníti a főváros vagyonától, dolgozzanak úgy, ahogy tudnak, mert könnyű konkurrenciát csinálni a magánfeleknek, könnyű megölni Budapest kisiparosait, és elpusztítani az adóalanyokat, ha a pénzt ehhez a főváros adja az adófillérekből. De hiszen fölösleges bővebben beszélnem erről a tárgyról; kijelentettem, hogy nem bölcs elhatározás ezeket az üzemeket, amelyek a háborús idők csökevényei és maradványai, továbbra is fenntartani. Vannak azonban természetesen mélyebbre ható érdekek, amelyek ezek mellett az üzemek mellett szólnak. Ott vannak az üzemvezetőknek, az üzemigazgatóknak a fizetései, tantiémjei, remunerációi; természetesen nagy a ragaszkodás e miatt a fővároshoz nem méltó üzemek fenntartásához. A törvényjavaslat továbbá egy másik fontos rendelkezést is tartalmaz, amely szintén kiváló jelentőségű. Ez pedig az, hogy a javaslat kimondja, hogy a főváros nyugalmazott tisztviselői üzemvezetők nem lehetnek. (Felkiáltások jobbfelől: Nagyon helyes! — Jánossy Gábor: Nem szabad kivételeket statuálni, mert akkor megdől az elv!) Most ahhoz a ponthoz jutottam el, ahol felszólalásom, amely különben is viharos fogadtatásban részesült és eléggé hálátlan, még hálátlanabbá válik, (Halljuk! Halljuk! bal felől.) mert egy olyan ponthoz értem el, amit itt felhánytorgatni nem egészen ildomos és talán nem is egészen célszerű. De t. Képviselőház, eltökélvén azt, hogy minden tekintetben meg fogom mondani az igazat, ezt a kérdést is ide hozom a mélyen t. Ház elé. Vonatkozik pedig ez a főváros közigazgatási és üzemi tisztviselőinek fizetésére. Amikor annakidején az önkormányzati testületek hatályosabb ellenőrzéséről szóló törvényjavaslatot tárgyaltuk, akkoriban a magam részéről összehasonlítást téve, az állami tisztviselőkével szemben ezeket a fizetéseket túlmagasaknak mondottam. Erre Petrovácz igen t. képviselőtársam letorkolni óhajtván engem, (Jánossy Gábor: Lecáfolni!) — bocsánat a kifejezésért, lecáfolni — kijelentette, hogy nevetséges dolog az, ha egy fővárosi üzemvezető fizetését egy egyszerű állami tisztviselő fizetéséhez hasonlítjuk; kijelentette, hogy azt csak a Hitelbank, vagy a Kereskedelmi Bank vezérigazgatójának fizetéséhez lehet hasonlítani. Hát ez óriási tévedés. A városi közüzemek altruisztikus célból alakultak, monopolisztikusak, közpénzekkel dolgoznak, a magáncélú részvénytársaság pedig a magánosok pénzével nyereségre alakult vállalat. Itt igenis fontos a vezérigazgató működése, hogy mennyivel viszi előbbre azt az intézetet, míg a fővárosnál, minthogy semmi verseny nincsen az üzemeknél, ezek a fizetések valójában mégis csak közpénzekből történnek, mert ha drága az áramszolgáltatás, azt burkolt adófizetésnek lehet nevezni, ami által a főváros pénztárába tetemes összeg kerül. De beszéljenek különben a számok. Ujabban ezen a téren, hallomásom szerint, javulás tapasztalható, de még pár év előtt, az 1872-es autonómia berkeiben megvonulva, ezek a fizetések megvoltak. (Egy hang a baloldalon: Es meglesznek ezután is!) Nem akarok

t neveket említeni, mert nem magukról a fizetésekről van szó itt, hanem azokról a mellékesekről, amelyektől az a fizetés olyan nagy jövedelemmé fújódikfel,