Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-341

Az országgyűlés képviselőházának 31*1. delmező stalhimokhoz jutnak-e. De annál a politikai iránynál, amely eszméinek megvaló­sítását magasabbra helyezi, mint a párttagok részére juttatható előnyöket, ez a szempont el­törpül. Reánk nézve a passzivitás megfonto­lásának kérdésében egyesegyedül az a döntő, vájjon hogyan tudjuk jobban megközelíteni a mi politikai eszményünket és végcélunkat, an­nak a nemzeti társadalomnak megteremtését, amely polgárainak nagyobb jólétet, gazdasági igazságot, szabadságot és teljesebb társadalmi 1 egyenlőséget ad. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Es én teljes tudatában vagyok annak, hogy a passzivitás kérdése sokkal nehezebb a pol­gári pártok, a liberális-demokrata irányzat ré­szére, mint a szocialistáknak. Miért? A szocia­listák megszokták már az üldözést, nem bán­ják, mert sorozatos történelmi példák megta­nították őkiet arra, hogy az üldözés az, ő sorai­kat nem ritkítja, hanem gyarapítja, sokasítja, tömörebbé teszi. (Malasits Géza: Lásd a Mabi.­választást!) A polgári elem azonban a politi­kai elnyomást nem soká bírja, a politikai el­nyomás a polgári elemet elmulasztja, és egy része, a nincstelenje és a temperamentumo­sabbja átpártol a szocialistákhoz, a tehető­sebbje, a lelkileg gyávább ja pedig a reakció felé menekül. Akármilyen furcsán hangzik, de úgy látszik, hogy az elnyomással szemben na­gyobb lelki függetlenséget ad a vagyoni tisz­tes szegénység, mint a vagyoni erős tehetőség, különösen, ha az üldözéssel párosul a kísértés, amely az elvfeladás árán jobb sorsot igér. Hát érezzük mi ennek veszedelmét. És itt van en­nek a törvényjavaslatnak a legfőbb vesze­delme, mert önöket, a többséget hiába áltatják pártértekezleten és nem hivatalosan bevallott argumentumokban azzal, hogy ez a törvényja­vaslat a szocialisták ellen készült, (Jánossy Gábor: Senki sem mondta!), mert ez a szocia­listákat gyarapítani fogja. Ez egyszerűen meg akarja semmisíteni azt az utolsó polgári libe­rális-demokratikus irányzatot, (Gáspárdy Ele­mér: A főváros érdekében készül!) amelynek rendeltetése azonban még távolról sincs kon­szummálva és e párt tagjainak polgári függet­lenségét, lelki függetlenségét, az ő polgári er­kölcseit fogja lerombolni ez a törvényjavaslat, ha törvényerőre fog emelkedni. Már említettem, hogy egyénileg nekem na­gyon kedves t. belügyminiszterünkben az a dok­triner vonás, hogy az ő gyakorlati politikájának minden erőszakosságára és furcsaságára sze­reti az elméleti igazolást megtalálni. Itt is ta­lált egy formulát, amely alkalmas legyen arra, hogy a polgárságnak ostoba lelkiismeretét oko­san elaltassa. Azt mondja a belügyminiszter úr, hogy a nobile officiumnak túltengése volt az, ami segítette anyagilag tönkretenni a magyar középosztályt és szerinte babona az, hogy a köz­nek élés összeférhetlen a közből való éléssel. A belügyminiszter úr nem fogja restelletes­nek találni az összehasonlítást, ha azt mondom, hogy az ő elmélete veszedelmesen hasonlít száz év előtti francia belügyminiszter kollégájának ahhoz az intelméhez, amelyet az akkori liberális és ellenzékieskedésre hajló polgársághoz inté­zett: Enrichissez-vous ! Polgárok ne politizálja­tok, de ha politizáltok, akkor se feledkezzetek meg arról, hogy politizálva is lehet gazdagodni. (Felkiáltások a jobboldalon: Miből? — Farkas István: Abból a kevésből, ami van! — Bródy Ernő: Nem vagyunk Bugaoon!) A száz év előtti francia és a mai magyar bel­ügyminiszter közös elméletét már sokan próbál­ják ma is az életbe, a gyakorlatba átvinni. De KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXIV. • ülése 1929 december 17-én, kedden. 171 én azt mondom, hogy mi csak maradjunk a ma­gyar középosztály régi nemes hagyományánál, (Jánossy Gábor: Helyes!) amely restelletesnek tartotta azt, amit a belügyminiszter úr kívána­tosnak mond, és amely a polgárságnak becsüle­tét ébren akarja tartani és különösen még egy fokozottabb becsületérzést követel meg 'azoktól, akiket akár a polgárságnak bizalma, akár a ha­talom bizalma egyformán helyre állít, mert ezektől megkövetelte a magyar becsületérzés, megköveteljük mi is, hogy ők ne csak az érdem­ben akarjanak becsületesek lenni, de gondolja­nak arra is, hogy ők nemcsak eszméket, nem­csak közérdekeket képviselnek, hanem az ő sze­mélyükből egy nagy általánosításra is adatik alkalom. Az ilyen helyre állított embereknek fokozott kötelességük az, hogy necsak becsüle­tesek legyenek, de ne bocsátkozzanak olyan kétes helyzetekbe sem, amelyek a becsületnek meg­gyanúsít ására, talán alaptalanul, de alkalmat adnak. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mi csak őrizzük meg a maga bolondos idealizmusá­ban ezt a magyar középosztályt. (Jánossy Gá­őor: Nem is bolondos!) Hiszen, ha valaki a ta­nulságokat nézi, ez az idealizmus a történelem­nek legnagyobb okossága, mert ez az idealizmus az, amelyet mi nem bírunk mai lerongyolt álla­potunkban nélkülözni. Mert nemcsak az a ren­deltetése, hogy az önkormányzatnak legyen egy elengedhetetlen erkölcsi tényezője, de ennek az idealizmusnak kell pótolnia, ennek az erkölcsi erőnek kell pótolnia a fogyatékos anyagi erőt, ennek kell a nemzetet megerősítenie, a reményre, a nemzet végső ábrándos céljainak elérésére, és az, aki az idealizmust akarja elhantolni, olyan szavakkal, .olyan tanítással, mint a belügymi­niszter úr, az elhantolta egyúttal a mi ábrándos végcéljainkat is, de a feltámadásnak minden reménysége nélkül. (Ügy van! Ügy van! a bal­és a szélsőbaloldalon.) Az a Guizot, aki 1830-ban mint Lajos Fülöp belügyminisztere azt mondotta: «enrichissez­vous», már régen eltávolodott volt attól a Guizot-tól, aki körülbelül másfél évtizeddel előbb Royer-Collarddal és Decazes-zal megala­pította volt a politikai doktrinalizmus iskolá­ját, úgy, amint a belügyminiszter úr lelki-, eszme- és eszményvilága is messze-messze el­távolodott a régi magyar politikai doktrinerek­nek, Eötvösnek, Szalaynak, Keménynek, Pul­szkynak, Csengerynek eszme- és eszmény vilá­gától. De mi ragaszkodni akarunk a régi taní­táshoz, melyet Royer-Collard foglalt szavakba: «Le gouvernement représantatif est la justice organisée, la raison vivante, la morale armée.» A képviseleti kormányrendszer maga a meg­szervezett igazságosság, maga az élő értelmes­ség, maga a hatalommal felruházott erkölcsös­ség. Az a képviseleti rendszer azonban, amelyet ez a törvényjavaslat akar intézményezni a fő­város részére, ez maga a megszervezett igaz­ságtalanság, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal­oldalon.) maga a viruló értelmetlenség, (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csalás!) maga az erőszakos erkölcstelenség és ezért nem fogadom el ezt a törvényjavaslatot még álta­lánosságban sem a részletes vita alapjául. (Elénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbalolda­lon. — A szónokot sokan üdvözlik ) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Gáspárdy Ele­mér! Gáspárdy Elemér: T. Képviselőház! Talán különösnek látszik, hogy én vagyok ennek a törvényjavaslatnak a kormánypárt részéről az első szónoka. Különösnek látszik azért, mert én nem vettem részt a főváros belső életében, 27

Next

/
Thumbnails
Contents