Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-341

168 Az országgyűlés képviselőházának , Természetes, hogy ez, a tervezet, a tervezetnek ez az elgondolása, a tervezetnek azok: a rendszabályai, amelyek legázoltak minden pártot, hogy azok romjain a kormánypártocska emelkedjék a magasba, éppen xígy érintették volna a keresztény községi pártot, mint a baloldali pártokat. (Szilágyi Lajos: A keresztény párt későn ébredt tudatára, hogy mi lesz!) Általános lett tehát a felzúdulás, nem a veszélyeztetett hatalmi érdekek miatt, hanem mert észlelték egyhangúlag az önkormányzat megsemmisítésének veszélyét, és a felzúdulás olyan erős volt, hogy még maga a város házi kormánypártnak vezére is, aki pedig addig váltig magasztalta a tervezet áldásait, jónak látta, hogy a főváros polgársága előtt politikai alibit szerezzen éls maga is beállt a tiltakozók közé; képzelhetik, hogy milyen őszintén és milyen lobogó lelkesedéssel! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ennek eredménye azután az volt. hogy a községi polgári párt, tehát a kormánypárt és a keresztény községi párt, tehát a kormányt támogató párt, egymással megalkudtak és megalkudtak a belügyminiszter úrral. (Rassay Károly: így van!) Megalkudtak abban, hogy feladják azt a gondolatot, mintha a kormánypártnak egy monopolisztikus hatalmat volna szabad biztosítani a keresztény pártnak kizárásával is és fenn kell tartani a mai hatalmi frigyet és azután egyesült erővel kell mindent elkövetni, hogy a baloldalt az ügyeknek intézéséből még arra az esetre is kizárják, ha véletlenül a polgárság akarata a választásnál újból ezt juttatná többségre. (Peyer Károly: Petrovácz és Ehrlieh G. Gusztáv egy erkölcsi és egy elvi alapon! — Jánossy Gábor: Mind a kettő magyar nemzeti alapon áll! — Rassay Károly: Nemzeti alapon csókolództak! — Szilágyi Lajos: És ón nem állok magyar nemzeti alapon? — Zaj.) A t. Háznak figyelmébe ajánlom, kegyeskedjék sorról-sorra venni mindazokat a módosításokat, amelyeken a törvénytervezet átment és akkor méltóztatik majd megállapítani, hogy az kiegyenlítést keresett egészen addig a vonalig, amíg összeegyeztethette a keresztény községi pártnak és a kormánypártnak, a községi polgári pártnak a hatalmi érdekeit, de egyéb vonatkozásokiban az autonómiával nem törődtek. (Peyer Károly: Ügy van! Ez a lényege a dolognak!) Ezért kellett a főpolgármester jogkörét megszorítani azokban a vonatkozásokban, amelyekben a keresztény községi párt hatalmi érdekeit, vagy személyi vonatkozásait bántották. Ezért kellett a főpolgármester kinevezési jogát a maga szertelenségében valamivel^ tompítani, de azért igen nagyfokú szertelenségben meghagyni. Ezért kellett a választási eljárásiban az albérlő szakaszt, amely a keresztény községi pátra sérelmes volt, elejteni. (Petrovácz Gyula: Az abszolút sérelmes volt, nemcsak reánk! — Peyer Károly: Igaz, hogy az önökre is sérelmes volt, de ami nem volt önökre sérelmes, azt nem ejtették el!) T. képviselőtársam velem egy nézeten lesz, ha megállapítom, hogy az a legkevésbbé volt sérelmes a Kozma-partra, amely olyan elemből szedi a maga híveit, akik nem igen vannak albérleti állapotban. (Derültség a bal-és a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Hanem a kormány egyik vagy másik üzletágában! — Bródy Ernő: Elférnek egy nagy lakásban is!) Ezért kellett az ajánlási rendszert megtartani, mert ez egyformán kedvez a kormánypártnak is, a keresztény községi pártnak is, csak a baloldalt szorítja háttérbe. Miért? A kormánynak készek az aláírásai a bankoknál, a kormánytól függő nagy vállalatoknál és az állami hivata. ülésé 1929 december 17-én, kedden. lóknál, a keresztény községi párt pedig megkapja az aláírások zömét igen nagyszámú párthívein túl a városi alkalmazottaktól és a városi üzemek alkalmazottaitól. De ezért kellett egyúttal a kerületbeosztáson is olyan mesterkélt változtatást eszközölni, amely nincs is hosszúéletűnek szánva, s amely el van keresztelve politikai kerületbeosztásnak, de a törvényjavaslat rendelkezéseiből kimutatható, hogy az kizárólag csak ezen és a legközelebbi választáson van hivatva a maga árkánumos csodatételeit magával hozni. (Szilágyi Lajos: Öriási csalódás lesz!) Lehet, hogy csalódás lesz, de ennek van szánva. Ezért kellett a törvényhatósági bizottság összetételében a szabadon választottak számát valamivel emelni, egyúttal pedig emelni az egyéb jogcímesek számát is olyan elemmel, mely a keresztény községi pártot gyarapította. Ezért kellett az immár törvényhatósági tanáccsá átkeresztelt intézőbizottság megalakítására

r a főpolgármesternek tervbevett ingerenciáját gyengíteni, de mégis megtartani. Mert ha megmaradt volna a főpolgármesternek az a joga, hogy mind a 14 tagot kinevezze, akkor ott, — amint méltóztatnak velem együtt megállapítani — az a kis kormánypártocska a keresztény községi párt és valamennyi egyéb párt rovására már e főpolgármesteri intézkedés folytán is a majoritást bírta volna, így azonban, hogy diminuálták a főpolgármester kinevezési jogát 6 "•Telj £i keresztény községi párt és a kormánypárt megtarthatták a maguk együttes majoritását e fő-fő döntő fórumon is. Es ha valaki, mélyen t. Ház, még kétségben lehetne az iránt, hogy micsoda elgondolások vezették ezt a t. pártszövetséget, annak szemét is kinyitná az a módosítás, amely a két párt tagjai a Képviselőház közigazgatási bizottságát rávették. Rávették arra, határozza el, hogy még az érdektestületek képviselőit sem maguk az érdektestületek válasszák, hanem a főváros közgyűlése, tehát a majoritásban egyesült két párt válassza meg a maga képére. (Szilágyi Lajos: Kész komédia! — Zaj a jobboldalon. — Bródy Ernő: Ez van a javaslatban! — Peyer Károly: Tessék arányos választás alapján választani! Autonómia, ha az én testemre jó! — Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Baracs Marcell: T. Ház! Joggal kérdem ezekután, hogy tulajdonképpen micsoda is az a nagy átváltozás, amelyen a tervezet egészen a mostani mozzanatig átment. Es akkor méltóztatnak velem együtt (megállapítani, hogy az autonómiát nemcsak a tervezet, hanem maga ez a törvényjavaslat is 'megsemmisíteni akarja, meirt annak gerincét, a polgári akaratnak érvényesülését derékba töri. A politikai elgondolás GS ci politikai végcél mindössze ott módosul, hogy Kohn úr társat kapott, és ezentúl az a polgár, akinek a fővárosnál vagy a főváros üzemeinél valami keresnivalója lesz, Isten áldását nem egyedül Kohn úrnál, hanem a Kohn és Társa cégnél fogja megkereshetni. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Zaj.) Teljesedjék be ezen a szövetségen Isegrimm-nek és Reinecke Fuchsnak állatmeséje! Felvetődik ezekután a kérdés, hogy vájjon mi szerepe is lesz ebben a törvényhatóságban a szövetkezett hatalmi pártokkal szemben álló pártoknak. Beszéljenek a számok. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tessék szünetet kérni!) Nem kérek szünetet, csak abban a naiv hitben vagyok, hogy sikerülni fog talán a belügyminiszter urat magát meggyőznöm (Derültség a szélsőbaloldalon.) és türelemmel megvárom,, amíg a belügyminiszter úr figyelmével megajándékozni