Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-341

164 Az országgyűlés képviselőházának 3 kívánja tartani és meg akarja őrizni minden törvényhozói törekvéssel szembén. Ö valóban átérezte azt, hogy a jelen törvényjavaslattal a kormány nagy nemzeti érték lerombolására hívja fel a törvényhozást. Kell-e magyaráznom, milyen nemzeti érték egy önkormányzat, amely él, virul, hatalmas alkotásokat teremt, nemzeti érték nemcsak a történelmi múlt szempontjából, hanem a nemzet jövőjének érdekében is. Hiszen méltóztassanak csak visszaemlékezni arra, hogy rövid néhány hónappal ezelőtt, az általános közigazgatási reform tárgyalásánál milyen szóvirágos fejtegetésekkel méltatták az önkormányzat jelentőségét nemcsak az; alkotmányban, hanem a nemzet gazdasági és kulturális életében is, méltatták azt, hogy volt Magyarországon az önkormányzatnak a közigazgatás intézéséin túl egy más tényező által nem pótolható nagy rendeltetése is, az a rendeltetése, hogy a nemzeti ós polgári szabadságok védőbástyája legyen felfelé a központi kormányhatalom autokratikus törekvéseivel szemben, de egyúttal a rendnek védőbástyája is lefelé azzal, hogy a népakaratot bevonja a közügyek intézésébe, azt a közélet önzetlen szolgálatának fölnevelje, megszervezze. Méltóztassanak emlékezni arra, hogy ennél a vitánál mélyen t. képviselőtársaim hosszasan fejtegették, hogy mi volt annak az oka, hogy a valamikor hatalmas megyei önkormányzat elsorvadt. Igen helyesen méltóztattak megállapítani, hogy ennek két nagy oka volt.' Az egyik ok az volt, hogy a múlt század 80-as évei óta a vármegyei törvényhatóságok vagyonkezelési jogát, tehát az önrendelkezés lényegét tőlük fokozatosan elvonták. A másik nagy ok pedig az volt, hogy az összefüggés a törvényhatóság teste és a törvényhatóság képviselőtestülete közt meglazult, szinte elsikkadt. A megyék vérkeringésében kezdett kiapadni a kék vér és nem gondoskodtak kellő időben és elég bőségesen arról, hogy ezt pótolják egyfelől a föld népének parasztosan, a város polgárságának pedig plebejusosan piros, de egészséges, meleg, lüktető vérével. Es méltóztatnak emlékezni arra, hogy az általános közigazgatási reformot bizonyos elégikus hangulatban tárgyaltuk azzal az elfogódottsággal, amelyet ránk parancsol az a tekintet, ha szemlélődve tekintjük az ősi kúriának egyszerűségében is nemes homlokzatán a repkényekkel alig takarható repedéseket. Ebben az általános szentimentális közhangulatban a főváros polgársága által a Képviselőházba küldöttek bizonyos büszkeséggel, tanulsággal mutathattak arra, hogy íme van még egy — mond: egy — törvényhatóság, amelyben az önkormányzat él, virul és hatalmas alkotásokat teremt (Gáspárdy Elemér: Nagyon szépen! — Rassay Károly: Mi nem tetszik? — Szilágyi Lajos: Kifogástalanul! — Rassay Károly: Honnan ismeri ia képviselő úr egyáltalában a főváros autonómiáját, erre kíváncsi vagyok! — Zaj. — Elnök csenget.) Ennek titka pedig nem csupán az, hogy a főváros törvényhatósága még vagyonkezelési joggal bír, — természetesen a kormány ellenőrzése és felügyelete mellett — hanem a főoka az, hogy az Önkormányzat két főtényezője, egyfelől a tanács, másfelől a törvényhatósági bizottság tudatában vannak, hogy a tanács közvetve, a törvényhatósági bizottság pedig közvetlenül a polgárság összeségétől nyerte impériumát, tehát annak érdekeit tartozik megvalósítani és annak közvéleményéhez tartozik igazodni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tanácsunk puritánul becsületes. Főtisztviselőink időben, mennyiségben és minőségben oly munkát vé. ülése 1929 december 17-én, kedden. géznek, amelyre az állami adminisztráció igen tiszteletreméltó berkeiben csak elvétve akadunk. A törvényhatósági bizottság pártjai pedig .versengenek nemcsak a tanácsnak és egymásnak ellenőrzésében, hanem versengenek az ügyek^bizottsági előkészítésében és közgyűlési elintézéséhen is. Ez a helyes működés azután magával hozza, hogy tompulnak az éles ellentétek a pártok között. Mi tompítja ezt az ellentétet? Az, hogy egymás munkásságában megismerni és elismerni tanultuk az erkölcsi felfogás komolyságát és a munka szellemi értékét (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Sándor Pál: Ügy van, ez a fődolog ma!) és egy áldott nyilvánosság van a főváros törvényhatóságának egész működése felett, (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amely mindenkinek megengedi azt, hogy betekintést vethessen a főváros igazgatásának és gazdálkodásának minden zugába, zugolyába, amely állandóan^ ébren tartja a főváros egész polgárságának érdeklődését. (Ügy van! a bal és a szélsőbaloldalon. — Sándor Pál: Szebben dolgoztak, mint mi! — Farkas István: Az volt a baj! — Gáspárdy Elemér: Szép gazdálkodás? — Rassay Károly: Miért nincs megelégedve Kozma Jenővel? — Farkas István: A kormány kényszerített rá olyan üzletekre, amelyeket muszáj volt megcsinálni! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, hagyják a szónokot heszélni. Baracs Marcell: Hagynak engem, nem zavarnak. A törvényhatóság egész működése alatt nemcsak a közgyűlésen, hanem a bizottságokban is maga mögött, sőt maga fölött ott tudja Budapest székesfővárosának egész közönségét, végeredményben tehát ez a törvényhatóság a polgárság állandó éber ellenőirzése mellett működik és a törvényhatósági pártok rá vannak utalva arra, hogy polgártársaikat maguk felvilágosítsák, de egyúttal önmaguk is veressenek felvilágosítást, információt a főváros polgárságánál. Állandó kölcsönhatás van így, aminek eredménye azután az, hogy a törvényhatóság tagjai is, de maga a tanács is bizonyos fokozottabb felelősségérzettel és kötelességtudással végzik feladatukat; a törvényhatósági bizottság

1 munkája pedig végeredményében nem egy, a választásnál előlegezett bizalomnak, hanem a folytonosan ható és közreműködő polgári akaratnak eredményeként jelentkezik. Ez Budapest székesfőváros autonómiájának lelki keresztmetszete ma, úgy, ahogy az. az 1872. évi XXXVI. tc.-hen nyert és azután az 1920. évi IX. tc.-hen, majd az 1924. XXVI. tc.-hen módosított szervezetében felfejlődött. Oktató példa ez arra, hogy minden képviselőtestület életerejének és működése eredményességének előfeltétele és biztosítéka az, hogy ne egy fiktív, hanem valóságos népakaratból sarjadt légyen ki és egész működése állandóan összhangban akarjon maradni a nép, a polgárság akaratával. Halljuk sokszor a szemrehányást, hogy Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága szeret parlamentesdit játszani. (Rassay Károly: Szemben a parlamenttel, amely nem játszik!) Nagy tévedés ez, t. Ház! Mi itt a Házban mimeljük a parlamentet, (Ügy van! a szélsőbaloldalon), ott az új városházán pedig élő, viruló városházi parlamenti élet folyik. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék olyan természetű megjegyzésektől tartózkodni, amelyek a parlament méltóságát sértik. (Rassay Károly: Tessék ránézni erre a Házra!) Kérem a képviselő urat, tessék csendben maradni! (Friedrich István: Ezek tények! —