Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-341
Az országgyűlés képviselőházának 341. ülése 1929 december 17-én, kedden. 159 hatásköréhez fognak tartozni. Ennek a törvényjavaslatnak intenciója szerint a tanács hatásköre megoszlik, a törvényhatósági tanács és a polgármester között. Itt azonban a régi tanács által gyakorolt kinevezési jognak egy része személyesen a főpolgármesterre száll és a főpolgármester, aki a kormány bizalmi embere, akinek az a hivatása, hogy ellenőrizze az autonómiát és nem az, ihogy vezesse, itt az autonómiai jogkör egyik legfontosabb részében a legnagyobb -hatalmat gyakorolja, mert a legalsó fizetési osztályokba tartozó tisztviselők kinevezése azt jelenti, hogy a főpolgármester veszi fel azokat, akik a fővárosnál véglegesítve lesznek. A felvétel és a kiegészítés joga tehát a főpolgármesteré. Mármost tekintettel arra, hop'y az 58. % 1. bekezdésének a) pontjában foglalt némely legmagasabb tisztviselőktől eltekintve a többi tisztviselő életfogytiglan neveztetik ki, itt a kormány bizalmi embere, az autonómiától távol álló főpolgármester nevezi ki életfogytiglan az autonómiát szolgáló és az autonómiától fizetett tisztviselőket. Ez véleményem szerint olyan abszurdum, hogy ezt a szakaszt okvetlenül ki kell cserélni. De egyszerűen a tisztviselők érdekében is abszurdumnak tartom ezt a kinevezési és választási dzsungelt, amit az «Állások betöltése» című IV. fejezet kreál. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ez rendszer!) Méltóztassék elképzelni ezt a procedúrát, méltóztassék meghallgatni, hogy milyen a rendszer. (Rassay Károly: Ez rendszer? — Bródy Ernő: A polgárság fizessen, önök uraskodjanak! — Baracs Marcell: Senki sem úr ott, mindenki csak szolgál; azt akarjuk. — Elnök csenget.) Az ideiglenes havidíjas alkalmazottakat, tehát tulajdonképpen a legalsó és még nem véglegesített tisztviselőiket a fővárosnál a polgármester nevez ki és veszi fel, kivéve azt az esetet, ha az illető szerencsétlen emberek főiskolai végzettséggel bírnak, mert ebben az esetben már a főpolgármester hozzájárulása is szükséges. (Rassay Károly: Ez rendszer? — Scitovszky Béla belügyminiszter: Logika van benne!) f( A legalsó . fizetési osztályba tartozó tisztviselők kinevezése, tehát a fővárosnál való véglegesítés a főpolgármester hatásköre. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Meg van indokolva!) A következő két fizetési osztályba való kinevezés, tehát az első előléptetés ismét a polgármester hatásköre. Az ezt követő magasabb fizetési osztályokba a kijelölő választmány előterjesztése alapján a törvényhatósági tanács választ, végül, a ; legmagasabb állásokat ismét a kijelölő választmány előterjesztése alapján a törvényhatósági bizottság- tölti be. Méltóztassék elképzelni egy ilyen szerencsétlen tisztviselő helyzetét, aki mint kisegítő hivatalnok kezdi el pályafutását és aki — hogy a jelenlegi helyzet fokozatait említsem — protekciója, szerencséje, vagy arravalósága szerint egészen a legmagasabb állásokig" tud eljutni: milyen irtózatos torturán megy keresztül, mennyi protekciót kell igénybevennie, hány különböző helyen kell kilincselnie, « hány egymástól messzefekvő embert, intézményt, bizottságot kell arravalóságáról meggyőznie, amíg pályáján előremegy. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Feljebbvalóit kell csak meggyőznie!) Nem elég az, hogy közvetlen fellebb valói meg vannak vele elégedve, vagy hogy a törvényhatóság egyik vagy másik vezető tisztviselője meg vari győződve arravalóságáról, hanem a legkülönbözőbb módon kombinált és variált hatósági személyeket és intézményeket kell erről meggyőznie. (Zaj. — Elnök csenget.) Éppen ezért a kinevezést és az előléptetést véleményem szerint egyszerűbben kell szabályozni, mégpedig úgy, hogy az autonómia tisztviselőiről az autonómia maga határozzon, ő rendelkezék felettük. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ez elmélet, ez nem az ellet!) Ezért bátorkodom javasolni, hogy az ideiglenes minőségben levő és a két legalsóbb fizetési osztályba tartozó tisztviselők kinevezését a polgármester eszközölje, az ezután következőket a törvényhatósági tanács válassza, végül a legmagasabb osztályokba tartozókat a törvényhatósági bizottság válassza. A főpolgármester jogkörét így sem éri sérelem* sőt olyan nagy hatalma marad, amely szerintem nem hasznos az autonómia szempontjából. Tudniillik! a középső és magasabb osztályokba tartozó tisztviselők megválasztására a kijelölő választmányon keresztül a döntő befolyást továbbra is éppen ő gyakorolja. De itt van a főpolgármesteri hatáskörrel kapcsolatosan a törvényhatósági tanács összetételének kérdése is, amelynek húsz, illetve pontosan huszonhárom tagja közül (Felkiáltások a baloldalon: Huszonöt!) hatot a törvénytervezet szerint a főpolgármester nevezne ki. Szerény véleményem szerint minden autonómiának sérelme, ha az autonóm testületbe kinevezés alapján kerülnek be egyesek, és amikor csekély taglétszámú, de egyszersmind rendkívül hatalmat gyakorló testületet (Szilágyi Lajos: Így minden erdőt meg lehet venni!) negyedrészében a főpolgármester kinevezési jogának alapján állítanak össze, akkor a törvényhatósági tanács autonóm jellegének háttérbe szorításáról kell beszélni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem is tudom felfogni ennek az intézkedésnek értelmét. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Kétségtelen, hogy stabilitás és nemzethűség lesz az a két jelszó, amellyel ezeket a rendelkezéseket indokolni óhajtják. (Rassay Károly: Megmondta a miniszterelnök úr a pártértekezleten!) En azonban ezzel szemben bátorkodom rámutatni egy megoldásra, amely ebből <a szempontból is tökéletesen • megnyugtató, ugyanakkor azonban az autonómia jogait is teljesen respektálja. Ha a törvényhatósági tanács 14 tagját a törvényhatósági bizottság választja, a többi tag pedig, mint a törvényhatóságnak tisztviselője hivatalból volna tagja ennek a törvényhatósági tanácsnak, akkor egyrészt az autonómia sérelméről nem lehetne beszélni, mert hiszen a legmagasabb és középfokú tisztviselőket mind maga az autonómia választja (Rassay Károly: A kijelölő választmány útján!) a törvényhatósági tanács, vagy a törvényhatósági bizottság útján — ez legalább olyan, amit esetleg el lehet fogadtatni, ennél többet nem lehet elfogadtatni — másrészt szakszerűség, nemzethűség és stabilitás szempontjából ezek az urak teljesen megnyugvást nyújtanak. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Pár év múlva szegy élni fogjuk, hogy még csak tárgyaltuk is! — Elnök csenget.) Hiszen a megyei törvényhatósági városokban is a polgármester, a helyettes polgármester, a tisztifőügyész, a tisztiorvos és két városi tanácsnok tagja a kisgyülésnek és ezt az 1929. évi XXX. tcikk, amelyet javaslat formájában a belügyminiszter úr terjesztett be és védelmezett, azzal indokolja, hogy ez a kisgyűlésben a szakszerűséget biztosítja. Hát ha a megyei városokban biztosítja, miért^ nem biztosítja a fővárosban és miért biztosítja a fővárosban a főpolgármester kinevezése a stabilitást? (Ras* say Károly: Válasszanak be két rendőrasztalost a szakszerűség biztosítására! — Zaj.)
