Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-340

152 Az országgyűlés képviselőházának 340. ülése 1929 december 13-án, pénteken. göt a falra festeni, hanem az is, hogy még az ördög nagyanyját sem jÔ a falra festeni. (Zaj.) Méltóztassék megbocsátani, hogy én a humoros oldaláról tárgyalom ezt a kérdést. A humoros oldaláról tárgyalom azért, mert igaz, hogy egy képviselőnek vigyáznia kell arra, hogy a Képviselőház tanácskozásai folyamán az illemet meg ne sértse, (Gubicza Ferenc: Ügy van!) — igaza van Gubicza képviselőtársamnak — de nemcsak a képviselőnek kell vigyáznia, hanem az elnöknek is vigyáznia kell arra, hogy olyan kifejezést, amely a társadalmi illemmel semmiféle kollizióba nem jön, ne minősítsen sértő kifejezésnek azért, mert abból a parlamenti helyzetben esetleg tényleg egy illetlen kifejezés használata kövétkezhetik be. A Képviselőház tanácskozásainak rendjére nemcsak a képviselőnek, hanem a Képviselőház elnökének is vigyáznia kell, mert az elnöknek az a feladata, hogy ne ragadtassa el magát, hanem állapítsa meg és mérje le azokat a kifejezéseket, amelyeket a képviselők használnak. Itt két inkriminált kifejezés van. Az első az ördög nagyanyja. Az ördög nagyanyja (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki az?) egészen furcsa szereohez jutott itt. (Peyer Károly: Bekerült a törvényhozó testületbe!) Furcsa helyzetbe került az ördög nap-vanyja azért, mert Propoer Sándor képviselőtársam még meg is akarta magyarázni, hogy ő nem is az ördög nagv anyjára gondolt, hanem, hogy sértő ne legyen a kifejezés senkire, hajlandó lett volna kifejezését az angyalok nagyanyjára módosítani. Ez azonban szegény Propper Sándornak mit sem használt és az angyalok nagyanyja ugyanolyan sértő kifejezés lett, mint amilyen sértő kifejezés volt az ördög nagyanyja. (Zaj.) En azonban kénytelen vagyok most a Házhoz egy kérdést intézni. En az egészet egy rossz viccnek tartom. (Ügy van! — Peyer Károly: A Ház komolyságával ellenkezik az ilyesmi!) Mit csinált volna Propper Sándort Propper Sándor képviselő úr a Képviselőházban interpellált és interpellációjában érzékeltetni akarta volna a Képviselőház tagjaival, hogy még Szolnokon sem lehet a választásokat úgy lefolytatni, hogy csak az egyik párt bizalmiférfiai ülnek bent a választási helyiségben. (Bródy Ernő: Másutt is így csinálták! Nyíregyházáról is kaptam ma levelet! .• Hogy mi történt Nyíregyházán, arról majd én fogok interpellálni!) Elnök: Csendet kérek, Bródy képviselő úr. (Baracs Marcell: Szolnokot számosan üdvözlik!) Fábián Béla: Megvallom egészen őszintén, mi már szaktanáskozást tartottunk arról és a magyar nyelv szókincsét hívtuk segítségül, hogy mikép is lehetne itt a Házban elmondani azt, hogy valamely választásnál — hogy is mondjam — törvényszegés történt. Mert ugyebár, azt nem mondhatom, hogy csaltak, mert akkor Propper Sándor sorsára kerülnék. (Bródy Ernő: Mit csináltak Szolnokon?! Az összes ellenzéki bizalmiférfiakat kizárták!) Mit szabad tehát mondani; mert itt a Házban ezt mégis el kell mondani! Erre megállapítottuk a következőt: Propper Sándor mondhatta volna azt, hogy Szolnokon meghamisították a népakaratot; az nem lett volna baj, ha ezt mondta volna. (Gál Jenő: Hamisítani szabad? Csalni nem szabad?!) Mondhatta volna, hogy választási visszaélést követtek el; mondhatta volna azt, hogy törvényszegést követtek el. Ezt mind szabad lett volna mondania, csak azt nem lett volna szabad mondania, hogy csaltak. (Zaj.) Méltóztassék elhinni nekem, itt már úgyis olyan kevés alkalom van arra, hogy kritikát lehessen gyakorolni. Kint nem lehet kritikát gyakorolni sokkal enyhébb kifejezésekkel sem, (Peyer Károly: Legalább ebben a kriptában lehessen kritizálni!) mert az az újságíró, aki kezébe veszi a tollat, százszor is lerágja a toll szárát, míg egy mondatot le mer írni, mert nem tudja, hogy annak a mondatnak, ' amelyet leír, mi lesz a következménye. Kritikát gyakorolni nem lehet máshol, mint itt, egyesegyedül a Képviselőházban. Azt is meg kell állapítanom, hogy amikor Propper t. képviselőtársam látta, hogy az ördög nagyanyja itt a Képviselőházban nem örvend valami nagy szimpátiának és hogy a Képviselőház igen t. elnöke sem viseltetik ragaszkodással az ördög nagyanyja iránt, (Peyer Károly: Nem. lehetne például elégetni? Elégettetni valahol, ünnepélyesen a Ház asztalán!) akkor Propper Sándor a maga részéről rögtön módosítani akarta ezt a nyilatkozatot. A képviselőházi elnök úrnak az is feladata, hogy ő, mint a Képviselőházban, mondjuk, az illemnek vigyázó ja, éppen a Ház méltóságának megóvása érdekében vigyázzon arra, hogy mely kifejezéseket mond illembe ütközőnek. Mondom, Propper Sándor módosítani akarta kifejezését, de nehéz helyzetben volt, mert akkor, amikor tudta, hogy neki ostoroznia kell valami visszaélést, azzal a visszaéléssel szemben az illemnek megfelelő szót kellett találnia. Méltóztassék elhinni nekem, t. Képviselőház, abban igaza volt Propper Sándor képviselő úrnak, hogy nem a forma a fontos, hanem a lényeg; az a fontos, hogy az ilyen események, mint amilyenek a szolnokiak voltak és amelyének — mint hallom — a nyíregyháziak voltak, ne forduljanak elő, hanem ahol választás van, ott méltóztassék minden jelentkező párt bizalmiférfiait beengedni a választási helyiségbe, mert ha nem engedik be őket, akkor ezzel kifelé azt a látszatot keltik, mintha azért nem engednék be őket, mert ott nem akarják a törvényeket betartani. Ebben az egész kérdésben ez a fontos és a szolnoki ügyben is ez a fontos, nem pedig az, hogy itt most egy képviselőtársunkkal szemben egy olyan felszólalásáért, amelyben bizonyos tekintetekben az illem szabályait állítólag megsértette, ilyen büntetést alkalmazzunk. En is kénytelen vagyok azt mondani, amit az előadó úr mondott felszólalásában: Propper Sándor ebben az ülésszakban még nem volt büntetve, büntetlen előéletű, ennélfogva minthogy ő maga is rögtön az ördög öreganyjának teljes elégtételt szolgáltatott, méltóztassék vele szemben napirendre térni, (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! A házszabályok 195. §-ának második bekezdése értelmében további vitának helye nincs, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a mentelmi bizottság javaslatát a kisebbségi véleménnyel szemben elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. — Zaj.) Többség. (Peyer Károly: Éljen az ördög nagyanyja!) A Ház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadta, Fábián Béla és Györki Imre kisebbségi véleményét pedig elvetette. Most pedig előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket folyó hó 17-én, kedden, délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a mai napirendünkön szereplő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatik napirendi ja-