Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-340
148 Az országgyűlés képviselőházának eredménynek, amely a város fejlődésétől a nemzetre háramlik, csoda-e ha ez a polgárság 1 , látva, hogy milyen közömbösen, milyen kegyetlenül bánik vele a t. miniszter úr, igenis, hajlamossá válik arra, hogy a legszélsőbb pártok karjaiba dobja magát?! (Zaj.) Nem a polgári gondolatot védi tehát meg a t. belügyminiszter úr, hanem ellenkezőleg, a polgári gondolatot gyengíti. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Nekünk itt éppen az az aggályunk, hogy a t miniszter úr ezzel m a javaslattal Budapest egész közéletét feldúlja és Budapesten a szélsőségeknek ad alkalmat arra, hogy érvényesüljenek, mert a felfordulások rendszerint éppen az ilyen autokrata, abszolutisztikus hajlamok következményei, így tehát voltaképpen maga a miniszter úr készíti elő a forradalmat és a szélsőségek felülkerekedését. (Folytonos zaj a jobboldalon. — Rassay Károly: Talán várjunk, amíg egy kis érdeklődés lesz! Talán a miniszter úr előjáróban jópéldát mutathatna! Méltóztatik egész délelőtt olvasni! Nem érdekli, hogy mi történik itt! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Figyelek én! — Rassay Károly: Ezentúl^ az államtitkár urakhoz fogunk beszélni! — Zaj. — Elnök csenget.) Súlyos mértékben érvényesül tehát a főpolgármester hatáskörének kiterjesztése a közigazgatásban. Elsősorban érvényesül a kinevezéseknél és ha most a bizottsági tárgyalásoknál sikerült a bizottság egy részének odamódosítani például a tanítói kinevezéseknél a törvényjavaslatot, hogy ne a kultuszminiszter hozzájárulásától legyen függővé téve a kinevezés, hanem a főpolgármesterétől, ez a jogsérelmen egyáltalán nem változtat. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A Képviselőház megkapta Budapest székesfőváros tanácsának felterjesztését. Ez a felterjesztés felsorolja mindazokat az ellenérveket, amelyek szólnak a kinevezési rendszernek ezen módja ellen. Itt is a kommunizmustól féltik az oktatószemélyzeten keresztül ezt a nemzetet? Hát ez az oktatószemélyzet nem szolgált-e rá a legteljesebb elismerésre? Megállapítottam már statisztikai adatokból, hogy ez az oktatószemélyzet mennyire járult hozzá a főváros magyarosodásához. Ez ellen az oktatószemélyzet ellen semmiféle kifogást nem lehet tenni, mert állítom azt, hogy Budapesten a középiskolai oktatás nívója sokkal magasabb, mint bármilyen más úgynevezett állami iskolában, mert a községi iskolai szellem Budapesten olyan modern, olyan körültekintő, olyan mélyreható és annyira az egyéni nevelésnek «minden eszközével igyekszik a maga feladatát teljesíteni, hogy ezzel szemben semmiféle aggálynak nincs helye. (Bródy Ernő: Legyen állami oktatás, de akkor fizessen is az állam! De hogy a főváros fizessen és az oktatás állami legyen, ez fából vaskarika! Tessék akkor fizetni az államnak a tanerőket! A főváros adózóinak pénzén az urak ne játszanak, a maguk pénzén játsszanak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bródy Ernő képviselő urat kérem, ne méltóztassék folyton szónoklatokat tartani! A szó Pakots képviselő urat illeti. (Kabók Lajos: Nagyon indokolt a közbeszólása! — Pintér László: Örülök, hogy végre az urak ellenségei az államosításnak! — Rassay Károly: Majd következni fog a felekezeti iskolákra is az állami beavatkozás! Majd akkor számon kérjük! — Pintér László: A képviselő úr tisztára félreért engem! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! (Bródy Ernő: A más pénzén uralkodnak! — Rassay Károly: Üj vadászterület lesz a főváros! — Zaj.) Pakots József : T. Ház ! A főváros törvényi0. ülése 1929 december 13-án, pénteken. leg nincs kötelezve arra, hogy egy csomó középiskolát tartson, holott, amint az előbb kimutattam, ezek a költségek 10 százalékát teszik ki a főváros közoktatási költségvetésének. Ötmillió pengőre tehető évente az a súlyos teher, amelyet Budapest székesfőváros közönsége visel el azért, hogy olyan iskolákat tart fenn, amelyekre törvényileg kötelezve nincs. (Folytonos, nagy zaj. — Rassay Károly: En restelném, ha azon az oldalon ülnék! — Felkiáltások jobb felől: Na, na! — Váry Albert: Bízza ránk! — Rassay Károly: Rájuk bízom, képviselő úr!) Budapestnek módjában volna megtakarítani magának azt az ötmillió pengőt s ha az állam így beavatkozik az ő autonóm jogaiba, egyszerűen nem fogja fenntartani ezeket az iskolákat s ezek fenntartása áthárul majd az államra. T. Ház! A sérelmeknek és a jogfosztásoknak sorozatában, az Önkormányzati akarat érvényesülésének meggátlásában egy külön fejezetet képvisel az a kerületi beosztás, amellyel itt most kísérletezik a koraiány. (Bródy Ernő: Korrigálják a szerencsét! — Baracs Marcell: A pechet korrigálják!) így akarják biztosítani azt, hogy a többség kisebbséggé váljék. Már 1920-ban megcsinálták a választásoknál a pluralitást; a többségből sikerült kisebbséget csinálni. Általános egyenlőséget teremtettek a kerületek között s a fővárosnak mind a tíz közigazgatási kerületéből 24—24 bizottsági tagot küldtek be a törvényhatósági bizottságb Belváros azonban a maga 15.000 szavazójával ugyanannyi bizottsági tagot küldött be, mint az Erzsébetváros a maga 89.000 választójával. Most újra e recept szerint csinálják a kerületi beosztást, holott Peyer Károly t. képviselőtársam már rámutatott arra, hogy milyen különbség van a Belváros, a Terézváros, vagy a Józsefváros választókerületeinek a szavazó-létszáma, továbbá Buda és Pest szavazó-létszáma között. Kenéz Béla t. képviselőtársam tegnap beszélt arról a választási geometriáról, amely Csehszlovákiában érvényesült a magyar kisebbséggel szemben. TJgy látszik, itt Budapesten mi a demokratikus baloldal vagyunk, a magyar kisebbség; velünk szemben is ez a választási geometria érvényesül. Itt is ötször annyi szavazó küldhet be egy baloldali bizottsági tagot, egy kevésbbé kedves bizottsági tagot, mint például egy budai kerület, ahol ötször kevesebb választó küldhet be egy bizottsági tagot. Ez szembeszökő aránytalanság. Ha én az utca egyik oldaláról a másik oldalra költözöm, nekem már plurális szavazati jogom van. (Szilágyi Lajos: Ügy van ! A Múzeum-körút egyik oldalán igen, a másikon nem!) Az egyik oldalon ötször annyi szavazatot jelentek a személyemben, mint a másik oldalon. (Kabók Lajos: Akkor drágább lesz a házbér azon az oldalon! — Derültség. — Baracs Marcell: Drágább is lesz! — Fábián Béla: Duna-balpart és Duna-jobbpart!) T. Képviselőház! Igen jellemző a javaslatra az, hogjr mennyire irtózik elgondolásában attól a nyilvánosságtól, amely pedig minden közügy tárgyalásánál elsősorban megkívánható. A nyilvánosság gondolata jelenti az ellenőrzésnek teljes mértékű érvényesülését. A parlamenti nyilvánosság, a törvényhatósági gyűlések nyilvánossága, bizonyos bizottságok nyilvánossága jelenti azt, hogy olyan ügyek, amelyek közérdekű vonatkozásúak, akár gazdasági, akár más vonatkozásban, nem tárgyalhatók le annak a nagy társadalomnak az ellenőrzése nélkül, amelynek érdekét képviselik. A fővárosnál a szakbizottságokban eddig teljes nyilvánosság mellett lehetett letárgyalni valamennyi ügyet s
