Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-340

Az országgyűlés képviselőházának BUO. ez a párt nem elveken épül fel, hanem a minden­kori hatalommal alkuszik meg, csak azért, hogy a maga hatalmát, a maga pozícióját a városhá­zán meg tudja tartani, és ennek ellenében felál­dozza elveit, feláldozza céljait, feláldozza a pol­gárok érdekeit csak azért, hogy megtarthassa politikai pozicióját. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a helyzet. (Szilágyi La­jos: A kereszténységnek és a polgári társada­lomnak nagy kára van ebből a paktumból!) Ezeket a számokat nemcsak én ismerem, ezeket a számokat azok is ismerik, akik a tör­vényjavaslatot készítették. (Rassay Károly: Sőt!) Tudták tehát és számoltak azzal a felfo­gással, amely ma a városban van és teljesen tisztában vannak azzal, hogy eg-y rendes, álta­lános, egyenlő, titkos választásnál egészen ki­zárt dolog, hogy ők a többséget meg tudják kapni. (Szilágyi Lajos: A legkisebb pari a Kozma-párti!) bármilyen eszközökkel dolgoz­nak is. A kormánypárt választóinak számát én az összeséghez viszonyítva nem értékelem ma többre, mint a választók 5 százalékára. (Rassay Károly: Ök sem!) Tisztában voltak tehát azzal, hogy a kormánynak nincs semmi keresni valója a fővárosban. Azért kellett most egy olyan rendszert felépíteni, mint amilyen rendezerre az előbb hivatkoztam, (Úgy van! a szélsőbalol­dalon.) amely lehetővé teszi, hogy a kisebbség diktatúrája és a kisebbség hatalma ilyen módon biztosíttassék! (Úgy van! Ügy van! a szélsőbal­oldalon.) Nehéz volt ezt eltalálni, elhiszem, és a mellett a látszatot megőrizni. Két évig kellett ezen spekulálni és végül itt van előttünk ez a szörnyszülött, amelyet úgy neveznek: a fővárosi önkormányzat rendezése. Milyen kár ezt az «ön­kormányzat» szót bennehagyni, mennyivel he­lyesebb volna olyan címet adni, — hiszen a cí­mek között válogathatnak az urak, — hogy: törvényjavaslat Ripka Ferenc és Sipocz Jenő hatáskörének szabályozásáról, mert körülbelül ennek felel meg ez a törvényjavaslat, vagy pe­dig: törvényjavaslat Wolff Károly és Kozma Jenő örök hatalmának törvény beiktatásáról. Ez a szellem jut kifejezésre ebben a törvényjavas­latban. Ezt kell itt körülbástyázni és olyan pozíciót kell teremteni, amely lehetőséget nyújtson va­lamely rendszer alapján, ha nem is választási rendszer alapján, arra, hogy a választók 5%-ával és az összes úgynevezett jobboldai pártok fúzió­jával elérjék a választók 45%-át és így azután lehessen biztosítani a hatalmat. Én 45 %-ot mon­dok, hogy ennyit lehet elérni, hogy ez a 45% is ura legyen a fővárosnak. (Rassay Károly: Csa­lással, úgy lehet!) Ha .tehát 45%-át veszem a vá­lasztóknak, illetve küldötteknek és ha kikerekí­tem ezt a számot felfelé, akkor azt mondhatom, hogy 70, vegyük pontosan: 68 bizottsági tag ke­rülhet be a jobboldal részéről. (Baracs Marcell: Sok!) Hát én messzemegyek. (Bródy Ernő: Mennyi közül?) 140-ből. (Bródy Ernő: Ne sértse Budapestet! 68! Személyes sértés! — Derültség.) Hát én túlmegyek az értékelésben, mert uem akarom, hogy azt mondják, hogy elfogult va­gyok. Azt mondom tehát, hogy ők képesek 68 képviselőt bejuttatni. Hogyan lehet most ezzel a 68 emberrel minden körülmények közt maglik­nak biztosítani a hatalmat? Erre csak az a kér­dés lehet a felelet: hát, hogyan lehet azoknak, akik a bolsevizmus alapján állanak, a proleta­riátus kisebbségének hatalmát biztosítani'? (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) így építettek m fel egy rendszert, amely a kisebbség diktatúráját bizo­nyos rendelkezésekkel lehetővé teszi és végső fokon, már egészen fenn csak az a rendszer jut ülése 1929 december 18-án, pénteken. 137 kifejezésre, amelyet ők támogatni kívánnak, és ennek a felépítése is ilyen rendszer alapján tör­tént, újra ' hangsúlyozom, hogy természetesen más célok lebegnek szemük előtt. Itt van a választásoknál először is az új ke­rületi beosztás, (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon.) amellyel már egy szelekció történik a választók közt, mert egyeseknek plurális sza­vazati jogot adott, másoknak csak egyet. (Szi­lágyi Lajos: Múzeum-kőrúton innen, vagy túl, egyik oldalon vagy másik oldalon!) Itt vannak azután a tanács tagjai, itt vannak a kinevezett érdekképviseletek, a szakszerű képviseletek és ezekkel igyekeznek maguknak a közgyűlésen többséget biztosítani. (Rassay Károly: Harmó­niát biztosítanak az országban!) A többséget akarják biztosítani. Hogy tovább foglalkozzam a kerületi beosz­tással, most egyszerre rájöttek arra, hogy Buda­pest kerületi beosztása nem jó, de nem Buda­pestre bízták azt, hogy állapítsa meg, miként kívánja a maga kerületeit beosztani, hogy azok célszerűek és jók legyenek, hanem azt mondták, hogy ezt a törvényjavaslatban kell szabályozni. Később már a főváros foglalkozhatik vele, amikor már ez a többség biztosítva van. (Ba­racs Marcell: De csak erre a választásra lesz ez hatályos, közigazgatásilag nem!) De egyelőre fel kell bontani az I. kerületet három részre, há­rom részre kell osztani az I. kerületet, mert a törvény szerkesztői szerint ez a legfontosabb és a legsürgősebb. Mi nagyon jól tudjuk, hogy ez milyen szempontból volt fontos. Ezzel szem­ben mi felvetettünk egy propozíciót és azt mon­dottuk: két eshetőség van. Vagy tessék egész Budapestet egy választókerületnek tekinteni (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és tessék a le­adott szavazatok arányában osztani szét a man­dátumokat a nártok és lajstromok között, (Ügy van a szélsőbaloldalon.) ez a legdemokratiku­sabb és legigazságosabb rendszer, akkor nem kell semmiféle machinációkat csinálni és aki el­vek alapján megy egy küzdelembe, akinek Programm ja van, annak nem kell félnie attól, hogy a választók elé odaálljon, mert ha hiszi, hogy többségre tud szert tenni, nyugodtan oda­állhat a választók eté és bátran képviselheti a maga elveit és felfogását; vagy ha ez nem he­lyes és azt méltóztatik mondani: mégis szük­séges az, hogy a kerületeknek meglegyenek a kerületi képviselői és hogy azok a kerület érde­keit ápolják, ezt is meg lehet oldani, de akkor tessék kimondani, hogy minden kerület annyi képviselőt választ, mint amennyi a választók arányában megilleti. (Ügy van! a szélsőbalolda­lon.) De törvénybe iktatni, pont itt az egyenlő­séget és azt mondani : minden kerület egyforma, minden kerület egyformán választ 10 bizottsági tagot, hát ez túlságosan átlátszó, különösen ak­kor, ha az ember előveszi a számokat és szám­szerűleg igyekszik megnézni, hogy ez a válasz­tási rafinéria tulajdonképpen mit jelent. (Ras­say Károly: Miért nem a matraoszállítók egyen­lőségét biztosítják?) Itt van például az I. kerület, amelynek ma 36.968 választója van. Ez az I. közigazgatási ke­rület. Ha én ezt az I. közigazgatási kerületet egyenlően osztom szét három részre, mint aho­gyan nem lehet egyenlően szétosztani, mert lesznek kerületek, ahol a szétosztás következté­ben 800-an fognak választani egy bizottsági tagot, de ha elfogadom elméletben, hogy egyen­lően oszlanak meg a szavazók, akkor ez az I. közigazgatási kerület, amely most három részre lesz osztva, 30 bizottsági tagot fog választani, tehát egy bizottsági tagra 1232 választó esik. Ha most megnézem a IV. kerületet, amely

Next

/
Thumbnails
Contents