Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-340
134 Az országgyűlés képviselőházának 3W. ülése 1929 december 13-án, pénteken. meg- a lehetőség-, hogy szabadon lehetett volna politikai véleményt nyilvánítani, hanem diktatórikus, terrorisztikus eszközzel választották meg azt a parlamentet, amely az akkori időben, mint a nemzet képviselete összeült. Hogy az a parlament minőségben nem volt az, és nem lehetett az, aminek egy általános, egyenlő, titkos válaszójog alapján összeülő parlamentnek lennie kell, (Peirovácz Gyula: Szegény Friedrich István! — Szilágyi Lajos: A választások alatt Simonyi-Semadam volt a miniszterelnök! — -^ Ügy van! balfelől.) az természetes. Es egészen természetes dolog az is, hogy egy nép, amely először jut abba a helyzetbe, hogy mintegy ugrásszerűen, átmenet nélkül kell élnie egy ilyen joggal, mint a választójog, talán nem tud helyesen élni vele és talán csak a következő időkben tudja annak konzekvenciáit levonni, amelyek szükségesek ahhoz, hogy képviselőit megválogassa és azokat a parlamentbe beküld je. De már ezt a helyzetet, amely az első nemzetgyűlésen volt, felhasználták egy újabb jogfosztásra, s amint a magyar uralkodóosztáíy megint a hatalom birtokában érezte magát, első intézkedése az volt, hogy megszüntette ezt a jogkiterjesztést, amit itt egy angol embernek a parancsára kellett törvénybeiktatni (Rassay Károly: De amit mi is akartunk!) és amit természetesen mi is követeltünk, (Rassay.Károly: TJgy van! Akartuk is!) de mi hiába akartuk, mert csak akkor iktatták törvénybe, midőn a külföldi nyomás az országot erre rákényszerítette, s nyomban megszüntették ezt a jogot akkor, amikor e nyomás alól felszabadulva érezték magukat. TTgyhogy a magyar nép nagy tömegei ebből kifolyólag Önkéntelenül is nagyobb hálával tekintenek Sir George Clark felé, akinek közreműködésével ez az általános titkos választói jog törvénybe iktattatott, mint Bethlen István gróf felé, aki magyar, s aki e jogot újból elvette a magyar néptől (Jánossy Gábor: Bízza ezt a nemeztre!) és törvénybe iktatta a mostani gyalázatos választási rendszert. (Taps a bal- és szélsőbaloldalon. — Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom v (Rassay Károly: Ez a rendszer szégyene az egész világnak!) A képviselő úr bármilyen szigorú bírálatot mondhat a parlamenti formák között, azonban arra figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a személyes sértésektől tartózkodni szíveskednék. (Rassay Károly: Szégyelhetik magukat a külföld előtt! — Zaj. — Jánossy Gábor: Az ilyen beszédek miatt szegy éljük magunkat! — Baracs Marcell: Nem baj, hogy szemétdomb az ország, csak ők legyenek a kakasok rajta! — Zaj. — Elnök csengetJ Peyer Károly: Lord Rothermere... (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak magukon uralkodni Erre a hangulatra, erre a személyeskedésre egyáltalán nincs szükség. (Esztergályos János: Ez nem személyeskedés, hanem igazságos bírálat!) Most egy törvényjavaslatot tárgyalunk, tessék nyugodtan maradni. (Zaj.) Tessék folytatni beszédét. (Zaj a jobb- és baloldalon.) Lehetetlenség tárgyalni, ha folyton zavarják a szónokot. Tessék folytatni. Peyer Károly: Én csak idézni kívántam lord Rothermerenek, Magyarország nagy barátjának szavait, akit nem tekinthet senki ellenségnek, s aki maga ennél súlyosabb megállapítást tett. (Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Nem akarom ezt most idézni, mert esetleg újból a házszabályokkal ütközném össze, de összehasonlítást tett a mi választási rendszerünk és egy olyan ország választási rendszere között, amely semmi esetre sem lehet hízelgő reánk nézve (Baracs Marcell: Ilyenkor egy tolakodó idegen!) és felsorolta, hogyha mi azt akarjuk, hogy sérelmeinkre inkább találjunk orvoslást és meghallgassanak bennünket a külföldön, annak előfeltétele az, hogy demokratikus berendezésre térjünk át. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Az amerkai magyarok üzenete! — Sándor Pál: Ezt mondja gróf Apponyi Albert is!) Egy ilyen férfiú, aki külföldön él, aki magasabb szempontból nézi ezeket a kérdéseket, aki nem abból a szempontból nézi ezt a törvényt, hogy azt úgy kell megcsinálni, hogy örökös időkre Kozmának és Wolffnak biztosítsa a hatalmat a városházán, {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Szilágyi Lajos: Főleg Kozmának!) hanem aki azt nézi, hogy mik a szegény nép érdekei, az természetesen nem adhat nekünk más tanácsot, mint aminő ez^ az előkelő külföldi ember adott, akinek felfogásában teljesen osztoznak olyan képviselők is, akik politikailag velünk egészen ellentétes felfogást vallanak, mint például gróf Apponyi Albert (Pakots József: ö csak nem előkelő idegen? — Rassay Károly: Kérdezze meg a belügyminiszter űr Apponyit, mi a véleménye a javaslatáról?) és még számos más képviselő, és azok az amerikai magyarok is, akik itt jártak a nyáron. (Szilágyi Lajos: Perényi Zsigmondot tessék niegkérdezni!) Ezek az amerikai magyarok is azt a tanácsot adták a magyar kormánynak, hogy igyekezzék demokratikusan berendezkedni. A magyar nép azt látja, hogy az ellenforradalmi irányzat felülkerekedése óta minden törvényt és minden rendelkezést abból a szempontból bírálnak el, hogy ez a mai irányzatnak (hatalmi pozícióját erősíti-e. Ezt azu,tán természetesen körülrakják különböző «garnirurigokkal» és mindig hangsúlyozzák a nemzeti szempontot, a polgárság fontos érdekeit stb. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Azok az intézkedések, amelyek itt le vannak fektetve, épp oly kevéssé szolgálják a nemzet érdekeit, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mint amilyen kevéssé szolgálják a polgárság érdekeit. Ezek az intézkedések mind alkalmasak arra, hogy talán egy más formában, talán egy kibővített formában, de éppen úgy annak a diktatórikus irányzatnak biztosítsák a kormányzást, amelyet ott látunk Olaszországban és Spanyolországban és látunk egy felhígított kiadásban Magyarországon. (Szilágyi Lajos: Megköszönik a nacionalisták és a polgári pártok azt a védelmet, amit az ilyen törvényjavaslat nyújt nekik!) Ennek a demokratikus rendszernek elkendőzésére létesítettek azután egy parlamentet, amely parlamentnek választásáról nem akarok itt sokat mondani, hiszen közismert dolog, hogy a magyar képviselőket hogyan választják meg és azt hiszem, a legteljesebb csődjét a parlamentarizmusnak az jelenti, hogy az utóbbi években a választásoknál már nem is akadt ellenjelölt. {Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Friedrich István: Ez igaz! — Rassay Károly: Kíméljük a népet!) Senki sem vállalkozik erre a szerepre, mert aki más párton van, annak számolnia kell azzal, hogy megbilincselve vezetik ki a kerületéből, vagy más módon bánnak el vele és teszik lehetetlenné, hogy a anaga felfogását ott előadja. (Gáspárdy Elemér: Ne túlozzanak az urak! — Rassay Károly: Ez így van! Hát nem így van, t. túloldal? — Esztergályos János:
