Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-338
Àz országgyűlés képviselőházának 338. telek mellett, mint amilyen feltételek mellett a belügyminiszter úr ezt a házat megépítette. Ti Ház! De azt is figyelembe kell venni, hogy a közszállítási szabályzat rendelkezéseit sem tartotta meg a t. belügyminiszter úr, mert nemcsak abban látom ennek megsértését, hogy egy fakereskedelmi, vagy faüzemi részvénytársaságnak adta oda az építést és avval ruháztatta át a Stabil részvénytársaságra, hanem abban is, hogy nem hirdetett versenytárgyalást, ha már ebbe a terhes szerződésbe belement, hogy a Stabil, vagy pedig más vállalat kapja meg az építkezés kivitelét. Ez is súlyos tétel tehát. De továbbmegyek. Megtörtént ennél az építkezésnél, hogy az ellenőrzési teendőket a belügyminisztérium rendőri főosztályának vezetője végezte el, aki ezért az ellenőrző ténykedésért a tiszteletdíjat nem a belügyminisztertől kapta, ha már egyszer a hivatalos munkántúli munkáért akarta a miniszter úr ténykedését honorálni, hanem attól a vállalkozótól, aki az építkezéseket végezte, mert arról is gondoskodtak, hogy ezeket a költségeket az fizesse. (Propper Sándor: Fejlett technika! — Meskó Zoltán: Fejletlen közbeszólás! — Esztergályos János: Hát ez is lehetséges? — Br. Podmaniczky Endre: Tudja, hogy úgy van? — Farkas István: Erre van berendezve a magyar kormányzat! Ezen épült fel!) T. Ház! Kétségtelen, hogy a belügyminiszter úr az egész szerződést,^ úgy mint azt itt ismertettem, a minisztertanács elé vitte és előállhat az igen t. belügyminiszter úr azzal, hogy a felelősséget elhárítottam magamról abban a pillanatban, amikor az általam kötött ügylethez, vagy helyesebben üzlethez maga a minisztertanács is hozzájárult. Kérdést intézek azonban interpellációm előterjesztésével kapcsolatban az igen t. miniszterelnök úrhoz, hogy amikor a minisztertanács elé került a Titán Faüzemi részvénytársasággal kötött szerződés, majd pedig a Stabillal kötött szerződés és a telekvétel, akkor tudtak-e a minisztertanács tagjai arról, hogy Scitovszky belügyminiszter úr korábban a Titán részvénytársaság igazgatósági elnöke volt? (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Tudtuk! O* jelentette be! — Propper Sándor: Annál szebb a dolog! Ha a fele olyan jó miniszter volna, mint amilyen üzletember a belügyminiszter úr! — Br. Podmaniczky Endre: Az is baj, hogy bejelentette, az is baj lett volna, ha nem jelentette volna be. — Derültség a jobboldalon. —- Farkas István: Az üzlet a baj! Az a baj, hogy az állam pénzét így pocsékolják.) Tudta-e a minisztertanács azt, hogy ennek a teleknek mi volt a tényleges értéke, mennyiért vette a Titán ezt a telket, mennyi volt ennek ' forgalmi értéke, mennyiért szerepelt ez a Titán Faüzemi részvénytársaság könyveiben és magát a telket mennyiért vásárolta meg a belügyminiszter úr? Tudta-e a minisztertanács, hogy a Titán Faüzemi részvénytársaság építéssel nem foglalkozhatik, tehát ebből a szempontból is az ipartörvény rendelkezéseinek súlyos megsértését jelenti a megkötött szerződés? Végül tudták-e, hogy a közszállítási szabályzatba is ütközik ennek a munkának kiadása és a vállalkozási szerződés megkötése és mindezek ismeretében járult-e hozzá a minisztertanács a belügyminiszter úr előterjesztéséhez? Minthogy ebben az egész esetben, a szerződés megkötésében én súlyos sérelmét látom az állam pénzügyi kezelésének és súlyos sérelmet látok abban, hogy ilyen könnyelműen bánnak az ország és a dolgozók pénzevei, ilyen könnyelműen bánnak azokkal az adófillérekkel, amelyeülése 1929 december 11-én, szerdán. 1Ô9 ket olyan nehezen és olyan keservesen izzadnak ki az adózók, (tlgy van! Ügy van! a baloldalon.) igenis, szükségesnek tartottam ezt a kérdést idehozni, hogy feleletet kapjak arra vonatkozólag, hogy ilyen üzletet a kormánynak egyik tagja sem köthet és amennyiben egy ilyen üzletkötés kiderült és a bíróság elé vitetett, ennek logikus konzekvenciája csak az lehet, hogy az igen t. belügyminiszter úr lemond állásáról, elmegy a bíróság elé, mint egyenlő fél, és egyenlően vívja meg* a maga csatáját ott is az igazság kiderítésére. Erre a magyar alkotmányosság történetében már példa van.. (Farkas István: Volt idő, amikor Bethlen István követelt ilyesmit! — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Ha volt reá ok!) Amikor Polónyi Gézát megvádolták, akkor Polónyi a Képviselőház 1907. január 31-iki ülésében felállt és a következőket mondotta (olvassa.): «Megrágalmaztak. Korábban vallott éis kii is fejtett meggyőződésem az volt, hogy ilyen természetű, tervszerűleg végrehajtott rágalmazásokkal szemben magának a pernek tartama alatt az igazságügyminiszteri széknek méltósága és dísze sem maradna érintetlen. Saját sorsom felett magam rendelkezem, de ennek az állásnak méltóságát semmi esélynek kitennem nem szabad. Ezért elhatároztam, t. Képviselőház, hogy állásomról lemondok. Ezen elhatározásom folytán lemondásomat tegnap az igen t. miniszterelnök úrnak át is adtam». Elvárom ebben az ügyben is, hogy az igen t. belügyminiszter úr hasonlóan cselekszik, mint ahogyan cselekedett Polónyi Géza, s elvárom a miniszterelnök úrtól is, hogy hasonlóan cselekszik, mint ahogyan az akkori miniszterelnök cselekedett, s a lemondást el fogja fogadni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. Gr. Bethlen István miniszterelnök: T. Képviselőház! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A t. képviselő úr által előterjesztett interpelláció, különösen annak indokolása és mindaz, amit ő előadott, tipikus példája^ annak, ( hogy hogyan nem szabad egy interpellációt előterjeszteni, amely olyan ügyre vonatkozik, amely a bíróság előtt van. (Ügy van! a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) A t. képviselő úr azzal kezdte felszólalását, hogy ő nem fog beleavatkozni a per meritumába, nem fog ennek a pernek anyagával foglalkozni, miután ez a bíróság előtt van; ő hozzám azt a kérdést intézi, hajlandó-e a miniszterelnök a maga részéről odanatni, hogy a belügyminiszter e perből kifolyólag lemondjon és hogy in statu demissionis maradjon, ami előttem új közjogi fogalmat is jelent, mert nem tudom, hogyan képzeli el a t. képviselő úr, hogy esetleg hónapokig, vagy évekig is eltartó per ideje alatt a belügyminiszter in statu demissionis legyen, azonban mégis mint hivataláról lemondott belügyminiszter gyakorolja a funkcióit. Ez rejtély előttem, de ez mellékes, t. Képviselőház. (Zaj a szélsőbalodalon.) En nem fogok a per meritumára kitérni, (Zaj. — Elnök csenget.) és tartózkodni fogok attól, hogy olyan kérdésekre adjak választ, amelyek a per meritumára tartoznak. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Bocsánatot kérek, ha a t. képviselő úr az írott interpellációja szövegében hozzám azokat a kérdéseket intézi, amelyekre vonatkozólag az interpelláció indokolása alapján választ vár, akkor a magam részéről az erre vonatkozó anyagot azonnal összegyűjtöm és erre a megfelelő választ meg is adom. En azonban nem lévén belügyminiszter,
