Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-338

Az országgyűlés képviselőházának 338 családi pótlék címén fejenként és havonta 12 pengő 40 fillért, étkezőpénz címén havonta 54 pengőt. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Es még rendőri pótdíj is van!) A rendőri szolgálati pótdíj hat évig havonta 10 pengő 16 fillér, 6—8 évig 13 pengő 60 fillér, 8—12 évig 16 pengő 96 fillér, 12-16 évig 20 pengő 40 fillér, 16-20 évig 27 pengő 20 fillér, 20—24 évig 34 pengő, s 24 éven felül 40 pengő 80 fillér. Ezekből az összegekből rekrutálódik a rendőr fizetése. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Es ruházatot is kap!) Ezzel szemben azonban roppant terhes és szinte elviselhetetlenül terhes a szolgálati beosztás is. Hiszen látjuk, hogy a fű rezdülésétől is, hogy megijed a mélyen t. kormány. Ha egy népgyűlést rendez a szociáldemokratapárt, amelyet betiltanak, akkor fél attól a gondolattól a kormány, hogy itt Budapesten az utca rendje felborul s meg van szállva Budapest teljesen és járnak a négyes rendőr járőrök és minden utca keresztezésnél és kapualjban ott állnak a rendőrök éjjel-nappal, terhes szolgálatban, leváltás nélkül. Nem is lehet őket leváltani, annyi emberre van szükség. (Györki Imre: Kabók interpellációjára való tekintettel megszállták az egész várost! Valóságos ostromállapot volt!) Ahol ilyen súlyos a szolgálat a rendőrlegénységnél, ott a t. kormánynak méltóztassék gondoskodni arról is, hogy ez a legénység az élet súlyos gondjait könnyebben el tudja viselni. Ez volt az, ami a fizetésekre vonatkozik. Következik a nyugdíjkérdés. Egy közrendőr, 35 évi szolgálat után, 90 pengő törzsfizetését kapja nyugdíjul és étkezőpénzének 20%-át, (Fábián Béla: Miért nem ment Beszkár-vezérigazgatónak! — Zaj.) ami megfelel 101 pengőnek, vagyis 35 évi nehéz szolgálat után havi 101 pengő nyugdíjjal kénytelenek ezek a szegény emberek tovább tengetni életüket. (Fábián Béla: Előbb alpolgármester, aztán nyugdíjba megy és Beszkár-vezérigazgató! — Propper Sándor: S ezért kell lekaszabolni a pesti polgárokat! Olcsón kaszabol, mondhatom!) Ha megtörténik az az eset, hogy az a szegény rendőr valamely balesetnek lesz az áldozata, — ami igen gyakran megtörténik, akár kocsmai verekedés révén, akár autó üti el, vagy valami más baleset éri szolgálatának teljesítése közben, úgyhogy munkaképtelenné válik — akkor 10 évi szolgálat után ezt a szegény rendőrt havi 23 pengő nyugdíjjal küldik nyugalomba. T. Ház! Kérdem a t. miniszter urat, nem mozdul-e meg emberi érzésed (Fábián Béla: Csak a Beszkár-vezérigazgató érdekében. — Zaj.) Nem érzi-e a t. belügyminiszter úr, hogy a nyugdíjügyeket rendezni kell? Nem tudom, hogy milyen módon akarja ezt a kérdést a belügyminiszter úr megoldani, nekem azonban volna egy tiszteletteljes javaslatom, amely talán nem egészen elfogadhatatlan. Számíttassék be a nyugdíjazásnál a törzsfizetésbe az étkezési pénz, a solgálati pótdíj és a családi pótlék is, mert ezzel mégis megközelítjük a nyugdíjöszszegnek egy olyan mértékét, hogy az az ember, amikor már munkaképtelen és nyugdíjjogosult, valahogyan tovább élhet, de az ilyen minimális, az ilyen lehetetlen nyugdíj mellett, az ilyen nyugdíjnak a tudatában az a rendőrlegénység nem lehet az a lelkiismeretes, az a felkészült, az a konszolidált, az a kiegyensúlyozott ember, akire egészen nyugodtan bízhatja majd nehéz és esetleges forgatagos időkben a miniszter úr az állam rendjét. Már pedig minket ez érdekel. Ez igen fontos reánk nézve, mert ilyen súlyos és nehéz időkben sohsem tudhatja az ember, hogy micsoda események következhetnek be. (Fábián Béla: Majd a forgalmiadóellenőrök ülése 1929 december 11-én, szerdán. 91 megvédik!) A város és az ország lakosságának biztonsága érdekében nagyon fontos, hogy az államrendőrségi legénység megelégedett legyen, (Fábián Béla: Menjen el forgalmiadóellenőrnek!) nagyon fontos, hogy lelkülete hogyan alakul ki és mennyire tud harmóniába kerülni azzal a közönséggel és annak a közönségnek kiszolgálásával, amelynek érdekeit kell, hogy szolgálja. Ezt a harmóniát kell megteremtenie a t. belügyi kormánynak azzal, hogy jobb gazdasági helyzetet biztosít a m. kir. államrendőrségnek. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Köszönöm az igen tisztelt interpelláló képviselő úrnak felszólalását, (Halljuk! Halljuk!) és remélem, hogy a túloldalon sem ő. az egyedüli, aki szeretettel van az államrendőrség iránt, jószívvel foglalkozik ügyükkel, (Esztergályos János: Amilyen jó szívvel ők védik!) és nem politikai célzattal akarja őket kihasználni. Teljesen meg vagyok arról győződve, hogy tisztelt képviselőtársam ezt a kérdést azért hozta az előbb ide, mert nem először történik, hogy ezzel a kérdéssel a Ház foglalkozni kíván. Egy kis aggályom van azonban ebben a kérdésben azért, mert tegnap az egyik esti lapban, ha jól emlékszem, azt olvastam, hogy Friedrich István képviselőtársam tett egy ilyen kijelentést, vagy azt írta, hogya kultusz tárcának, a honvédelmi tárcának és a belügyi tárcának költségeit 50%-kai redukálni kell. (Propper Sándori-Kell is, lehet is!) Nagyon örülök, hogy a képviselő úr Friedrich István képviselőtársammal egy véleményen van. (Propper Sándor: A hatalmi tárcákat igenis le kell faragni!) En nem hinném, hogy legyen még más valaki is, aki ebben a kérdésben egy véleményen van két képviselőtársammal. (Propper Sándor: Azt hiszem, leszünk még többen is.) Mert ha az állam rendjét és biztonságát meg akarjuk óvni, akkor talán két költségvetés van, amelynél ezen a téren redukciót nem lehet eszközölni: a honvédelmi tárca és a belügyi tárca költségvetése. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a közéven.) En csak a magam tárcájával kívánok foglalkozni, azzal, ami engem érdekel. Ebben a tekintetben, a lecsökkentést illetőleg, már elmentem addig a határig, ameddig az állambiztonság, a rend és a béke veszélyeztetése nélkül elmehettem. Tovább már nem tudok elmenni, mint ameddig a legközelebbi költségvetésben már elmenni kénytelen voltam, éppen az állam súlyos gazdasági helyzetére való tekintettel. Mindezek ellenére minden törekvésem odairányul, hogy a közbiztonságunknak mindkét szervét, úgy a esendőrséget, mint a rendőrséget, tőlem telhető módon igyekezzem olyan helyzetbe hozni, amelyben az összes igényeknek megfelelhet, (Helyeslés a jobboldalon.) úgy készségüket, mint anyagi helyzetüket illetőleg. Az alatt a három esztendő alatt, amióta ezt a tárcát képviselem, amit lehetett, a magam részéről igyekeztem megtenni és nem tagadom, hogy a pénzügyi tárca részéről, amennyiben ez lehetséges volt, mindig a legnagyobb megértéssel találkoztam. Képviselőtársamnak pedig nem kell kétségbevonnia szívem érzését, sem a csendőrség, sem a rendőrség irányában, mert fel tudnám sorakoztatni mindazt, amit az ő érdekükben ezen a téren tettem. A rendőrség érdekében, hogy mást ne is említsek, én voltam az, aki az élelmezésipénzt fixiroztam. 30 pengő körül változott ez, majdnem minden hónapban vagy minden évben változott, s éppen akkor csökkent, amikor drágulás állott elő és nehezedtek az életviszonyok, máskor pe-