Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-322

82 Az országgyűlés képviselőházának amelyeket ez a törvényjavaslat magában foglal, előnyösen és kedvezően kihasználni nem tudják. Nem tudják kihasználni különösen az olyan úthálózaton, amely rendezetlen állapotban van. Habár az igen t. kereskedelmi miniszter úr hivatali elődje egy nagyobbszabású útügyi programmot dolgozott ki, és vett tervbe, mégis azt kell látnunk és tapasztalnunk, hogy ez a programm programúinak ugyan be van állítva, végrehajtása azonban olyan lassú és nehézkes módon történik, hogy félő, hogy ez a nehézkes eljárás akadályozni fogja a törvényjavaslatban foglalt kedvezmények megfelelő kihasználását. • Éppen azért vallom magam is azt, hogy szükség volna már egy erőteljesebb, egy •• radikálisabb úttörvényre, mely a magyarországi rendkívül rossz úthálózatnak rövidebb időn belül való rendbehozását vonná maga után, és igazán módot adna arra, hogy az ebben a törvényjavaslatban érintett különböző gépjárművállalatok a törvényjavaslatban foglalt előnyöket és kedvezményeket megfelelően értékesíthessék, hogy így ez az iparág megfelelő fejlődésnek nézhessen elébe. Amiért azonban én valójában felszólalok, az a törvényjavaslat 39. §-ában foglalt rendelkezés. Ebben a paragrafusban a hazai ipar fejlesztéséről van szó, hivatkozással az 1907 : III. tcikk 13. §-ára, és éppen azért, mert ezzel akarok foglalkozni, legyen szabad az 1907 : III. tcikk 13. %-k\> felolvasnom. Ez a paragrafus tudniillik a közszállításokról szól és a következőképpen hangzik (olvassa): «Az állam, törvényhatóságok, községek, az ezek által fenntartott vagy segélyezett intézetek és intézmények, valamint a közforgalomra berendezett hazai közlekedési vállalatok ipari szükségletei és munkálatai rendszerint a magyar korona országainak ipara révén fedezendők. Az állami és közhatósági megrendelések számlái, a tényleg megtörtént átvétel után százezer koronát meg nem haladó összegnél a szállítás befejezésétől számított 30 nap alatt, százezer koronát meghaladó összegnél pedig hatvan nap alatt kifizetendők. A kereskedelemügyi miniszter a saját fennhatósága alatti hatóságoknak, hivataloknak, intézeteknek, intézményeknek és vállalatoknak, más miniszter pedig a hatósága alá tartozó hatóságoknak, hivataloknak, intézeteknek és intézményeknek a kereskedelemügyi miniszter hozzájárulásával egyes indokolt esetekben felmentést adhat.» T, Képviselőház! Magát azt az elgondolást, hogy a közhasználatú automobilok megrendelését és elkészítését idehaza kívánja ez a törvényjavaslat, helyeslem, nem tudom azonban helyeseim az 1907. évi a hazai ipar fejlesztéséről szóló törvénynek azt a részét, amely indokolt esetben felhatalmazza a miniszter urat arra, hogy felmentést adhat a hazai beszerzések alól. Tartok attól, hogy ez a felmentés visszás állapotokat teremthet, amelyeket esetleg az érdekelt körök kifogásolhatnak. Éppen ezért azt szeretném és úgy gondolom, hogy jó volna ezt a részt mellőzni, hogy felmentés egyáltalában ne történhessék meg, mert így jobban látnám a hazai ipar fejlesztését megvédve, alátámasztva. Azonkívül a törvényjavaslat 39. §-ának azt a részét is kifogásolom, amely lehetővé teszi ennek dacára a külföldi beszerzést és pedig egyszerűen úgy, hogy a külföldről beszerzett gépjármű árának 30%-át be kell szolgáltatni az állampénztárba. El tudom képzelni ezzel a feltétellel azt, hogy igenis nagy mértékben történhetnek külföldi beszerzések, mert tagadhatatlan, hogy a hazai automobilgyártó iparnál a kül'. ülése 1929 október 25-én

s pénteken. földi iparvállalatok sokkal fejlettebbek. Hiszen közismert az amerikai Ford-gyárnak rendkívül fejlett foka. De nem is kell olyan messzire menni. Itt vannak a francia gyárak, itt vannak az olasz gyárak, amelyek éppen a legtöbb kedvezményt magában foglaló szerződéses viszonyban vannak velünk, annak a gyártási lehetőségnek alapján, amely a nagyszériás gyártást teszi lehetővé. Azt is el tudom képzelni, hogy ők ezt a 30%-os különbözetet ennek folytán ki tudják talán hozni és éppen ezért a hazai ipar hátrányára válik, ha ilyen módon marad meg a törvényjavaslat rendelkezése. Egyetértek ugyancsak Szilágyi Lajos képviselőtársam ama megállapításával, hogy viszont nem szabad megtűrni, hogy a hazai gyárak ezt az iparfejlesztési szándékot kihasználják a maguk javára. Nem szabad tényleg megtűrni azt, hogy olyan árakat állapítsanak meg a különböző gépjárművekre, amely árak azután ne legyenek indokoltak. A tényleges termelésnél viszont arra is ügyelni kell, hogy ne használhassák ki a hazai automobilgyárosok a minőség rovására ezt a helyzetet, mert akkor kellő indok nélkül olyan kiadásokra kényszeríti a törvényhozó testület a közhasználati gépjárművállalatokat, amely kiadások végeredményben oda fognak vezetni, hogy az üzemek nem lesznek rentábilisak és így kénytelenek lesznek üzemüket fokozatosan és sorozatosan megszűntetni. Kell tehát olyan gondosságnak történni a hazai automobilgyárakkal szemben, hogy sem az árak kihasználára, sem pedig a munka kivitelének rovására ez az előny ki ne használtassék. De ezenkívül egyebet is szükségesnek tartok. Részünkről nem mondhatja senki sem azt, hogy nem tettük meg kötelességünket több ízben a hazai ipar védelmét illetőleg, mert jól tudjuk, hogs; akkor, amikor a hazai ipar védelméről beszélünk, egyben beszélünk a hazai ipar munkásainak a védelméről is. Legyen szabad ezt az alkalmat is megragadnom arra, hogy itt kérjek a hazai ipar védelme mellett a hazai ipar munkásai részére is bizonyos fokú védelmet és ezt szerintem a törvényjavaslat lehetővé tenné, ha ebbe a szakaszba olyan megállapítást szúrna bele, amely nemcsak a hazai gyáraknak ad előnyt és nemcsak a hazai gyárakat biztosítja a közhasználatú gépjárművek itthoni megrendeléséről, hanem ezeket a gépjárműveket gyártó munkásokat is biztosítja arról, hogy őket a hazai gyárvállalatok nem zsákmányolják ki, megfelelő minimális béreket alkalmaznak, megfelelő munkaidőt és munkaviszonyt teremtenek meg. Ezt a legegyszerűbben úgy látom elintézhetőnek, ha fennállana az a kötelezettség, hogy azok a vállalatok, amelyek a törvény kötelező ereje alapján elkészítik a szükséges gépjárműveket, egyben tartoznának kollektív szerződéseket bemutatni arról, hogy munkásaikkal rendezett viszonyban vannak, hogy munkásaikat rendezett munkabérek mellett foglalkoztatják és nemcsak a munkabér, hanem a munkaidő és általában a munkaviszony is kollektív szerződéssel nyer rendezést. T. Képviselőház! Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy ez talán újszerű kívánság. Ez egyáltalában semmi újszerűséget nem tartalmaz. Lehet, hogy a mai törvényhozásban újszerű ilyen követelés felállítása, nekünk azonban, az ipari munkások képviselőinek, minden alkalmat meg kell ragadnunk arra, hogy a törvényhozás intézkedését is kikérjük arra a rendezetlen állapotra nézve, amely általában végig az egész vonalon megtalálható. Es itt ennél a törvényjavaslatnál különösen azért kell kérnem