Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-321

72 Az országgyűlés képviselőházának 321 pótló intézkedéssel engedélyezzenek. Felmerült . annak szüksége, hogy ez a kérdés egy minden esetre kiterjedő törvénnyel szabályoztassék, szabályoztassék pedig azért, hogy az ország közlekedése összességének érdekét legyen hivatva megvédeni. Ezekután bátor leszek a most szőnyegen forgó törvényjavaslatot részleteiben is ismertetni. Ez a törvényjavaslat hat fejezetből és 47. §-ból áll. A törvényjavaslat elsősorban a legkimerítöbben határozza meg a gépjárművállalatoknak fogalmát, amennyiben r megmondja, hogy ezalatt olyan üzemet kell érteni, amely nem sínen járó gépekkel végzi a szállítást. Kifejezetten körülírja és meghatározza azt is, hogy ebbe a kategóriába sorozandók az olyan pályák is, lamelyeken nem motorikus erővel haladnak ugyan, hanem amelyek vezetékhez vannak kötve. Nálunk ezidőszerint még ilyen pálya nincs, külföldön azonban, nevezetesen Amerikában, Hollandiában már számos ilyen vezetékes közúti pálya van, mint a villamosvasút, amelyeken a kocsik sínek nélkül haladnak a közutakon. Természetesen meghatározza a törvényjavaslat a gépjármű vállalatoknak különböző kategóriáit is. Elmondja, hogy vannak társasikoosi vállalatok, amelyek esetenként, vagy pedig rendszeresen járatokat tartanak fenn, vannak azután áruszállítási, továbbá vegyes szállítási vállalatok, amelyek személyek és áruk szállításával foglalkoznak, végül pedig betegszállító vállalatok, amelyek a betegek mellett kísérők szállítására vannak hivatva és vannak hullafuvarozó gépjármű vállalatok. A törvénynek első része egyben intézkedik a bérkoesivállalatokról is. A bérkocsivállalatokat általában az 1922 : XII. te. alapján engedélyezik. A jelen törvény csak bizonyos kötelezettségeket ró a bérkoosiivállalatokra, amennyiben kötelezd őket szavatossági biztosítás kötésére, ezenkívül pedig az 1907 : III. te, az iparpártolási törvény rendelkezését kiterjeszti rájuk, amennyiben kötelezi őket magyar gyári származású inari termékek beszerzésére, ellenkező esetben az engedélyes a jogosulatlan külföldi beszerzés értékének 30%-át kitevő összeget az államikinestár javára megfizetni köteles. A szóbanlévő törvényjavaslat második részében általában és^ egészében az engedélyezés nagy kérdését szabályozza és az 1922 : XII. tetői eltérőleg az engedélyezési eljárást megkönnyíti, amennyiben kimondja, hogy az engedélyezés többé nem a kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe tartozik, hanem Budapest székesfőváros közigazgatási területén a polgármester, a törvényhatóságokban és megyevárosokban szintén a polgármester, végül a nagy és kisközségekben a főszolgabíró adja meg az engedélyt. Ugyancsak intézkedik a menetirány, valamint a díjszabások tekintetében is. Rendezi a felügyelet kérdését, ami szintén igen fontos a gépjárművállalatok kocsijain utazó közönség biztonsága érdekében, valamint átszállító közönség érdekében is. A felügyeleti kérdést akként rendezi, hogy ezt egy meglevő iszerv, a m. bir. vasúti és hajózási felügyelőség hatáskörébe utalja. Szóval minden tekintetben intézkedik az engedélyezés kérdéséről és az ezzel kapcsolatos problémák megoldásáról. ' További részében a törvényjavaslat a posta szállításáról beszél és kimondja rendelkező részében, hogy ezek a vállalatok a postát szállítani kötelesek. Amennyiben ennek eleget nem tennének, vitás esetekben a kereskedelemügyi miniszter határozza meg azt az árut, amelyért ülése 1929 október 24-én, csütörtökön. a postát szállítani kötelezve vannak. A törvényjavaslatnak, amint azt előbb kifejteni szerencsém volt, az az intenciója, hogv a gépjárművállalatok megalakulását és elterjedését lehetővé tegye, tehát nem az, hogy a vasutakat feltétlenül megvédelmezze ezek ellen, amit legjobban bizonyít az, hogy a törvényjavaslat ezen vállalatok részére bizonyos könnyítéseket biztosít, amennyiben illeték- és adómentességben is részesíti őket. Foglalkozik a törvényjavaslat a szavatosság kérdésével is, amennyiben kimondja, hogy minden gép jármű vállalat tartozik szavatossági biztosítást kötni. Amennyiben ezt nem tenné meg, e célra tartalékalapot tartozik gyűjteni, kivételes esetekben azonban a kormány nagyobb vállalatokat, vagy pedig közületek, városok és az állam vállalatait ezen kötelezettség alól fel is mentheti. Intézkedik a törvényjavaslat a hazai beszerzésekről is, a legszigorúbban meghagyja és elrendeli, hogy tartoznak ezek a vállalatok hazai származású anyagokat és gyártmányokat felhasználni, amennyiben pedig ezen kötelezettségüknek eleget nem tennének, minden beszerzett anyag és gyártmány fejében tartoznak 30 fillér illetéket az állampénztárba befizetni. Rendezi végül a törvényjavaslat a kizárólagosság kérdését is, amennyiben kimondja, hogy két vállalat ugyanazon a vonalon nem létesíthető, valamint intézkedik abban a tekintetben is, hogy párhuzamosan a vasúti vonallal vállalat létesíthető ne lehessen. Befejező részében pedig a törvényjavaslat felhatalmazást ad a kereskedelemügyi miniszternek a törvény életbeléptetésére. T. Ház! Ezek voltak azok az elgondolások, és alapelvek, amelyek a törvény elkészítőjét vezették. Kifejezve abbeli óhajtásomat, hogy ez a törvényjavaslat is szegény hazánk lerongyolt gazdasági életének felvirágoztatására szolgáljon, kérem a t. Házat, méltóztassék azt úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a feözépen.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Ennél a törvényjavaslatnál is annak a mindenképpen megrendítő súlyos szerencsétlenségnek a hatása alatt állok, (Halljuk! Halljuk!) — úgy hiszem, minden egyes képviselőtársam is — amely tegnapelőtt a Margitszigeti póló-pályán történt és amely a főméltóságú Kormányzó úr egyik fiát majdnem áldozatul követelte. Magyarország főméltóságú Kormányzója és főméltóságú hitvese közel 48 óra óta a legnagyobb izgalmak és lelki kínok között töprengve várják drága gyermekük állapotának javulását. A nemzet együttérez ezekben az órákban velük (Ügy van! ügy van!) és kell, hogy innen az ülésteremből is elhangozzék ez, mert hiszen minden képviselő együttérez ezekben az órákban a Fasor-szanatóriumban aggódókkal. A nemzet érzi a szerencsétlenség súlyosságát, aggódik a súlyosan sérült ifjú életéért, valósággal reszket mindenki felgyógyulásáért (Ügy van! Ügy van!) és mindenki annak a reményének ad kifejezést, hogy a beteg erős szervezete, a gondos ápolás és az orvosprofeszszorok tudása le fogja küzdeni a bajt és az ország lakosságának minden rétege együtt fog majd örvendezni a ma még mélyen lesújtott apával és anyával, a főméltóságú Kormányzó úrral és főméltóságú hitvesével. Lehetetlen, t. Képviselőház, hogy amikoi gépjármű-törvényjavaslatot tárgyalunk, eszébe ne jusson minden képviselőnek az a három év-