Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.
Ülésnapok - 1927-321
68 Az országgyűlés képviselőházának Sí Elnök: Szólásjoga többé senkinek nem lévén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot a közoktatásügyi és pénzügyi bizottság szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét, amelyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad; olvassa az 1. §-t). Neubauer Ferenc! Nebauer Ferenc: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Bár a mai viszonyok között a közterhek legkisebb mértékű emelésének is a leghatározottabb ellensége vagyok, (Jánossy Gábor: Mindenki az!) meghajlok ennek a törvényjavaslatnak intenciói előtt és mérlegelve azokat, hozzájárulok a törvényjavaslathoz és a törvényjavaslat határozataihoz. Amiért felszólalok, annak oka csak az, hogy engem bizonyos aggodalommal tölt el az 1, § 2. bekezdésének szövegezése, mert amikor azoknak a nemes intencióknak érdekében, amelyeket a törvényjavaslat, mind a szegény iskolásgyerekek, mind a tanítóság érdekében szolgál, hozzájárulok a törvény meghozásához, a legteljesebb mértékben el szeretném kerülni azt, hogy olyan szegény emberek, akiknek nehezükre esik még ezt az egy pengő beiratási díjat is megfizetni, a legkisebb zaklatásnak is ki legyenek téve azzal kapcsolatban, hogy ezt a rendelkezést mi most törvénybe iktatjuk és ezekhez a rendelkezésekhez hozzájárulunk. Engem a törvényjavaslat 1. §-ának 2. bekezdése ebben a tekintetben — sajnos — nem nyugtat meg teljesen és jobban szeretném, ha határozottan megjelölnők, hogy kikkel szemben kell feltétlenül figyelembe venni azt, hogy ők a beiratási díjat nem kötelesek megfizetni. Talán olyan módon lehetne ezt elintézni, hogyha nem is a törvényjavaslatban, de a végrehajtási rendelkezésekkel kapcsolatban bizonyos adóeeuzushoz és az adócenzussal kapcsolatban bizonyos gyerekszámhoz kötnénk ezt a dolgot. A gyerekszámhoz való kötés kettősen jelentőséges: egyrészt kapcsolatban van azokkal az akciókkal, amelyek a gyerekszámkorlátozás káros szokása ellen irányulnak, másrészt pedig kétségtelen, hogy az, aki a hazának több polgárt nevel, mindenesetre kedvezményes elbánásra érdemes minden téren és így ezen a téren is. (Ügy van! a jobboldalon.) Ez az egyik kívánságom és kérésem a kultuszminiszter úrhoz. A másik pedig az, hogy domborodjék ki az intézkedésekben az, hogy magával a beiratás tényével, tehát az iskoláztatással a beiratási díj prompt lefizetése kapcsolatban ne legyen. (Jánossy Gábor: Ez úgy is van. Nem is lehet!) Mert ha kapcsolatban van és ha ott a beiratás körül a szülőknek nehézségeket lehet okozni, akkor kétségtelen, hogy éppen azokkal a nemes intenciókkal kapcsolatban, amelyeket a törvényjavaslat szolgál a tanítóság gyermekeinek nevelése érdekében, lesz bizonyos tendencia, hogy ez a jövedelem lehetőleg növeltessék, hogy így erre a célra mindenképpen minél nagyobb összeg folyjék be. (Rassay Károly: Teljesen igaza van. De mi lesz a szankció?) Ennek következtében itt olyan összeütközés keletkezhetik, amely azután visszás érzelmeket kelthet, olyan visszás érzelmeket, amelyek semmiképpen sem válnának a szociális béke javára, {. ülése 1929 október 2U-én, csütörtökön. és ennek következtében ellene hatnának azoknak az üdvös törekvéseknek, amelyeket ez a törvényjavasait szolgál. Ezeekt vagyok bátor a kultuszminiszter úr szíves figyelmébe ajánlani, és kérem, méltóztassék e tekintetben megnyugtató kijelentéseket tenni, hogy így azután igazán minden utólagos aggodalom nélkül járulhassunk hozzá ennek a szakasznak elfogadásához. Elnök: Kíván valaki szólni? ; (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A kultuszminiszter úr óhajt nyilatkozni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: Igen t. barátom az ő éles szemével egészen világosan meglátta azt, hogy a beiratási díj megfizetését az iskolábajárás jogával és kötelezettségével összefüggésbe hozni nem lehet. Hiszen a népiskola kényszer-iskola, oda mindenki köteles gyermekét elküldeni, és ha nem küldi be, megbüntetik érte. A kettő között tehát a legcsekélyebb összefüggés sincs, ez természetes. A végrehajtási rendeletben bizonyos elveket ki is fogunk majd mondani a végrehajtásra nézve és természetesen figyelemmel kell majd lennünk a többgyermekes szülőkre is, nem szeretnék azonban semmi olyant mondani, ami okmányszerű, vagy tanukkal való igazolást tenne szükségessé, mert arra túlkicsi ez az összeg; egy egypengős közteher elengedéséhez alig lehetne megkívánni bárminő kivonatok, vagy bizonyítványok beszerzését. (Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem, bizonyos kioktatásokat fogunk adni az iskolaszéknek, és ott azután kellő egyensúlyban is lesznek a dolgok. A tanító ugyanis kartársi kötelességének fogja tartani, hogy ügyeljen arra, hogy a módosabb emberek pengője el ne engedtessék, — mert hiszen saját gyermekeinek és kartársai gyermekeinek érdekéről van szó — viszont az iskolaszékben a szülők vannak képviselve, ők pedig a szülői érdekeket fogják képviselni. Azt hiszem, a kis falusi és városi környezetben a tanítóság és az iskolaszék igénybevételét ez a kérdés meg is lesz oldható. Bizonyos alapelveket természetesen ki fogunk mondani, de mindig szem előtt tartván azt, hogy itt valamelyes közigazgatási eljárásról szó sem lehet, hanem csakis pár szóban lefolyó szóbeli bizonyításról lehet szó. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. •: Következik a határozathozatal. Kérdem á t. Házat, méltóztatik-e az 1. %-t elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az 1. %-t elfogadja. Következik a 2. %. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 2. §4). Feliratkozva nincs senki. Elnök: Várnai képviselő úr óhajt szólni. Várnai Dániel: T. Képviselőház! Azt szeretném, hogyha már törvénybe iktatódik a bizottságnak és alighanem a t. Háznak is az az óhaja, hogy a szegény gyermekeket ingyen tankönyvvel lássák el, akkor iktattassék törvénybe ez olyaténképpen, hogy hatása minden iskolára kiterjedhessen. Már pedig ha a javaslatnak mostani szövegezése megmarad, és ha a miniszter úr is ragaszkodik ahhoz a felfogáshoz, amelyet az általános vitában hangoztatott, akkor lesznek iskolák, ahol el fogják tudni látni a szegény gyermekeket tankönyvekkel, viszont azonban lesznek olyan iskolák is, mégpedig szép számmal, ahol ezt nem fogják tudni megcsinálni, a törvény egyenes intenciói ellenére. Hogy a miniszter úr példájánál maradjak, a szegedi tanya-világban, mondjuk: az átokházi iskolában beiratkozik 50 gyermek. Ezek fognak I fizetni 40 pengő beiratási díjat. Ennek fele fel-