Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-320

Az országgyűlés képviselőházának 32 elemi iskolás ezek szerint négyszer 1 pengő nem tandíjat, hanem beiratási díjat tartozik fizetni. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: Miért négyszer? Egy évben csak egyszer!) Egy évben egyszer, tehát az elemi is­kolai oktatás alatt összesen négyszer, ha pedig hatosztályos az iskola, akkor hatszor. Szóval 4—6 pengő oktatási díjat kénytelen fizetni. Azt hiszem, hogy az az enyhítés, amely eb­ben a törvényjavaslattal ezzel a tétellel szemben fennáll, hogy tudniillik igazolt szegénység ese­tén ezt elengedik, kétélű fegyver. Mert ha azt az igazolást szegénységi bizonyítványhoz kötjük, akkor ennek a szegénységi bizonyítványnak megszerzése sokkal több munkaidőt, tehát mun­kabért von el az illetőtől, aki meg akarja sze­rezni, mint amennyi annak az 1 pengőnek az ér­téke, tehát megfizeti azt az 1 pengőt, bármeny­nyire nehezére esik is, ha pedig rábízzuk a fel­mentést az iskolaszékekre, akkor nem tudjuk, hogy ennek az egész intézménynek mekkora lesz a hozama. Ahogyan én ismerem legalább is a budapesti iskolaszékeket, meggyőződésem sze­rint a tanulók 80%-át fel fogják menteni ennek az 1 pengő beiratási díjnak fizetése alól, és azt hiszem, hogy az iskolaszékek talán vidékeken is hasonlóképpen fognak gondolkozni, úgyhogy ebben az esetben nem tudják megállapítani, hogy az egésznek hozama mennyi lesz. Ha pedig egy komoly intézményt akarunk létesíteni, ak­kor gondoskodnunk kell arról, hogy ennek a célnak elérésére számottevő, jelentős összegek álljanak rendelkezésre, mert egy vidéki interná­tus létesítése mindenesetre százezreket kíván. Mélyen tisztelt Képviselőház! En tudom, hogy a végrehajtási utasításra tartoznak azok a részletek, amelyekről nem látok még a tör­vényjavaslatban semmiféle intézkedést és ame­lyekre vonatkozólag kérdéseket vagyok bátor felvetni. Az egyik kérdés arra vonatkozik, hogy itt nines szabályozva, vájjon azt az első 50 fil­lért, amelyet ingyenes iskolakönyvek kiosztása céljából tartanak vissza, be kell-e szolgáltatni a központnak, vagy megtartja az iskola magának és ha az iskola nem tartozik beszolgáltatni, ha­nem megtartja magának, vájjon ki ellenőrzi azt, hogy ezeket az összegeket tényleg arra a célra fordítják-e, amely^ célra bevétettek. A másik kérdés pedig az, hogy azt a máso­dik 50 fillért, amelyet ilyen internátus ok cél­jaira kell befizetni, vájjon le kell-e adni min­den intézetnek és hová kell leadni, vájjon min­den iskola beszolgáltatja-e azt a tanfelügyelő útján az állampénztárba, vagy pedig úgy gon­dolja-e a miniszter úr, hogy azok az iskolák, amelyek államiak, az állampénztárba, amelyek felekezetiek, az illető felekezet pénztárába, ame­lyek községiek, azok az illető község pénztárába szolgáltatják be, s hogy ezek az összegek fordít­hatod-e nemcsak állami internátusok, állami tanítónevelőintézetek, hanem felekezeti jellegű ilyen intézetek támogatására is, mert hiszen vannak tanítóházak felekezeti jelleggel is és szerintem nem volna méltányos, hogy ezektől a támogatást megvonjuk, ezek támogatását ebből az alapból ne tegyük lehetővé. Szeretném, ha ezt ki lehetne úgy kerülni, hogy nem kellene ilyen intézetek támogatását egy közvetítő szerv, a kultuszminisztérium útján biztosítani. Szeret­ném tehát, ha a miniszter úr nyilatkoznék s megmondaná, hogy a végrehajtási utasításban hogyan képzeli el ezt a kérdést, mert erre vonat­kozólag a törvényjavaslat semmi néven neve­zendő rendelkezést nem tartalmaz, semmiféle utalás az indoklásban erre nézve nincs. T. Ház! En a kérdést még egy szempontból akarom érinteni, Budapest székesfőváros szem­1. ülése 1929 október 23*án } szerdán. 43 pontjából. Budapest székesfővárost a kérdésnek itteni elgondolása roppant kevéssé érinti. Buda­pest székesfőváros az ingyenes tankönyyakciót már annyira kifejlesztette, hogy ézidőszerint a tanulók 30%-a ingyen tankönyvvel van fel­szerelve. Ha tehát a javaslatnak intencióit vizs­gáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy Budapest székesfőváros az ő budgetjének keretében erről a kérdésről már gondoskodik a tanulók megter­helése nélkül, másrészt az a gondolat, hogy a kultúrközpontoktól távolélő tanítók gyerme­keinek neveltetése céljára intézetet kell alapí­tani, a székesfőváros tanítói karát egyáltalában \ nem érdekli, nem - érdekelheti, csak abban az egyetlen vonatkozásban, hogy a pedagógiumba járó gyermekét kénytelen vidékre adni, a töb­bit, mindenféle rendű és rangú iskolát, megta­lálja a székesfővárosban. Azt lehetne tehát mondanom, mélténytalan dolog, hogy ez á tör­vényjavaslat Budapest székesfőváros iskoláira ! is vonatkoznék, miután azonban a miniszter úr nem mutatott hajlandóságot a bizottságban arra, hogy ilyen indítványt, módosítást elfo­gadni szíves volna, tehát nem terjesztem bennem akarom a leszavazásnak kitenni az ezirányú módosító javaslatot, csak megállapítom, hogy ebben az esetben Budapest székesfőváros egy magasabb, egy olyan cél érdekében hoz áldoza­tot, amely az ő céljaitól teljesen idegen, illető­leg amelyből neki semmiféle néven nevezendő haszna, illetőleg az ő helyzetében javulás nincs. Ezt a javaslatot használom fel annak a kér­désnek megvitatására, illetőleg előterjesztésére is, hogy az általános népoktatási kötelezettség alól való kibújásnak egy újabban igen lábra­kapott módjára hívjam fel a miniszter úr szíves figyelmét. Méltóztatik tudni, hogy a kötelező népoktatás nyilvántartásából törlik azt a ta­nulót, aki igazolja, hogy egy magasabbrendű iskolába beiratkozott. Ha megnézzük az állami polgári iskolák statisztikáját, akkor feltűnően derül ki, hogy az első osztályból nagyon sok ta­nuló marad ki, illetőleg marad el, tekintetik ki­lépettnek. Ennek a magyarázata pedig az, hogy a beiratkozás igazolásával törölték az illetőt a tankötelezettek névsorából, vagyis az illető a polgári iskolába való beiratkozás egyszerű té­nyével megváltja a jogot arra, hogy tovább a tankötelezettek között nyilvántartva ne legyen, majd kilép a polgári iskolából, de nem kerül be újra a tankötelesek névjegyzékébe. így annak a nem is 10, illetve 12 esztendős gyermeknek, vagy, az ismétlőiskolát is számítva, 15 éves gyer­meknek teljes szabadságában áll, hogy az isko­lát ne látogassa. Kérem a miniszter urat, hogy ebben a kérdésben méltóztassék az emberi ra­vaszságnak utánamenni egy szakasszal és mél­tóztassék gondoskodni arról, hogy ilyen módon a tankötelezettség alól kibújni ne lehessen. Egyebekben magát a törvényjavaslatot álta­lánosságban készséggel elfogadom (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! Tekintettel az idő előrehaladottságára, tisztelettel kérem a Képviselőházat, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet a holnapi ülés elején mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő utolsó félórájában az interpellációkra kell áttér­nünk, a vitát megszakítom s előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket hol-í nay délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirend-

Next

/
Thumbnails
Contents