Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.
Ülésnapok - 1927-334
•• Az országgyűlés képviselőházának 33k A földmívelésügyi miniszter úr óhajt nyilatkozni. Mayer János földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! (Hulljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy az indítvánnyal kapcsolatban elmondottakra néhány rövid szóval válaszolhassak. Ennek a vitának, amely ma itt lefolyt, évtizedekkel ezelőtt kellett volna elhangzania, (Ügy van! jobb felől.) akkor azok az okok, amelyek ma a vitát előidézték, semmi körülmények között sem állhatnának fenn. (Ügy van! jobbfelől.) Miután itt általában a Balaton természeti kincseinek megóvásáról volt szó, méltóztassanak megengedni, hogy néhány rövid szóval rámutassak azokra az intézkedésekre, amelyeket a balatoni kultúra fejlesztése tárgyában a kormány a legutóbbi Öt évben tett és azokra, amelyeket a legközelebbi években végrehajtani kíván. A Ba'aton mentén a háború előtt hét állami kikötő volt és pedig a siófoki, a balatonföldvári, a balatonszemesi, a balatonbogiári, a fonyódi, a révfülöpi és a tihanyi. (Zaj. — Felkiáltások: Nem hallunk semmit!) Az utóbbi öt évben Bélatelepen építettünk kisiáróműkiköiőt, Balatonfüreden hajákikötőhidat, Kenésén hajókikötőhidat, Alsóörsön hajókikötőt, vasúti kapcsolattal, Siófokon a régi kikötőnek terjedelmesebb kiépítése történt, a balatoni körút i építésével kapcsolatban a tihanyszántódi gőzkompkikötőt építettük. Közvetlenül a háború után a ruinait balatoni kikötők helyreállítása okozott nagy gondot és költséget. Amikor a helyreállítási munkálatok megtörténtek, akkor fogtunk hozzá új kikötők építéséhez. Beszereztünk új kotrógépeket; nagyméretű partfeVemelést eszközöltünk, amelyek közül jelentősek a boglári és a tihanyi. Azonkívül újrendszerű, modern szívónyomó-kotrót szereztünk be, amelynek segítségével a további partfeltöltő munkálatokat kívánjuk folytatni. A balatoni bazaltkúpok bazaltányagának kihasználására vonatkozólag pro és kontra, igen jelentős helyekről érkeztek hozzám beadványok. Az álláspont ezekben a beadványokban részint az volt, hogy ma, amikor az útépítés terén olyan messzemenő kultúrigények merülnek fel, akkor a balatoni bazaltkúook bazaltányagának kihasználását mellőzni dőreség volna. A másik álláspont pedig az volt, hogy ma, amikor a balatoni ku T túra fejlesztésére a kormány olyan áldozatokat hoz, aminőkre^ itt bátor voltam rámutatni, azokat a szépségeket, amelyeket maga a természet nyújt, Önkezünkkel lerombolni szintén dőreség volna. Én ehhez az utóbbi árásponthoz csatlakozom (Helyeslés.) és mindent elkövetek' abban a tekintetben, hogy azok a rombo'ások, amelyek különösen a Badacsony hegyén történtek, megakadályoztassanak és további hasonló vandalizmus a Balatonon el ne követtessék s azok a természeti szépségek, amelyeknek véd D lméről itt a mai napon annyi szó esett, teljes mértékben megvédessenek. (Helyeslés.) A mai helyzet az, hogy a Badacsony hegyének 40*5 katasztrális hold területén, amely Eszterházytulajdon és amely területre bányanyitási jog adatott — igen régóta folyik a bányászás. A szerződéses feltété 1 ek a kormány részéről ismeretlenek és a fö'dmívelésüeryi minisztériumnak semmi befolyása nem volt és nem lehetett arra, hogy ott a további bányászást megakadályozhassa. A tördemici nemesi közbirtokosság birtokán 1910-ben engedélyeztetett •"•" ülésé 1929 november 26-án, kedden. 445 bányanyitási jog. A szerződés 1936-ban jár le, a bérlője a bányának a badacsonyi Bazaltbánya Részvénytársaság. A gulácsi bánya a nemesgulácsi nemesi közbirtokosság birtokán 1926 óta van üzemben. Ezen és az utóbb engedélyezett bányászati jogok adományozásánál intézkedés történt az iránt, hogy a Balaton felöli részeken semmiféle megcsonkítás ne legyen; kivéve azokon az északi részeken, ahol ezek a ba^toni kilátást egyáltalában nem érintik. Ugyanez áll a halápi hegyre, ahol a bányanyitásra engedély adatott, azonban ki* köttetett az, hogy csak az északi oldalon történnék a bányászás, ahol az a kilátást egyálta'ában nem sérti. Östör József t. képviselő úr mindazt elmondotta, amit tulajdonképpen elmondani akartam. Hivatkozott azokra az intézkedésekre, amelyek az új erdőtörvényben már idevonatkozólag foglaltatnak, azonban nem egészen jól van értesülve t. képviselőtársam azokról az intézkedésekről, amelyek ebben a törvénytervezetbe be vannak illesztve. A törvénytervezet nemcsak egy szakaszban, hanem egy egész fejezetben foglalkozik a természeti kincsek védelmével és ebben a törvényben kívánjuk megoldani azt a kérdést, amely körül itt a mai napig annyi vita folyt. Âz utóbbi tíz évben, különösen a természeti kincsek védelme terén messzemenő intézkedések történtek. Ezekkel az intézkedésekkel mi már a háború előtt a külföldet megelőztük volna, — mert amint arra östör József t. képviselőtársam is volt szíves rámutatni — már akkor olyan intézkedésekre vonatkozó törvénytervezet volt készen, melynek törvényhozási letárgyalását a közbejött világháború akadályozta meg. Természetes dolog, hogy a háború után más kérdések tolultak előtérbe és ezeket a kérdéseket háttérbe szorították. De ismétlem, hogy ennek az új erdőtörvénynek keretében kívánjuk megoldani a kérdést. Östör József t. képviselőtársam kifogasolta azt, hogy csak az erdőkben, illetőleg az állami erdőkben lévő természeti kinesek védelmét vettük tervbe s a más területeken és más művelési ágakon lévő természeti kincsek védelmét egyáltalában nem tervezzük. Ezzel szemben az • új erdőtörvényben «természeti emlékként a törvény oltalma alá vétetnek, bármilyen művelési ágazat alá tartozó földterületen, tehát nemcsak erdőben, hanem bármilyen művelési ág alá f tartozó területen kivéve a belsőségeken, u teákon, utakon, köztereiken, kegyeleti helyeken, bekerített kérteikben és parkokban: 1. olyan fák, facsoportok, vagy erdőrészletek, amelyekhez mondák, vagy regék fűződnek, amelyek történelmi események emlékére ültettettek, vagy amelyek különleges méretűek, ritkaságuk, vagy szépségük folytán természetrajzi, vagy gazdaságtudományi jelentőségük miatt becsesek. 2. a tudományosan, értékes, különleges szépségű, történelmi nevezetességű vagy természeti ritkaságnak tekinthető kőzetalakulások, sziklák, vízesések, kereskedelmileg nem értékesített források, tavak, barlangok. 3. az olyan földfeletti, vagy földalatti területek, továbbá az olyan fák, facsoportok, vagy erdőrészletek, mocsarak, amelyek ritka és így tudományosan becses és kímélésre érdemes növény- és állatfajok tenyészeti és lelőhelyei.» A törvényben felhatalmazást kérek arra, hogy a megalakulandó országos természettudományi tanács révén azokat az intézkedéseket megtehessem, amelyek a természeti kincsek védelmére vonatkoznak. A törvényben kisajátításijogot kérek, abban az esetben, ha termé-
