Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.
Ülésnapok - 1927-333
422 Az országgyűlés képviselőházának 333. ülése 1929 november 22-én, pénteken. első részével, valamint Gál Jenő képviselő úr napirendi indítványa val Î (Igen! Nem!) Rubinek István: A kérdés feltevéséhez kérek szót. Elnök: Nem lehet, kérem, szavazás közben nem lehet, a házszabályok nem adnak módot rá! (Zaj a jobbközépen, élénk derültség a baloldalon. — Pakots József: Rubinek csinálta a házszabályt!) Akik az elnök napirendi javaslatát fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. (Propper Sándor: Nagyon lassan állottak fel! Nehezen ment! — Jánossy Gábor: Dehogy ment nehezen! Ügy ment, mint máskor! — Malasits Géza: Ropogtak a csontok! Fognak még ropogni!) A Ház az elnök napirendi javaslatát fogada el. Rassay Károly képviselő úr személyes kérdésben kért szót, a szót neki megadom. Rassay Károly: T. Ház! ös L ör József képviselő'úrnak az előbb igen kemény szavakkal mondottam meg véleményemet. Sajnos, ezen nincs mit változtatnom, mert a képviselő úr nagyor jól tudja, hogy én amióta tíz éve ebben a Házban képviselői kötelességemet teljesítem és erre az uraknak is tanuknak kell lenniök, még sohasem tagadtam le semmit^ amit mondottam, egy ilyen inszinuációt tehát, ; mint a képviselő úré volt, joggal visszautasíthatok. .Ami pedig a miniszterek ök úr megjegyzését illeti, nagyon sajnálom, hogy a miniszterelnök úr ebben az egész kérdésben nem tudott mást találni, mint ezeket a szavakat, amelyek a dolog természete szerint abban a pereber. amikor én elmondottam, _ nem vonatkozhattak a minisztereirök úrra. (Östör József: De mindenki azt érthette!) Azt érthette, aki félre akarta érteni, de nem értette azt senki így ebben a Házban, aki jelen volt, mert mindenki tudta, hogy a miniszterelnök úr lent van a külügyi bizottságban. Tehát nagyor gyönge dolognak és nagyon gyönge álláspontnak tartom, amelyet a miniszterelnök úr elfoglal akkor, ha egy ilyen kérdésben — hiszen volt az én beszédemnek elég része, amelyre a miniszterelnök úr kitérhetett volna és amelyre én szívesen feleltem volna — ilyen tudatos félremagyarázással ezekbe a szavakba^ kapaszkodott bele. A kezemben lévő újság szerint — nem tudom, hogy a naplóban hogy van megörökítve — azt mondottam Gásrárdy Elemér t. képviselőtársamnak közbeszólására, aki programmotakvirált az ellenzéktől: «Ön nem adott még életében soha programmot, én nem vagyok köteles önnek programmot adri. Nekem az a kötelességem, hogy itt üljek, szemben azokkal, akik nincsenek itt, hanem vadászni járnak> Tehát nem azt mondtam még ezen közlemény szerirt sem. (Östör József közbeszól.) Ha on szolgálatot akar tenni a kormányelnöknek, menjen le a naplószerkesztőségbe és adja vissza helyesen szavaimat. Nem azt mondtam, hogy a miniszterelnök úr, a helyett, hogy nekürk felvilágosítást adott volna, vadászni van. Azt mondtam: «akik vadászni járnak». És ha a miniszterelnök úr provokálja, az ország előtt megmondom, igenis, szavaim részben a rrmrszterelnok úrra is értetnek áltálban. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Ügy-e? Világos!) Ne méltóztassék tehát szavaim visszafordítani és arra hivatkozni, hogv azok elmondása pillanatában lent volt a külügyi bizottságban. Ezt nem vonta senki kétsép-be. Hanem ha már erről szó van, t. Ház, hajlardó vapyok kijelenteni, hogy én igenis frivolitásnak tartom az ország mai súlyos helyzetében, hogy az orszásr vezető államférfiai a helyett, hogy a posztjukon lennének, azt elhagyják és hónapokig tartó pihenésük után újra napokig és napokig árván hagyják â parancsnoki hidat. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Egy hang a jobboldalon: Elég erős kijelentés!) A miniszterelnök úrnak joga van egy gesztussal e felett továbbmerni, arra az egyre azonban nincs joga, hogy ebből a megjegyzésemből olyan konklúziót vonjon le, mint hogyha én kétségbevontam volna, hogy a miniszterek ök úr tegnap délben itt volt á Házban. Aki tegnapi beszédemre visszagondol, tudja, bogy abban nem tettem egyebet, mint felhívtam a Ház ügyeimét bizonyos aggasztó körülményekre. Tegnap nem kívántam azt, — és itt megint nincs igaza a miniszterelnök úrnak, — hogy tűzzék ki napirendre a keleti jóvátétel kérdését. Ma sem kívánom. Sokkal súlyosabb dolgokat fogok kívánni, ha eljön annak ideje. Tegyék le a Ház asztalára a szakértői értekezlet tárgyalási anyagát, mert abból akarok én konzekvenciákat levonni és vádat emelni. (Bethlen István gróf miniszterelnök: Abból nem lehet!) Én ezt fogom kívánni és nem azt, hogy tűzzék ki naoirendre a kérdést. Tegnap arra a veszedelemre hívtam fel a figyelmet — és- itt rá kell mutatnom, hogy tudatosan elferdítették szavainkat, hiszen ' más ellenzéki képviselőtársam is felszó'alt —. hogy ilyen időkben, amikor az országnak egységes képet keU mutatni, akkor a kormány k : rívó batalmi javaslatot tárgyadat a Házzal. (Ügy van! Ügy van! ba 1 felől.) És bennünket arra kényszerít, hogv ez e'Ien a javaslat elVn a legelkeseredettebb eszközökké 1 f D l vegyük a ha-'Cot. iüfiy vari! Ügy van! halfrlő 1 .) E 7 t mondottam én, ezt mondotta Friedrich képviselőtársam. Soha nem csináltunk junkt'mot a fővárosi törvény és a reparáció kérdése között. Azt kértük és arra figyelmeztettünk, hogy ilyen időkben egv iyen brutális határi javaslatot tárgvaltatni (Ügy van! Üay van! a bal- és szél őbaloldalon.), amely egyfelől bent mesrbontja az összhangot az országban, másfelől az országot újra olyan reakciós színben tünteti fe!, amelv lehetetlenné teszi, bop-y azok is, akik még jóakarattal viseltetnek irántunk, érdekünkben feleme.Hék szavukat, nem mutat nagy bölcses?gfe. Fig^meztfttem a Házat, hegy mmkpt kényszerítenek olvan kötelesség teljesítésére. am o1 v kötelességteljesítés az adott viszonyok között nem fog az országnak mindenben hasznára válni. jj a ez t iVy látja a t. kormánv is. akkor legyen szíves, vonja le a konzekvenciát és ne teremtsen olyan helvzptrt, hogy mi kénytelenek legyünk barmot kezdeni egy rpakciós javaslat ellpn és ez^l benn az országban e T lenté+et, a kölf^ld eőtt p^d : g az ország reputációjának csökkenését okozni. "FMnö 1 ^ A miniszterelnök űr kíván «zé^ni. Gr. Bethlen István miniszterelnök: T. képvisel őház! Ami at. képviselő úrnak a személves megjegyzésére vonatkozó fp-Hegetését illeti, bátor vagvok a fieryplmet felhívni arra. hogy en•nők a. feite^eté^nP\ el^ő ré a ze hom 1r tkefvene«t p 11fi ntéthen v^n fei temetés én pk -második részével, (Ünv van! Üav van! a jobboldalon és a kö*évenJJ mert amennyiben az első részben visszavonna azt, hos'v reám értette volna e^t a kifeíezé Q t, a második részében nemcsak fenntartja, Tnanprn. meg is ^rősíti. (Zaj a bal- és a szélsőbalóldalon. — R»ssav K*™ly: Rncsánatot kérek, ez már icrazán n^m illő! — Zai) h^i hiszem, mindenki tudía azt. hogy nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is fplelős állásban lévő férfiak a hét végét fel szokták
