Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.
Ülésnapok - 1927-333
420 Az országgyűlés képviselőházának 333 indokolják mindezt. Nézzék meg ezeket az üres bársonyszékeket, ezek az indokolásai a miniszterek állásfoglalásának. (Zaj a jobb- és a baloldalon. — Rassay Károy: A Faksz. másfélmillió pengőjét kérjék vissza Pauperától! — Friedrich István: Es a tufa is szép dolog! À tufa, a gyufa! — Folytonos zaj-) Elnök: Csendet kérek. Tóth Pál képviselő úr kivan a napirendhez szólani. (Friedrich István: A tufa is, a gyufa is!) Csendet kérek, Friedrieh képviselő úr. Tóth Pál: T. Képviselőház! Azzal kezdem, hogy az elnök úr napirendi javaslatát elfogadom, de foglalkozni kívánok azzal a két javaslattal, amely az elnöki napirend ellen adatott be. Az egyik javaslat Propper Sándor képviselőtársamé, aki a munkanélküliség kérdését akarja sürgősen, már holnapra napirendre tűzni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hétfőre!) Azaz hétfőre. Kétségtelen, hogy ma olyan nyomorúságos a mi szerencsétlen országunk helyzete, hogy még azoknak a megélhetését sem tudjuk biztosítani, (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a középen.) akik munkálkodnak. M-a még azok sem tudják megélhetésüket biztosítani, akik nap-nap mellett megfeszített munkával dolgoznak. (Friedrich István: Ez a gazdasági politika!) Ez a szomorú gazdasági helyzet. Ezt elismeri nemcsak a mi pártunk, hanem elismeri az ellenzék is és ebben az egész ország egy véleményen van. (Zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Érezzük! — Rassay Károy: Tíz év óta mondjuk, hogy hová visz ez a politika!) De méltóztassék megengedni, éppen akkor, amikor a legrosszabb gazdasági viszonyok között vagyunk, olyan nagyhorderejű javaslatot napirendre tűzni, mint amely a munkanélküliség kérdésével foglalkozik, nem lehet. (Nagy zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Sőt: csak akkor lehet! — Rassay Károly: Akkor tárgyaljuk a katonai büntetőtörvényjavaslatot! — Meskó Zotán: Mi is munka nélkül vagyunk! — Propper Sándor: Máskor nem aktuális. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek a rJ&loldalon. (Zaj.) Kérem Propper Sándor képviselő urat, méltóztassék a szónokot meghaJgatni. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Tóth Pái: El sem tudom képzelni, hogyan gondolja Propper Sándor képviselőtársam a munkanélküli segély kérdésének megoldását? Az kapjon segélyt, aki önhibáján kívül munkanélküli vagy pedig az, aki nem akar dolgozni? (Esztergályos János: Munkaalkalmakat kell teiemteni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Tóth Pál: Mert vannak ilyenek is. (Rassay Károly: Például ez a képviselőház, ame.y nem akar dolgozni!) Méltóztassék megengedni, annak elbírálása, hogy ki akar dolgozni, ki nem, nem olyan egyszerű dolog. (Rassay károly: Mi vesszük fel a munkanélküli segélyt! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Tóth Pál: Ez nem olyan egyszerű kérdés, hogy már a holnapi napirendre ki lehessen tűzni. (Esztergályos János: El meri ezt mondani a szarvasiaknak is? — Zaj.) Elmondom a szarvasiaknak is. (Esztergályos János: Csendőr-fedezet mellett!) Gsendőrfedezet nálam nem volt sohasem. Igenis, elmondom a szarvasiaknak is. Minálunk megvan az a jó ér-, zés az emberekben, hogy csak akkor követelnek munkabért, ha dolgoztak, ha nem dolgoznak, akkor nem követelnek. (Rassay Károly: Akkor nem jó képviselők lennének! — Egy hang a baloldalon: Itt éppen a megfordított ja ülése 1929 november 22-én, pénteken. van! — Friedrich István: Itt háromszoros fizetéseket húznak és nem dolgoznak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, Friedrich István képviselő urat kérem, ne méltóztassék állandóan zavarni a szónokot. (Jánossy Gábor: És ne méltóztassék általánosítani. — Friedrich István: Vannak olyanok is, akik négyszeres fizetést húznak. — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. (Malasits Géza: Zsíros állások! — Jánossy Gábor: Ne tessék általánosítani, mert a gyanú öl!) Tóth Pái: Az ellenzék napirendre kívánja tűzetni a gazdasági helyzet megvitatásának kérdését. (Hadjuk! Halljuk!) Ebben a tekintetben teljesen osztozom Krüger Aladár képviselőtársam véleményében. (Malasits Géza: Sejtettem! — Rassay Károly: Szóval nem fizetünk!) Most nem erről beszélek, hanem a gazdasági helyzetről. Ha ezt a kérdést a napirendretűzés által meg lehetne oldani, akkor én is azt mondanám, tűzzük már holnap napirendre. De nem hiszem, hogy szavak, amelyek elhangzanak, előbbre viszik a gazdasági helyzetet. (Rassay Károly: Ökölre menjünk? Csendőrségre van szükség? — Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Friedrich István: Menjünk haza, kérem. — Malasits Géza: Zárják be a Házat és dobják a kulcsot a Dunába! — Gál Jenő: A miniszter helyett tetszik beszélni?) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! • Tóth Pál: Kérem, én csak a magam nevében beszélek, de szóvá akarom tenni a jóvátételi kérdést is. (Rothenstein Mór: Mi lesz 1943 után? — Jánossy Gábor: Azt ebben a pillanatban csak a jó Isten tudja, nem halandó ember, hogy menynyire leszünk tizenöt-húsz év múlva. A régi Magyarország lesz!) Elnök: Kérem a jobb- és baloldalt, méltóztassék meghallgatni a szónokot. (Rothenstein Mór: Nem lehet ilyet hallgatni! — Malasits Géza: A régi Magyarország ezzel a politikával?) Rothenstein Mór képviselő urat rendreutasítom. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Kérem a képviselő urat, méltóztassék folytatni beszédét. Tóth Pál: Mélyen t. Képviselőház! A jóvátétel kérdése az a kérdés, amely ma legjobban érdekli az egész nemzetet. (Gál Jenő: Csak a Képviselőházat nem érdekli.) Miért nem érdekli? Hiszen az egész ellenzék arról beszél. (Gál Jenő: Csakis azt érdekli!) Mi is arról beszélünk, és általában érdekli az egész nemzetet a jóvátétel kérdése. Tisztában vagyunk azzal, amit Korányi főmegbízott úr is mondott, hogy a jóvátétel kérdésében Magyarország egyedül áll az egész világgal szemben. (Propper Sándor: Hol vannak a jó barátok? Hol vannak a diplomáciai sikerek? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Tóth Pál: A barátság és a szövetség kérdése mindig két oldalú kérdés. Nem elég az, hogy a szövetséges fél teljesen hibátlanul teljesítette feladatát, hanem az is szükséges, hogy az ellenféllel is meg tudjon egyezni. Nem elég azokat szeretni, akik szövetségeseink, mert ez két oldalú dolog. Ami pedig azt illeti, hogy az egész ország közvéleménye a jóvátétel kérdésében néma csendben áll itt, ( Rassay Károly: Ez a hiba!) én ezt nem tartom hibának, mint Rassay Károly képviselőtársam, mert ez a csend (Rassay Károly: Mesterséges!) nem a közönynek, hanem inkább a kétségbeesésnek a csendje, amely azt kérdezi, hogyan lehet tőlünk még mindig jóvátételt követelni, és milyen jogcímen merik a szegény Csonka-Magyarországot a monarchia jogutódjának tekinteni? (Zaj a
