Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-332

492 Az országgyűlés képviselőházának 332 légkörnek és az ilyen, megdermedt közhangulatnak. Míg mi itt tanácskozunk és kérve kérjük a kormányt, hogy jöjjön ide fontos nemzeti problémákkal, gazdasági és külpolitikai problémákkal, azalatt odakünn várja a nyomor hullámaiban elmerülő magyar társadalom, osztály, felekezeti és foglalkozási különbség nélkül, hogy dobjuk oda neki végre a mentőövet, mert elfullad, elpusztul a nyomorúságban. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak megérezni azt a törvényhozói kötelességet, amely mindegyikünkre individuálisan is hárul és méltóztassanak egyenként is teljes mértékben kiragadni magukat abból a többségi szuggesztióból, amely — úgy látszik — abban a felfogásban jut kifejezésre, hogy a kormányelnök felelőssége, hatalma és omnipotenciája mellett önök nyugodtan nézhetik, hogy mi törtéi: ik, mert hiszen olyan hatalmas és nagy ez a kormány, hogy mindent úgy fog majd irányítani, ahogy neki tetszik. Igen t. Ház! Friedrich István t. képviselődtársamnak teljesen igaza volt abban, hogy méltóztassék itt a kormánynak felvilágosításokat adni például az e pillanatban legfontosabb problémáról, a jóvátételi problémáról. Mi olvassuk a külföldi lapokban azokat a sorozatos támadásokat, amelyeket Magyarország a magyar kormány és a magyar nemzet ellen is intéznek, mert hiszen végeredményben a magyar nemzet elleni támadások ezek, mert a mi adózó polgáraink zsebéből akarják majd azokat a rettenetes öss&egeket kipréselni^ amelyeket ők repartáció címén akarnak most a maguk számára biztosítani. Ezekkel a sajtótámadásokkal szemben, amelyek egy nagy világközhangulatot sorakoztatnak Magyarország ellen, nem elég az, hogy hivatalos jelentések vagy hivatalos magyarázatok jelennek meg külföldi nagy lapokban, hanem szükséges az is, hogy a magyar kormány innen, a nemzet törvényhozásából, a nemzet színe előtt teljesen hivatalosan ezekre a hangulatkeltő támadásokra feleljen. A kormánynak a nemzeti közhangulat erejére támaszkodva itt kell megmondania, hogy hazugságok azok, amik ellenünk ott a lapokban megjelennek, itt kell megmondania, hogy Magyarország nem tud tovább fizetni és tessék intranzigensen képviselni ezt az állásportot. Mert — sajnos — vannak már nem egészen hiteles, de igen gyanút keltő információk arra, hogy a kormány olyan természetű engedékenységet készül tanúsítani, amely nagyon súlyos anyagi áldozatába kerül majd a nemzetnek. Mi, az ellenzék, itt állunk keservesen és nagyon megfogyatkozva próbálunk kifejezést adri azoknak a jogos aspirációknak, amelyek élnek a leromlott nemzet lelkében. Önök azt kívánják tőlünk, hogy ilyen nehéz helyzetben lehetőleg alkalmazkodjunk azokhoz a magasabb politikai és külpolitikai szempontokhoz, amelyeket a kormány szab az ország számára. Mi megteszünk mir dent, amit lehet, az egység kedvéért, de azt már nem lehet tőlünk kívánni, hogy amikor azt látjuk, hogy a kormánynak ez a taktikája és ez a külpolitikai iránya végzetes veszedelembe süllyeszti az országot és esetleg olyan fait accompli-k elé állíthat bennünket, amelyekért a felelősséget azután ennek a törvényhozásnak és a törvényhozóknak is viselniök kell, akkor, mi hallgassunk. Mi nem táncolunk menüettet az alatt, míg a forradalomrak lobogó szenvedélye él már a lelkekben és míg a magyar sors felett ilyen kegyetlen diktátumot akarnak ismét megírni. Mi követeljük a kormánytól: méltóztassék '. ülése 1929 november 21-én, csütörtökön. idejönni a magyar parlament elé ezekkel a kérdésekkel, méltóztassék felvilágosítást és megnyugtatást^ nyújtani ennek a nemzetnek és ne-' künk, törvényhozóknak s ne méltóztassék az ellenzéket és a főváros polgárságát és közönségét, (Ügy van! Ügy van! balfelőL) amely óriási nagy áldozathozatallal vesz részt a konszolidáció és nemzetépítő munkában, ilyen merénylettel, ilyen idétlen törvényjavaslatokkal nyugtalanítani! (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ne méltóztassék Budapest önkormányzatát megsemmisíteni. Hiszen a nemzeti és a társadalmi öncélúságnak egy olyan bástyája Budapest törvényhatósága, amely sok nehéz időben odaállt a nemzeti ügy védelmére és példát mutatott: az egész országnak. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Meg akarják hamisítani Budapesten a közvéleményt!) Elnök: Bródy képviselő urat sértő kifejezéséért rendreutasítom. (Bródy Ernő: Gyalázat!) Kérem a képviselő urat, maradjon csendben, mert ha tovább folytatja sértő közbeszólásait, kénytelen leszek szigorúbban eljárni. Pakots József: Az a törvényjavaslat, amelyet most a bizottságban tárgyalnak s amely idekerül, sorozatos merénylet minden szabadság, minden jog ellen, amely eddig önkormányzati kereten belül Budapest polgárságának tulajdona volt. Az a szellem, amely abban megnyilvánul, az a kormány hatalmi omnipotencia le^ hetetlenné teszi számunkra a bizalomnak legt kisebb mértékét is és csak arra késztet minket, hogyha talán külpolitikailag a kormány számára nem is lesz kellemes az, amit itt el fogunk mondani, mégis elmondjuk nyíltan és bátran. S ha ennek konzekvenciái kellemetlenek lesznek is a kormánynak, azok kétségtelenül csak hasznára szolgálnak a nemzetnek. Lehetetlenség ezt az állapotot tovább tűrni, és önöknek, többségnek a figyelmébe ajánljuk azt, hogy az önök kötelessége, történelmi .felelőssége nagy ezekben a pillanatokban. Önök mozdítsák ki ebből a holt pontból a mai kormányzatot, hogy végre találja meg a kontaktust úgy a törvényhozással, mint a nemzettel, s tárgyaljuk le ezeket a kérdéseket. A gazdasági válságnak szörnyű és rettenetes esetei naprólnapra bontakoznak ki előttünk. Ha elvonjuk azt a sötét kárpitot, amely a magyar életre terül, akkor oly rémes, riasztó képét látjuk a jövendőnek, amellyel azután megbirkózni, ha kellő időben meg nem ragadjuk a dolgok gazdasági irányítását, lehetetlenséggé válik. Éppen ezért magam is csatlakozom ahhoz a kérelemhez, amelyet Friedrich István igen t» képviselőtársam itt előterjesztett. Még csak egyet akarok megemlíteni, Östör t. képviselőtársam (östör József: Itt vagyok!) az ellenzékhez adresszálva azt mondotta, hogy miért nem terjesztünk elő indítványokat, amelyekben konkretizáljuk ezeket a gazdasági problémákat és bajokat. (Östör József: Nem a problémákat, hanem az indítványokat! — Rassay Károly: Ugyan kérem! — Bródy Ernő: Nem vagyunk önképzőkörben! — Rassay Károly: Ön a kormány főtanácsos, ne tőlem várjon indítványt! — Friedrich István: Ha a képviselő úr garantálja, hogy napirendre tűzik, megcsinálom holnapra! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak] Pakots József: Nemrégiben egy igen fontos gazdasági problémát felölelő indítványt indokolt meg itt a Házban Várnai Dániel t. képviselőtársam. A mezőgazdasági és ipari munkások gazdasági helyzetére vonatkozó indítványában azt javasolta, hogy 21 tagú ^parlamenti' I bizottság küldessék ki e kérdés tanulmányozá-