Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-320

32 Az országgyűlés képviselőházának ; pen azért vagyok bátor az 53. $-hoz azt a módosítást beadni, hogy az 53. §-nak új 2. és 3. bekezdéseképpen vétessék fel, hogy (olvassa): «Harmadik személy irányában azonban a cégvezetői meghatalmazás adása akkor is joghatályos, ha a meghatalmazás adását a társasági szerződés, vagy taggyűlés az ügyvezetőknek nem engedi meg. Cégvezetőt és általános kereskedelmi megbízottat az ügyvezetők csak együttesen rendelhetnek ki, a kirendelést azonban bármelyik ügyvezető egyedül is visszavonhatja.» Ajánlom módosító indítványom elfogadását. Elnök: Kíván-e valaki szólni*? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr óhajt nyilatkoni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! Sajnálattal kell kijelentenem, hogy igen t. barátom módosító javaslatát nem fogadhatom el. Nem fogadom el azért, mert hiszen éppen az előbb fejtettem ki, hogy a jogi szabályozásnak odáig szabad csak elmenni, hogy a társasági szerződésben kifejezett akaratokat addig a mértékig korlátozza, ameddig a közérdek feltétlenül megkívánja. Szerény véleményem szerint ez nem az az eset. A társasági szerződésnek kell a tekintetben provideálnia, hogy a társaság tagjai és tényezői hogyan és miként osztják meg a jogok gyakorlását. Ennek következtében én nem szívesen mennék még tovább, sőt talán zavart is okoznánk az életben, ha itt ezeket a szabályokat bevennők, mert hiszen harmadik személy ékkel szemben amúgyis a cégjegyzék tartalma az irányadó. Az az összehasonlítás azonban, amelyet t. barátom tett a közkereseti társasággal, annyiban nem helytálló, mert hiszen a közkereseti társaságnál minden egyes tag gyakorolja az összes jogokat is, ennek következtében a dolog természete szerint ott minden egyes tag közreműködése szükséges minden fontos ténykedéshez. Ebben az esetben pedig a korlátolt felelősségű társaságnál, amelynek alkotmánya van, és amelynél a taggyűlés dönthet végső fokon az összes belső viták felett, megvan a lehetősége annak, hogy azokat a kontroverziákat, amelyek az ügyvezető igazgató, illetőleg a felügyelőbizottsági tagok között felmerülnek, a taggyűlés intézze el. Minthogy ennek következtében provideálás történt ilyen vitapontok elintézésére, a jogszabályok rendelkezésre állanak, az élet pedig nem kívánja és nem követeli, hogy ebben a vonatkozásban megkössük, az illető társaságok kezét, én a magam részéről helyesebbnek tartom a törvényjavaslat eredeti álláspontját és kérem is azt az eredeti szövegben elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. Miután az 53. § eredeti szövegét meg nem támadták, azt elfogadottnak jelentem ki. Ehhez a szakaszhoz Káinoki Bedő Sándor képviselő úr kiegészítő indítványt terjesztett elő, egy új 2. és 3. bekezdést indítványozván. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e Káinoki Bedő Sándor képviselő úr indítványát elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A Ház az indítványt nem fogadta el, ennélfogva az 53. §-t eredeti szövegében jelentem ki elfogadottnak. Következik az 54. §. Kérem annak felolvasását. Szabó Zoltán jegyző (olvassa az 54. §-t): Káinoki Bedő Sándor! Kálnoki Bedő Sándor: T. Ház! A szakasszal szemben sem módosításom, sem pedig különösebb észrevételem nincs, azonban valami elírást 0. ülése 1929 október 23-án

} szerdán. látok és miután nem akarnám, hogy ezen észrevétel nélkül menjünk keresztül, mégis fel kell szólalnom. Észrevételem pedig az, hogy az 54. § harmadik bekezdése, amikor a versenytilalmat felállítja, kimondja, hogy ha az ügyvezető tag megszegi a versenytilalmat, vele szemben kártérítési felelősségnek van helye, esetleg köteles a társaságnak átengedni azt az ügyletet, amelyet a versenytilalom ellenére kötött. A társaságnak tehát megvan ebbeli igénye a taggal szemben. A javaslat azt mondja, hogy egy, illetőleg öt év alatt évül el az ebbeli igény. A javaslat tehát az «elévülés» nomenklatúrát használja, szerintem helytelenül. Bár tisztán dogmatikai kérdésről van szó, mégis kénytelen vagyok megemlíteni ezt. Itt van például a csődtörvényünk, amely a megtámadási jognál szintén elévülést mond, holott szerintem ez is helytelen nomenklatura, mert itt sem elévülésről, hanem záros határidőről van szó. Ugyanígy vagyunk a kereskedelmi törvényünkben az úgynevezett kereskedelmi szavatossággal is, ahol ki van mondva a rejtett hibákért való hathónapi felelősség. A törvény azt mondja, hogy itt elévülés van, holott ez sem elévülés, hanem záros határidő. Az elévülés és a záros határidő kérdése a régi dogmatikában nem volt eléggé kiboncolva, ez azonban lényeges következményekkel járt, mert az elévülés félbeszakítható és nyughatik, a záros határidő azonban nem és elmulasztása teljes jogvesztést jelent. A mai jogdogmatika állásfoglalása szerint az igények záros határidő alatt érvényesítendők, míg a követelések, vagyis az akár bírói ítélettel, akár a felek megállapodásával, megállapított igények elévülés alá esnek. Minthogy itt nem követelésről, hanem kártérítési igényről van szó, a nomenklatura nézetem szerint helytelen. Ennek akartam csak kifejezést adni és annak, hogy esetleg a joggyakorlat fog korrekciót hozni. A szakaszt különben elfogadom. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T.Ház! (Halljuk! Halljuk!) Nagy érdeklődéssel hallgatom t. barátom elméleti fejtegetéseit, mégis kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy nem tudok teljesen egyetérteni vele, mert hiszen itt kártérítési követelésről van szó, amely a versenytilalom megszegéséből származik. Ebben a vonatkozásban éppen azért, hogy e tekintetben kétség ne legyen, a magam részéről ki kell nyilvánítanom, hogy helyesen van az elévülés fogalma és kifejezése felvéve, mert hiszen ez követelés, amely az elévülés fogalma alá esik és nem jog, amelynek érvényesítésére záros határidő volna kitűzhető. A magam részéről tehát nem osztozhatom azokban az aggodalmakban, amelyekről a t. képviselőtársam szólott. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Az 54. §-t, mint meg nem támadottat, elfogadottnak jelentem ki. Következik az 55. §. Kérem a szöveg félolvasását. Szabó Zoltán jegyző (olvassa az 55—56. §-okat, melyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa az 57. §-t.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Káin oki Bedő Sándor! Kálnoki Bedő Sándor: T. Ház! Az 57. §-szal szemben azokban az aggodalmakban, amelyeket az előadó vir a mérleg felállítása tekinteté-