Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-332

Az országgyűléá képviselőházának 332. solyog... (Meskó Zoltán: A freskókra gondol!) Ez az! (Meskó Zoltán: Miért csak freskó, miért nem Meskó?) Azt hiszem, eltalálta a t. képviselő úr, mert ezekre a freskókra csak mosolyogva lehet gondolni. (Rassay Károly: Vagy felháborodva!) Vagy felháborodva, vagy mosolyogva lehet ezeket a freskókat nézni és ezekről beszélni is. (Meskó Zoltán: Aki rajta van, mosolyog, aki nincs rajta, az dühösködik! — Rassay Károly: Van még üres fal, a képviselő úr is fel fog kerülni! Már nem messze van a sorrend!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Friedrich István: A freskókról felszólalásom végén akartam beszélni, de mert Meskó t. képviselőtársam türelmetlen a freskó dolgában, szívesen foglalkozom azzal elsősorban. Ott több freskó készül. Az egyik freskó készen van. Ez a nándorfehérvári diadalt ábrázolja. (Reisehl Richárd: Nagyon szép!) Ez nagyszerű kép és komoly, nagy történelmi eseményt, korszakalkotó eseményt ábrázol, amelyet az egész világon minden délben megünnepelnek, amikor a déli harangszó hallik. Ezt gondolatnak és megörökítésre alkalmas történelmi eseménynek látom. Valószínűleg a szabadságharcra^ vonatkozó események is így fognak megörökíttetni és ehhez természetesen egészen oda fog illeni a fekete hadseregnek Szilágyi kormányzóval való megörökítése is. De egyet nem tudok megérteni: ennek a jelenkornak, a még el nem múlt valaminek dicsőítését és megörökítését. En ezeknek a freskóknak festésénél az igen t. Képviselőháznak, az elnökségnek >5s a kormánynak bizonyos óvatosságot^ ajánlanék, mert ezekkel a freskókkal egyszer már nagyon furcsa tapasztalatunk volt. Méltóztassanak egyszer felsétálni a Várba és ott az új várbástyasétányt megnézni — azt a főváros most gyönyörűen megcsinálta — és ugyanakkor méltóztassanak befáradni a helyőrségi templomba. Ebben a templomban az oltár mögött évekkel ezelőtt szintén ilyen modern freskók készültek a jelenkor nagyjainak megörökítése céljából. Mikor azután boldogult Károly király Budapest felé közeledett, ezeknek a freskóknak az arcát egy óra alatt átfestették. (Derültség.) Egyiknek szakált, másiknak bajuszt festettek. Valami érhetetlen félelem fogta el az embereket és ezek a képek rögtön átfestődtek. En ezt akkoriban egyszer a Házban szóvá is tettem, — a Ház természetesen kacagva fogadta ezeket az értesüléseimet — most azonban be kell ismernem, hogy akkor nem voltam jól informálva és tulajdonképpen csak két-három hét óta tudom, hogy mi történt ezekkel a freskókkal. Időszerűnek tartom, hogy emlékezetébe hozzam az uraknak, mert megint ilyen modern freskóknál tartunk. Nem festették át ezeket a freskókat, hanem a múltkor egy útbizotts ággal, Bródy, Kozma és Wolff t. képviselőtársaimmal és másokkal járva a bástyán, bementünk a templomba, amely r renoválás alatt áll. Meg akartuk nézni az átfestett freskókat és láttuk, hogy a freskók újra vissza vannak festve, ahogy voltak Budaörs előtt. (Elénk derültség.) Erre elővettem ott egy embert, mondja meg, hogy van az, hogy már harmadszor nézzük a freskókat és harmadszor máskép néznek ki. (Ery Márton: Jánus arca van!) Nem t. képviselőtársam. Nagyszerű dolog ez. Tartalékban voltak itt középkori lovagfejek képekben, — középkori lovagok képei — és amikor azok a bizonyos ágyúdörgések idehallatszottak, jöttek az urak és kiadták a parancsot» hogy ragasszuk át ezeket a ülése 1929 november 21-én, csütörtökön. 393 fejeket. Akkor — úgymond az illető — ezeket a középkori fejeket ráragasztottuk ezekre a freskókra, így lehet az ilyen modern freskókkal is járni. (Derültség.) Azt mondja az én igen t. Meskó képviselőtársam, hogy ezekkel a freskókkal úgy vagyunk, hogy akik rajta vannak, azok örülnek neki, akik nincsenek rajta, azok haragusznak, mert nem kerültek rá. Hát erre a freskóra ez azt hiszem nem áll. Méltóztassanak megnézni, azok, akik azon a freskón vannak bizony nagyon szomorúak. (Derültség.) Nem tudom, milyen határozat alapján születtek meg a freskók, de úgy emlékszem, hogy a Ház azt határozta, hogy a négy kormányzó képét festetjük meg, arról azonban szó sem volt, hogy a kormányzó mellé a rendszer legkedvesebbjei is odaállj

anak. {Derültség. — Rassay Károly: A levélhordótól kezdve.) Engedelmet kérek, hogy valaki megörökíttessék, annak legalább is először meg kell halnia. (Derültség.) Ekkor értem, hogy bizonyos gloirral lehet körülvenni és megörökíteni. Méltóztassanak megnézni, hogy egy ilyen rögtönzött freskónál milyen igazságtalanságok történnek. Itt van kérem Bud János volt főminiszter, jelenleg kereskedelemügyi miniszter, aki az Önök egész gazdaságpolitikai Programm ját megcsinálta, aki az önök gazdaságpolitikai géniusza, akinek kezében van ma Magyarország sorsa. Méltóztassanak csak emlékezni, Ő teremtette meg a nagyszerű és óriási kincstári feleslegeket. Közben gazdasági főminiszter és kereskedelmi miniszter lett. öt egészen hátul helyezték el, alig látszik a miniszter úr azon a freskón. (Jánossy Gábor: Mert szerény ember.) Viszont látom például Csáky volt miniszter urat, aki tényleg szomorú arccal néz maga elé ebben a nagy történelmi pillanatban. Lehet, hogy a miniszter úr már akkor sejtette, hogy azok az •ellenzékiek meg fogják támadni az ő nagy elgondolásait, és kényszeríteni fogja arra, hogy a harcteret kiürítse. (Derültség a baloldalon.) Mert mi nem tudjuk, mi történt, egyáltalában tájékozatlanok vagyunk. De tény az, hogy a miniszter úr ott a freskón szomorúan áll és az is tény, hogy az első lármánál otthagyta a harcteret. (Zaj.) Azt mondja Meskó t. képviselőtársam, hogy az, aki nincs rajta, neheztel. (Meskó Zoltán: Anynyit beszél, hogy még ráteszik a végén. — Derültség. — Zaj. — Elnök csenget.) Ügy látom, hogy ezen a freskón csak az van rajta, aki még aktív. Aki már nem aktív, az lekerül a freskóról. Reklamálóin, t. elnökség, — azt hiszem az önök intézkedésére történt és Almásy ő excellenciájához vagy talán Zsitvay távol levő miniszter úrhoz szólhatnék — hogy hol van Nagy Emil, hol van Kállay Tibor és hol van Daruváry. Hiszen ezek is a rendszer nagyjai, miniszterei voltak, igaz, hogy most ellenzékiek, Tomcsányi, aki engem nyolc napra elzárt, (Derültség.) amikor a jogfolytonosság veszélyben volt, szintén nincsen rajta. Es sok más miniszter, aki ebben a nagy újjáépítésben tevékeny részt vett, nincs rajta. (Zaj.) Aztán ínég valami. Jó az óvatosság. Láttam, hogy a kép közepén nagyon szép díszmagyarban egy nagyon elegáns alak van és azon még nincsen fej. (Meskó Zoltán: Lehet pályázni rá!) Azt hiszem, hogy itt az ecset megállt, mert hetekkel ezelőtt teljesen alaptalan és teljesen légből kapott hírek voltak, amelyek valami válsággal voltak kapcsolatosak. Erre megállt az ecset, mert az ecset elkezdett gondolkozni: hátba mégis? (Derültség.) Ma már az ecsetek is inkább a jelenkor megörökítésében találják mes* számításukat. A fő fej még hiányzik, a többieket pedig valószínűleg ki kell cserélni idővel, (Derültség.) ha az az alapelv marad, hogy ma hódolat