Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.
Ülésnapok - 1927-331
366 Az országgyűlés képviselőházának 381. ülése 1929 november 15-én, pénteken. és kevesebb elkeseredés, nem volna olyan nyugtalan és feszült a hangulat, mint aminő ma van az egész országban. De nem csodálom, h ci GZ Ei rendszer tovább is így megmaradhat 's az ország és a parlament olyan távol állnak egymástól, mint amilyen távol került egymástól az élet és a parlament, mert hiszen iaz a többségi párt, amelynek elhatározásától függ, hogy ennek a rendszernek az iránya megváltozzék, ez a többségi párt, amely pedig maga is érzi, hogy így tovább nem mehet, egy miniszteri kijelentésre és egy miniszteri kommandóra lemond minden aggodalmáról, lemond mindarról a keserűségről, amelyet visszhangképpen magával hozott ide. Amikor megnyílt a parlament, hallottuk a többségi párt tagjai részéről, és minden párt részéről, azokat az összegyűjtött adatokat, amelyek az országban felmerültek a gazdasági válság jelenségei révén, de még nem hallottuk magában itt, a parlamentben, hopy a^ többségi párt valamelyik tagja felállott és önérzetesen, törvényhozóhoz méltó nyíltsággal elmondotta volna szemben a kormánnyal, hogy: íme, ezek a bajok! Ezt nem lehet a pártokon belül elintézni, mert a pártok egészen kedélyes, vagy egészen diszciplinás szelleme'mellett ezek a kérdések nem kerülhetnek komolyan megoldásra, mert hiszen a miniszterelnök úr kényelme és tehetetlensége megálljt kiált minden komoly megmozdulásnak. Itt kell utalnom arra, hogy a t. belügyminiszter úr, aki itt olyan természetű javaslatot akart elfogadtatni első ízben, amely a sürgősséget mondotta volna ki a fővárosi törvényjavaslatra vonatkozólag, visszavonta ezt iaz álláspontját és ugyanakkor szükségesnek tartotta, hogy iaz ellenzéknek j azzal • a részével szemben, amely részt vett a tárgyalásokban, egy vádat állítson féli Ez a vád az volt, hogy speciálisan a mi pártunk,^ amely résztvett a fővárosi 1 törvénytervezet tárgyalásában, nem akart tovább evvel a kérdéssel részleteiben foglalkozni. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy. a tárgytól eltért. Szíveskedjék a napirendi javaslat mellett maradni. Pakots József: Csak egy mondatot akarok mondani, mert ez is hozzátartozik a napirendi. javaslatomhoz. • • Ez nem felel meg a tényeknek. Mi leszögeztük ugyan a miniszterelnök úrnak elvi álláspontunkat, de ami" a részleteket illeti, a miniszter úr volt .az, aki bennünket újabb konferenciára nem hívott meg. Ez a magyarázata annak, hogy mi nem gyakorolhattunk tovább kritikát ezzel a törvénytervezettel szemben. (Fábián Béla: Különben is arra való a parlamenti bizottság!) • Minthogy azonban at. házelnökség csütörtökre tervezi a legközelebbi ülés megtartását és így bőven van-időnk, hogy ez alatt a pár nap alatt a gazdasági válság problémájával foglalkozzunk, én éppen a Ház munkaképessége, komolysága es méltósága -szempontjából tisztelettel azt indítványozom- méltóztassanak elfogadni azt a napirendi indítványomat, hogy már a holnapi napra tűzessék ki a gazdasági válság kérdése a Ház napirendjére. Ha méltóztatnak kívánni, jövünk javaslatokkal már a holnpi napon. Tessék javaslatainkat letárgyalni, tessék kipróbálni, tessék hozzászólni, tessék közös konszenzus alapján megállapítani... (Rassay Károly: Semmitevéssel • egészen biztosan sokat érünk el! ^- Kii bók Laios: Meg kell állapítani, hogy mit tegyünk!) Elnök: Csendet'kérek a baloldalon! Pakots József: ...hogy a mai adott helyzetben, azon lehetőségek határai között, amelyek rendelkezésére állanak az országnak pénzügyi és egyéb tekintetben, vájjon a problémák közül miket lehet megoldani. Hiszen a miniszterelnök úr egyre-másra jelentkezik egyes ideákkal, mint aminő volt a köztisztviselői-státus rekonstrukciója, legújabban pedig a parlament tagjai létszámának csökkentése. Mi örömmel hozzájárulnánk ehhez is és sok mindenhez hozzájárulnák, de ezek nem a dolog lényegébe vágnak, ezek nem olyan javaslatok, amelyek az egész gazdasági válság széles területét megmunkálnák és valami új lehetőséget adnának a kibontakozásra. Hol vàn a kormány összes tagjai által, -a minisztertanács által kidolgozott és a közvélemény elé tárt olyan gazdasági koncepció, amelybe beleilleszkedhetik mindenki ebben az országban, kezdve a törvényhozótól a legutolsó munkásig, a legutolsó kisiparosik, a kereskedőig, a lateinerig, hogy mindenki tudná, hogy neki most már mi a feladata és hogyan kell résztvennie a gazdasági válság megoldásában. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt.^ Pakots József: T. Képviselőház! Ennélfogva indítványozom, hogy: a képviselőház ë hónap 16-án ülést tartson és az ülés napirendjére tűzze ki a gazdasági válság problémájának tárgyalását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A napirendre szólásra jelentkezett? Urbanics Kálmán jegyző: Gáspárdy Elemér ! Gáspárdy Elemér: T. Képviselőház! (Zaj a szélsőbaloldálón. — Kabók Lajos: Gyerünk pihenni!) Pakots József igen tisztelt képviselőtársammal szemben azt bátorkodom indítványozni és kérni, hogy az elnöki napirendi indítvány f ogadtassék el. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Pakots József igen. t. képviselőtársam felhozta azt a körülményt, hogy a törvényhozás munkájával sietni kell és mindig foglalkoztatni kell a Képviselőházat. (Pakots József: Ilyenkor különösen!) Ezzel szemben nekem az a véleményem, hogy ennek az országnak nem . annyira sok törvényre, hanem jó törvényekre van szüksége. (Taps a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: Tessék ezt a saját kormányának •megmondani! Ezt kívánjuk nü is!) Ahhoz pedig, hogy megfelelő és az ország érdekében helyes törvényeket tudjunk hozni, kétségtelenül szükséges, (Rassay Károly: Hogy ismerjük!) hogy előzetesen a bizottságokban kellőképpen megvitassuk a javaslatokat. (Baracs Marcell: Miért nem mondotta ezt a honvédelmi miniszternek a katonai büntetőtörvényjavaslatnál 1 ?) A második kérdésbe pedig, amelyet Pakots József igen t. képviselőtársam felhozott és amelyben gúnyosan aposztrofálta inkább ezt a na?:y pártot, hogy ez gazdasági kérdésekben nem cselekszik és nem^tesz semmit, (Kabók Lajos: Igaza is van! Hát hol cselekszik?), méltóztassanak megengedni, hogy én èzt a vádat mind a magam nevében, mind, azt hiszem az ' efrész párt nevében is visszautasítsam. (Baracs Marcel: Undorral visszautasítja! — Rassay Károly: Az újjáteremtő ^kormány nevében!) Legyen meggyőződve a mélyen t. ellenzék, hogy ezt a pártot és ennek a pártnak minden, egyes tagját éppen úgy áthaj fi tLZ cl gondolat, hogy itt segítségre szükség van, itt cselekednünk kell, mint önöket, (Baracs Marcell: «A gróf a vízbe fúl»!) de teljesen tudatában vagyok ^annak, hogy nemcsak a pártot, hanem magát a kormányt is. (Kabók Lajos: Közben a gróf vízbe ful! — Rassay Károly: Dehogy a gróf, az ország!) Az országot nem engedi ez a párt
