Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-331

Az országgyűlés képviselőházának 331. ellen szólnak, figyelembe vétetnek, mert a törvényjavaslat eddigi tárgyalása során is igen komoly szakaszoknál érvényesült a többségi elv fanatizmusa és bár a tisztelt többségi oldal sok esetben ugyanazon aggályokat fejezte ki, mint a baloldal, mégis mikor szavazásra került a sor, a kormánynak és a két miniszternek az óhaja, akarata és parancsa teljesült Ennélfogva talán szinte felesleges vitába szállni mindazokkal a rendelkezésekkel, mindazokkal a veszedelmes intézkedésekkel, melyek a további paragrafusokban foglaltatnak, mégis szükségesnek tartom főképpen az igazságügyminiszter úr figyelmét felhívni arra, hogyha azon az elvi állásponton van, hogy a fokozatos felelősség a legfontosabb alkotmányjogi biztosíték a sajtójogterén, akkor nem tudom felfogni és megérteni azt a dualisztikus felfogást, amely itt érvényrejut a katonai büntető törvénykönyv javaslata kapcsán. Amikor a t. igazságügyminiszter úr a sajtóan'kéten a fokozatos felelősség elvi alapjára helyezkedett, amely kérdés körül igen nagy és tudományos vita fejlődött ki, melyben felvonultak a stgtónovella kodifikátorai, a sajtó hivatásos képviselői a lapszerkesztők, az újságírók, a lapkiadók, szóval minden érdekképviselet felvonult s a kormány is olyan nagy érdeklődést tanúsított, hogy maga a miniszterelnök úr is kitüntette ezt az ankétet a megjelenésével, akkor teljesen egyhangú álláspontra jutott az a tanácskozás, hogy t. i. a fokozatos sajtójogi felelősségnek,, amely az 1848.-i'ki szabadságjogokban gyökerezik, fontossága és jelentősége éppen az alkotmány integritása szempontjából igen fontos és rendkívül nagy jelentőségű. Nem . értem tehát, hogy miért éppen ebben a kis és jelentéktelen kérdésben törik át ezt a nagy elvet? T. Ház! Felvetem a kérdést, — és ez a honvédelmi miniszter úrnak szól — hogy a fegyelmet kívánja-e kimélyíteni azzal a gondolattal számolván, hogy katonai egyének olyan közleményeket tehetnek közzé, melyek a hadsereget és a hadi érdekeket érinthetik. Hát nines más módja a t. honvédelmi miniszter úrnak, hogy megakadályozza azt a lehetőséget, hogy katonai egyének ilyen fegyelemsértést kövessenek el, mint az, hogy egy a magyar alkotmányban foglalt nagy elvi kérdést törjön keresztül? Hiszen van módja és lehetősége, hogy egyéb intézkedésekkel megakadályozza,* hogy a sajtótermékek révén katonai egyének bűncselekményeket kövessenek el; van módja arra, hogy megakadályozza, hogy egyáltalán írjanak, hiszen a katonai felfogás" az, hogy katonai egyének nem írhatnak az újságokba és nem bocsáthatnak, közire semmiféle olyan közleményt, amely akármilyen vonatkozásban politikával vagy hadviseléssel foglalkozik. Ennélfogva adva van a lehetőség a t. kormánynak, hogy ezt az esetet oly formában zárja ki, amely, forma a katonai hadvezetőségnek, a .katonai irányító köröknek rendelkezésükre áll törvényes úton és mindenféle más belső fegyelmi eszközzel anélkül, hogy itt a magyar alkotmányon súlyos csorba ejtessék. Itt folyton azt méltóztatnak hangoztatni és maga a honvédelmi miniszter úr is azt hangoztatja, hogy a polgár katona, a katona polgár. Itt azonban mindjárt ellene mond ebben az intézkedésben ennek a terminológiának, ennek a megállapításnak, mert ha a polgári jogban érvényesül a sajtójogi fokozatos felelősség, miért nem érvényesül a katonai büntetőtörvény könyvben is? Íme, látszik, hogy ezek csak szavak, gyöülése 1929 november 15-én, pénteken. 347 nyorű szavak, amelyeket jól esik hallani nekünk polgároknak, hogy elmúlnak azok a régi merev határok, amelyek fennállottak a régi Gesammtmonarchie idején a hadsereg és polgárság között, minthogy nemzeti hadsereg van, minthogy ennek . a nemzetnek polgáraiból rekrutálódik ez a hadsereg, minthogy együtt élünk, egy a gondunk, egy a nyomorúságunk, egy hazafias aggodalmunk van, egy félteni valónk van, tehát sorsunk közössége testvérekké avat bennünket és akár civilruhában, akár uniformisban van az ember, az uniformis embert takar, magyar embert takar, egyforma gondolkozású embert takar. Ennek tehát érvényesülnie kellene a jog minden területén is, hiszen azon a kereten belül, amelyet a hadsereg a maga számára felállít, mindazokat az intézkedéseket, a szakszerű, a hadsereg szellemének f megfelelő rendelkezéseket úgy is felvették már ebbe a törvénybe. Minden társadalmi életkörön belül bizonyos rétegekre oszlik a társadalom és a foglalkozási ágak szerint is minden rétegnek megvan . a maga külön élettörvénye, amelyet részben maga az élet alakít ki számára. A kereskedelem, az ipar, a mezőgazdaság terén és minden^ más egyéb foglalkozásnál, a köztisztviselőosztálynál és a hírlapirodalom képviselőinél, és ha bár-i merre nézünk, azt látjuk, hogy mindenütt uniformizálódik önmagától a közös élet szintjén mindaz, ami az élet-alapfeltételei szerint közös és amiben a közös érdek támogatása és szolgálata révén ugyanazokkal az eszközökkel ' kell hogy dolgozzanak a maguk céljainak elérésére. Ez az uniformizálódás. adódik tehát a szétosztásban, a társadalom minden rétegében, hanem is testi ez az unif ormizálódás, ha nem is a ruhában fejeződik ki, hanem a foglalkozás természete szerint, a gondolkozás egyformasága szerint, a célok egyöntetűsége alapján uniformizálódnak az emberek. Ezeket a kérdéseket azonban általános emberi alapon kell elintézni, nem pedig kasztszerűen kell felosztani és ; parcellázni. (Ügy van! a baloldalon.) Emberek vagyunk és lehetővé kell tenni, hogy az együttélésben jogaink és kötelességeink és egyformák legyenek. Minthogy itt súlyos alkotmányjogi aggodalmam van, minthogy úgy látom, hogy régi nagy magyar hagyományos jogelveket sért meg ezen a kis paragrafuson keresztül a törvényjavaslat, tisztelettel kérem a honvédelmi miniszter urat, de főkép az igazságügyminiszter urat, — hiszen ezt más formában is meg lehet oldani és nincs szükség arra, hogy a katonát ezen az úton tartsuk vissza attól, hogy sajtóközleményeket bocsásson közre, minthogy a sajtóvétséget más formában is el lehet hárítani — tessék ezt a kollektív felelősséget a javaslatból törölni. Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: T.Ház! Teljesen igazat adok Bródy Ernő t. képviselőtársamnak abban a tekintetben, hogy amikor a sajtóankét volt, de azon kívül is, és bármikor is, amikor nyilatkoztam, a magam r részéről a fokozatos felelősség elvi álláspontján állottam. A fokozatos felelősség elvi álláspontját ez a törvénytervezet semmiben sem kívánja áttörni, mert nem hoz semmi újat. Mégis le kell szegeznem ezt azért, nehogy félreértés legyen és nehogy a köztudatba az menjen át, amit Bródy Ernő t. képviselőtársam a fokozatos felelősség jelentősége tekintetében mondott, hogy ti. éz egy és azonos a sajtószabadsággal. Mél-