Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-330

342 Az országgyűlés képviselőházának $30. bály ugyanaz, azzal az egyetlen eltéréssel, hogy a katonai büntetőtörvénykönyv beszúrta azt a részt, hogy «sem a következő szakasz alá eső fegyelmi eljárás». Méltóztassék tehát tudomásul venni, hogy a katonai büntetőtörvénykönyv a polgári büntetőtörvénykönyv érvényét ebben a szakaszban is átveszi és kiterjeszti. Lényegében ez a kérdés soha a polgári büntetőjog terén vitára alkalmat nem adott, mert a későbbi rendelkezések világosan intézkednek az iránt, hogy mikor kell azután ezeket a feltételesen kiszabott ítéleteket is végrehajtani. Kérem a szakasz változatlan elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon. — Gál Jenő: A rossz kifejezést lemásolták, ennyi az egész!) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 27. §-t elfogadni, igen vagy nem (Igen!) A Ház a 27. Í-t elfogadja. Következik a 28. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni. Petrovics György jegyző: (olvassa a 28—31. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Olvassa a 32. §-t.) — Krüger Aladár! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Petrovics György jegyző: Bródy Ernő. Bródy Ernő: T. Képviselőház! Ez a szakasz már lényeges és a polgári büntetőtörvénykönyvvel homlokegyenest ellentétben álló elvet mond ki, amikor azt mondja, hogy a katonai vétség kísérlete büntetendő. Ez teljesen szembehelyezkedik a mi büntetőkódexünkkel, amely — az 1878 : V. te. — 65. §-ában azt mondja: «A cselekmény, amellyel a szándékolt bűntett vagy vétség véghezvitele megkezdetett, de be nem végeztetett: -a megkezdett bűntett^ vagy vétség kísérletét képezi.» A büntetőtörvénykönyv 65. §-a tehát a szándékosságot és a cselekvést mint kritériumot állapítja meg; ezzel szemben a katonai büntetőtörvényjavaslat minden egyes esetben büntetendőnek pönalizálja a vétséget. Ezt nem helyeslem, és nemcsak nem helyeslem, hanem megállapítom, — amit állandóan hangsúlyoztunk és mondottunk ennek a vitának során — hogy ez indokolatlanul szembehelyezkedik a polgári joggal, mert ez egy súlyos eltérés a polgári büntetőtörvénykönyvvel szemben. A büntetőtörvénykönyv 67. Vában tovább megy és külön mentességet mond bizonyos esetre a kísérlet szempontjából, amikor megállapítja, hogy nem büntettetik a kísérlet, ha a tettes a megkezdett bűntett, vagy vétség véghezvitelétől önként elállt, másodszor a bűntett, vagy vétség tényálladekához tartozó eredményt, mielőtt a cselekmény felfedeztetett volna, Önként elhárította. Mindez a katonai javaslat szerint nem áll meg. A katonai javaslat szerint minden vétség kísérlete büntetendő, tehát a polgári büntetőjogban megállapított elveket a javaslat felrúgja, ezekkel az elvekkel szembehelyezkedik. Ne méltóztassék tehát folyton azt állítani, hogy csak a legszükségesebb esetekben tér el a katonai büntetőtörvénykönyv javaslata a polgári büntetőtörvénytől. Ez egy lényeges, döntő momentum, ez egy büntetőjogi elv és nincs magyarázata, nincs indoka annak, hogy a katonai büntetőtörvény miért tori át ezt a büntetőjogi elvet, mert semmiféle értelme, semmiféle magyarázata ennek az intézkedésnek nincs. Már kimutattam azt, igen t. Ház, hogy a polgári büntetőtörvény kritériuma, a szándék, minden bűncselekménynek elemi kritériuma. Itt nem kell szándékos bűncselekménynek lennie, mégis a vétség kísérlete már büntetendő. ülése 19£9 november ík-én, csütörtökön. Én ezt semmiképpen sem helyeslem éö kötelességemnek tartottam a magam részéről felszólalni és ismét megállapítani és megjelölni azt, hogy ebben az esetben is a katonai büntetőtörvény javaslata a polgári jogtól lényegesen eltérői kritériumokat tartalmaz minden indokolás nélkül. A szakaszt nem fogadom el. Elnök: Gál Jenő képviselő úr szólásra jelentkezett. Gál Jenő: T. Képviselőház! Ez a szakasz, amely mindössze .négy szóból áll, nem is méltóztatik gondolni, hogy milyen kardinális újítás, valóságos forradalmi újítás a büntetőjog terén. Ha megnézem a kodifikációnak idevonatkozó indokolását, a következő meglepő mondatot látom a miniszter úr indokolásában. Katonai szempontból — mondja az indokolás — a kifogások nem olyan mélyrehatóak, hogy miattuk a polgári és a katonai büntetőtörvénykönyv között lehetőleg fenntartandó egyöntetűséget megbontani indokolt lenne. Maga az indokolás kimondja tehát, hogy ez a kérdés, nem elég fontos ahhoz, hogy elvi nagy megállapításokat, elvi nagy büntetőjogi rendszereket felforgassunk azért, hogy a vétség kísérletére vonatkozólag egy olyan különleges rendszabályt állítsunk fel, amely a büntetőtörvény 65. §-ával szemben kivételt statuál. Hiszen maga az, hogy mi egy vétségnek kísérlete, a legelasztikusabb fogalom. A bűncselekmények befejezettségének időpontja, valamint az előkészületi cselekmények és a büntetendő kísérlet köz,ti határvonal kötetekre menő irodalmat emésztett fel, s most egyszerűen négy szóval, a nélkül, hogy a törvényhozó odáig menne, hogy ezt a különleges megállapítást óhajtaná, elintézi a kérdést. Miért nem foglalkozik legalább annyira vele és magyarázza meg nekünk, hogy adott esetekben milyen kazuisztika készteti arra, hogy a katonai vétségnek még kísérletét is megbüntesse. Azt mondja további kijelentésében az indokolás, hogy êzt fegyelmi tekintetek javalják. Nem méltóztatnak látni, hogy mindig visszatérő az a kísértet, nem a kísérlet, hogy itt minden intézkedésnek nem igazságügyi vonatkozása van, hanem diszciplináris, fegyelmi, katonai regula vonatkozása. Már pedig, ha azt mondja ennek a törvénykönyvnek reformja és azt mondj cl 6Z cl bejelentés, hogy közeledni akarunk, nem akarjuk megzavarni azokat a fogalmakat, amelyek büntetőjogilag összesítik és egy nevezőre hozzák a bűnvádi eljárás .alá kerülő katonát és polgárt s csak azt a különbséget tartjuk fenn, hogy egyik ágazata felett katonák bíráskodnak, másik ágazata felett polgárok bíráskodnak, azonban az elv és az eszme: a közeledés a jogszabályok egyöntetű alkalmazására, akkor helyénvalónak méltóztatik találni azt, hogy itt fegyelmi okokból megváltoztatnak egy büntetőjogi alaptétele Mindenütt a világon kimondták, hogy a vétségek nem büntetik, sőt egyáltalán a vétségek büntetési : nemének megkülönböztetése már az a bifurkáció, amely a gondtalanság és szándékosság között nyilatkozik meg, amely a magyar törvényben generaliter úgy van megoldva, hogy çsak a bűntett elkövetéséhez kell feltétlenül szándék, gonosz és dolózus elhatárotettes elvetemülése vagy bűnöző akarása. Vétségnél általában gondatlanságról van szó. A gondatlansági ügykörben elkövetett, tehát kevésbbé súlyos cselekményeknél megbüntetni azt, aki azt véghez sem viszi, hanem csak hozzá kezd, — nem lehet. Mondjuk például, egy gerjedelemben, amely bosszankodásban nyilvánul