Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-330

Az országgyűlés képviselőházának 330. ülése 1929 november lU-én, csütörtökön. 337 együtt követnek el bűncselekményt, ebben a vonatkozásukban a polgári bíróság elé vonassanak. Ma, — folytatom tovább beszédemet, nem tudom e pillanatban hirtelenül felütni a napló vonatkozó részét — azt mondottam — itt van a kezemben — hogy száz évvel utóbb a katonai bíróságot fogadjuk el, ahol a függetlenségnek egy atomja sincs; és egy másik vonatkozásban kifejtettem, hogy kiterjesztjük polgári személyekre is a katonai bíráskodást. A 1 miniszter úr ezt nem vonhatja kétségbe. Világosan utaltam példátlan esetre, hogy civil, polgári egyének béke idejében szemben ezzel a törekvéssel, amely még a katonai személyeket is polgári bíróság alá akarta vonni, — at. miniszter úr javaslatában — megengedem: fenntartásával az 1925 : XIV. tc.-ben statuált állapotnak — elvonatnak a civilis bíróságtól és béke idején a katonai bíróság alá helyeztetnek. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Azt mondottam, hogy ez nem novum.) Azt méltóztatott mondani, hogy tévedés, amit én mondottam, nem azt, hogy nem novum. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Tévedés a paragrafus tekintetében.) A miniszter úr azt mondotta, hogy ez nem novum. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Azt hangsúlyoztam, hogy semmi újabb tervet és szigorítást nem hoz.) Az igazságügyminiszter úr legyen meggyőződve, hogy engem ennek a javaslatnak vitájánál nem vezet semmiféle animozitás magával a hadbírósági elgondolással szemben. Ha én rámutattam a hadbírósági szervezet hiányaira^ függetlenség és szaktudás szempontjából; ha én rámutatok erre a helytelen fejlődésre, hogy béke idejében polgárokat kiemelünk és katonai büntetőbíróság alá helyezünk, ha én rámutatok arra a további kiterjesztésre, hogy a bűncselekmények körét, a kivételes intézkedések alkalmazási lehetőségének körét bővítjük, nemcsak háborúban és nemcsak hadrakelt seregnél, tehát katonai egyének felett, hanem még civilis egyének felett is tábori bíróságokat kreálunk s a minisztériumnak megadjuk azt^ a jogkört, hogy még a tábori bíróság működési szabályait is gyorsítás és egyszerűsítés szempontjából tovább korrigálhassa, akkor én semmi egyebet nem tettem, mint a polgári lelkiismeret aggodalmának adtam kifejezést, s annak a jogászi aggályomnak adtam hangot, amely — legyen meggyőződve a miniszter úr — akárhogyan fojtja itt el a pártfegyelem, az ön háta mögött ülő képviselőtársaiban éppúgy bennük él, mint él énbennem. Csak szomorú jelenség a mi viszonyaink közepette, hogy nem egy kardinális, nem egy politikai elválasztó, döntő kérdésben, hanem ilyen szakszerűségi kérdésben sem tud érvényesülni ez az aggodalom abban a pillanatban, amint a t. miniszter urak tekintélyüket^ szembeszegezik és ezeket az aggodalmakat egészen egyszerűen elnémítják. Kérem a t. miniszter urat, ne méltóztassék ilyen erős kifejezéseket használni: felkészültség, tudás, erkölcsi erő stb. Azt hiszem, a magam részéről elég példáját adtam annak, hogy a parlamenti vitákban sokszor nagyon kritikus helyzetekben is tudok magamon uralkodni. De az ember meg van áldva temperamentummal is és esetleg tovább megy, mint amennyit az ügy objektív tárgyalása igényelne. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Kérdem, kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. A honvédelmi miniszter úr óhajt nyilatkozni. Gömbös Gyula honvédelemügyi miniszter: T. Ház! Végtelenül sajnálom, hogy Gál Jenő i^en t. képviselőtársam nem volt jelen, amikor én a polgár és a katona közötti viszonyt fejtegettem, s amikor leszögeztem a magam álláspontját, amely álláspont lényegében teljesen fedi azt, amit igen t. képviselőtársam előbb a polgárra vonatkoztatva elmondott. Nem áll tehát módomban, hogy ismétlésekbe bocsátkozzam azért, mert t. képviselőtársam nem tisztelt meg ma reggel azzal hogy felszólalásomnál jelen legyen. Képviselőtársam, valamint Szilágyi Lajos és Rassay Károly t. képviselőtársaim is hivatkoztak arra, hogy az 5. §, amely a jelen törvény hatályát érinti, nem elég precíz. A katonai perrendtartásnak a 11. §-ától kezdŐdőleg vannak olyan szakaszai, amelyek precízen megállapítiák, hogy kikre vonatkozik e törvény joghatálya. Ami pedig a bírói függetlenséget illeti, erre vonatkozóan legyen szabad hivatkoznom ugyanezen törvénynek, a perrendtartásnak XXVI. fejezetére^ amely precízen megállapítja azt, hogy a bíróságok, valamint tagjaik és bírói közegeik r a bírósági nyomozó cselekmények teljesítésénél és a határozatok hozatalánál függetlenek s csak a törvénynek vannak alárendelve. Egyet koncedálok, t. Ház, hogy a speciális katonai követelmények következtében a katonai vonatkozású kérdések bifurkálnak ebben a rendelkezésben, éppen ezért legnagyobb sajnálatomra nem tudom elfogadni azt a felfogást, hogy teljesen a polgári bíróság mintájára rendezkedjem be a katonai bíróságoknál, ha akár a csapattesthez^ való áthelyezés, akár más szempontbóli szükségessé teszik az áthelyezést vagy a nyugdíjazást. Nézetem szerint a lényeg az, hogy a katonai bíróság szelleme, kell hogy biztosítékot nvujtson a tekintetben, hogy amikor egy ügy tárgyalására s ítélethozatalra kerül a sor, a bírói függetlenség garantálva legyen. A magam részéről ezt a garanciát látván ebben a törvényjavaslatban, kérem a t. Házat, méltóztassék az eredeti szöveget elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! Rassay Károly t. képviselőtársam kifogás tárgyává tette, hogy én színes szavakat szoktam használni és ezekkel a színes szavakkal talán nem azt a fogalmat fedem, amelyet fedni akartam volna. Ebben a Házban talán nem kell nekem arra hivatkoznom, hogy egyéniségemtől minden távolabb áll, mint a meggondolatlanság, s a magam részéről talán elég példáját adtam annak, hofy minden körülmények között igyekszem tárgyilagos lenni. (Ügy van! a jobboldalon.) Magammal szemben is ezt szoktam követni és ha t. képviselőtársam itt színes szavakat kifogásol, akkor méltóztassék meggyőződve lenni, én nem egyik vagy másik képviselőtársammal szemben használtam azokat a színes szavakat, hanem jogos ingerültségben és felháborodásban azzal a jelenséggel szemben, amikor azt látom, hogy a közönségben olyan tévhitet keltenek nem egyesek vagy mások, hanem a kritikák, amely tévhitből azt lehetne következtetni, hogy ez a 49*