Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-320

24 Az országgyűlés képviselőházának S dasági téren mutatkoztak Európában az egész vonalon. (Ügy van! a jobboldalon.) Es itt legyen szabad szembeszállnom bizonyos jelszavakkal. Ilyen reformokat a gazdasági élet bizonyos oldalról mindig azzal utasítanak el, hogy vétenénk a liberalizmus ellen. Hát vagy zárva tartjuk szemünket, vagy látnunk kell azt, hogy a liberalizmus gazdasági téren erősen csökkenőben, sőt megszűnőben van. (Petrovácz Gyula: Csődöt mondott!) Az a liberalizmus, amelyet manchesterizmusnak neveznek és amelynek az volt a jelszava, hogy az állam mindent szabadon engedjen és csak rendőrével és büntető igazságszolgáltatásával nyúljon bele a gazdaság rendjébe, — amint helyesen méltóztatott mondani — csődöt mondott és pedig azért, mert a gazdasági viszonyok kinőttek belőle. Nézzük a külföld törvényhozását. Minden ország törvényhozása belenyúl a gazdaság rendjébe, belenyúl irányítólag, belenyúl korlátozólag, belenyúl azoknak érdekében, akik tőkéjüket összeadva mások vezetésére bízzák. Különösen azonban belenyúl közhiteli érdekből, megvédvén az ország hitelét abban az irányban, nehogy annak rendjén visszaélések mutatkozzanak. Készvényjogunk, a liberális kornak kitűnő alkotása ma kétségtelenül bizonyos vonatkozásokban idejét múlta. Midőn azonban ezt megállapítom, másrészt azt hiszem, mindnyájan hálával és köszönettel vehetjük a kormány egyes tagjainak, így az igazságügyminiszter úrnak is azt a megnyilatkozását, hogy ebben a rendkívül nehéz kérdésben óvatosságot és nagy tapintatot kíván gyakorolni. Sajnos, Magyarország tőkeimportra szoruló ország. A tőke természetrajzát pedig ismerjük: érzékeny, mint a mimóza, s odamegy, ahol — mint a természeti mozgások — a legkisebb ellenállás irányában mozoghat. Nem szabad tehát túlságosan sok tilalomfát szembeállítani a tőkével és vigyázni kell, hogy ezek a tilalomfák olyanok legyenek, hogy a tőkeimportot előmozdítsák és ne gátolják. Mert itt ismét szembe kell szállnom a jelszavakkal: nem áll iaz, hogyha liberalizmusnak bizonyos korlátozása gazdasági téren elriasztja a tőkét. Hiszen a tőkét mi két vonatkozásban keressük. Először is keressük úgy, mint vállalkozásainkban résztvevő partnert. Ez a tőke talán inkább akarja a szabadságot. De mi keressük a tőkét és be kell vallanunk, sokkal nagyobb mértékben keressük mint adósok, hitelt kell igénybevennünk. A hitelező tőke viszont nagy hálával fogja eszkomptálni azt, ha itt olyan jogintézmények vannak életben, amelyek meggátolnak minden visszaélést, amelyek a vállalatok ellenőrzését hatékonyabb mértékben teszik lehetővé. Ez a tőke tehát megkivánja azt, hogy részyényjogunk intézkedései reform alapjává és tárgyává tétessenek. T. Képviselőház! Ezekkel a szavakkal tulajdonképpen csak bevezetni igyekeztem azokat az érdekes intézményeket, amelyeket — hogy úgy mondjam — próbaképpen e javaslat a (korlátolt felelősségű társaságokra nézve bevezet. Ezeket három pontban foglalhatom össze, amelyek közül az első a nem készpénzbeli betét behozójának felelőssége. Bölcsen 'méltóztatnak tudni, hogy a nem készpénzbeli betétekkel gyakorolták a legsúlyosabb visszaéléseket a rész vényjog terén. Az elmúlt évtizedekben Magyarországon és máshol is számos olyan részvénytársaság alakult meg, amelyeknek már megalakulásuk időpontjában homlokukra volt ütve a halál bélyege. Homlokukra volt ütve azért, mert nem pénzzel alakultak meg, hanem úgynevezett apportokkal, amely apportoknak valódi értékét senkinek senkisem garantálta. A korlátolt fele. ülése 1929 október 23-án, szerdán. lősségű társaságokra vonatkozó javaslatban igen erős lépést tesz törvényhozásunk: öt évre terjedő korlátlan felelősségét állapítja meg mindazoknak, nemcsak a tagoknak, hanem a behozóknak is, akik egy ilyen korlátolt felelősségű társaságba nem készpénzbeli betétet hoznak be. (Helyeslés jobb felől) Megállapítja a felelősséget abban az irányban, vájjon ez a betét tényleg meg is érte-e azt az összeget, amely összeggel az a részvény a korlátolt felelősségű társaságba behozatott. Megvallom, újítás ez, sőt olyan újítás, amely továbbmegy a szigorú német korlátolt felelősségű jogon is, amelyet azonban a francia jog már magábanfoglal. De kérdeznem kell, vájjon meggátolhatja-e a jóhiszemű és tisztességes tőkést abban, hogy pénzét idehozza, pusztán az a körülmény, hogy nem sózhatja rá, — hogy úgy mondjam — értéken felüli, valótlan túlértékben a maga nem készpénzbeli betétjét egy alakuló új társaságra? Én tehát azt kell, hogy állítsam, hogy ennek a javaslatnak ez az újítása nemcsak helyes, hanem közhiteli szempontból és azért, mert a bizalmat a magyar közgazdasági élettel szemben fokozza, nagyon is helyes és nagyon is indokolt (Ügy van! jobbfelöl.) Ugyanezt kell állítanom a javaslat egy másik érdekes újításáról is, amelyet a korlátolt felelősségű társaság felügyelete foglal magában. Hogy hogyan működik egy részvénytársaság, azt egy részvényes csak a perben láthatja meg, amikor is annak a pernek súlyos rizikóját és költségeit kell magára vállalnia, vagy pedig egyáltalában nem láthatja meg, mert az a szerv, amely a részvénytársaság működésének ellenőrzésére lenne hivatott, — itt célozok a felügyelőbizottságra — abban a praxisban, ahogyan az a magyar gazdasági életben kialakult, tulajdonképpen tökéletesen felmondotta a szolgálatot. A magyar felügyelőbizottság lényegileg fejbólintó szerv, amely évenként egyszer aláírja a mérleg ellenőrzésére a maga nevét, ennek fejében bizonyos tobbé-kevésbbé szerény juttatásokat kap a vállalattól; de nagyon furcsán néznének egy részvénytársaságban egy felügyelőbizottsági tagot, aki azzal a törvényadta jogával akarna élni, hogy valóban és érdemlegesen megnézze a részvénytársaság könyvét, és ellenőrizze annak ügyvitelét. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Itt a javaslat a következő érdekes újításokat tartalmazza. (Halljuk! Halljuk!) Nem kötelezi a társaságot a felügyelőbizottság létesítésére csak akkor, ha ez a társaság, mint mondottam, a közönséggel lép jogügyletekbe, valamint akkor, ha bizonyos arányoknál túlnőtt. A javaslat intézkedése szerint 150.000-pengő az az alaptőke, vagy törzstőke, amelytől kezdŐdőleg a társulat kötelezőleg felügyeletet kell, hogy beiktasson szabályaiba. Ez a felügyelet azonban egészen más lesz, mint a régi felügyelőbizottság. A törvény alternatívát enged meg. Megengedi vagy azt, hogy a társaság felügyelőbizottságot szervezzen, vagy pedig azt, hogy az ellenőrzését hites revizorokra bízza. A felügyelőbizottságot azonban egészen másképpen szervezi meg, mint a fennálló rész vény jogunk. A felügyelőbizottságnak részletes és igen érdemleges kötelezettségeket állapít meg. Megállapítja azt, hogy minden taggyűlésen jelen legyen; megállapítja azt, hogy minden indítványt, amely a taggyűlés elé tétetik, ellenőrizzen és ahhoz nézetét, indítványait közölje; kötelességévé teszi, hogy évenként négyszer a társaság könyveit helyesen átvizsgálja és annak üzletmenetéről jelentést tegyen; bármikor összehívhatja a taggyűlést, a mérleget érdemleges kontroll tárgyává