Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-329

316 Az országgyűlés képviselőházának 3, interpellációban foglalt kérdésekre válaszoljon, hogy ez azután megnyugtatólag hat-e vagy lázítólag hat-e kifelé, az teljesen irreleváns abban a pillanatban, amikor a válaszadónak ez a tárgyi kötelezettsége megvan. T. képviselőtársam előadásából azt látom, hogy ő kizárólag a hadirokkantakkal érintkezik, egészen természetes tehát, hogy a hadirokkantaknak természetes idegessége vagy elkeseredettsége és elégületlensége bizonyos lélektani hatást vált ki őbenne is, ami azután alkalmas arra, hogv az ő tárgyi megítélését a minisztérium eljárásával szemben lényegesen csökkentse. Mindenekelőtt szeretném azt a vádat teljesen elhárítani az én eljárásom felől, mintha a hadirokkantak ügyének elbírálásánál, akár a százalékmegállapításnál, akár a járadék mértékének kirovásánál, bármi néven nevezendő közbenjárás, protekció, eljárás, kijárás bármi néven nevezendő hatással volna. Annak tudatában vagyok, hogy éppen ez a matéria az, amelybe nem szabad beleereszteni semmiféle más szempontot, mint csak az adott körülmények és keretek között érvényesíthető emberséges tárgyi igazság szempontját és nem is vagyok hajlandó semmiféle más szempontot ebbe az anyagba beleereszteni. (Helyeslés.) A másik dolog, amelyet kérdésként méltóztatott felvetni, az, hogy az elsőfokú elbírálás minő elvek szerint kerül szuperrevízió alá. Emlékeztetnem kell a t. Házat arra, hogy az 1920-ban kibocsátott törvényerejű 2000. számú alaprendelet világosan megállanítja, — ellentétben tehát a munkásbiztosítás rokkanteljárásának és járadékkiszabásának alapelveivel — hogy a hadirokkantnál, a százszázalékos állapotot kivéve, az a vélelem, hogy az illető dolgozni tud, tehát kenyerét meg tudna keresni. (Farkas István: Az egészséges tudja!) A hadirokkantak járadéka mértékének megállapításánál azt kell kikutatni, hogy mennyivel csökkent az illető keresőképessége, feltételezve, hogy az illető egyébként vagyontalan és másként nincsen az életben ellátva. A keresetképeség csökkenésének keresése tehát annyit jelent, hogy a hadirokkantjáradék, a százszázalékos járadékot kivéve, nem arra való, hogy abból éljenek. Ez a nagy alapvető tévedés benne van a köztudatban. Az állam nem abból a célból szab ki és fizet hadirokkantjáradékot, hogy az illető hadirokkant, ha csak nem százszázalékos, ebből a járadékból éljen meg. A cél az, hogy megcsökkent munkaerejét pótolja a járadékkal, a létfenntartás alapja azonban megmaradt munkaereje, amelyet neki munkába kell állítani. (Rothenstein Mór: Ha munkát kap!) Az egészen más kérdés. (Farkas István: De az élet olyan, hogy nem kap munkát!) En most csak tisztázni akarom a kérdést. (Farkas István: Ha az életen kívül élnének, valahol a levegőben, a mennyországban! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Nyilvánvaló, hogy ha ez a kérdés merül fel, akkor nincs külön hadirokkantkérdés, akkor nem kell azt a kérdést bekapcsolni a hadirokkant-interpelláció anyagába, mert hiszen, hogy van-e valakinek munkája vagy nincsen, van-e megélhetése vagy nincsen, a jelenlegi súlyos gazdasági helyzetben az nem differenciálódik azzal jelentékenyen, hogy az illető hadirokkant vagy nem hadirokkant. Én tehát maradok tisztán a hadirokkantkérdésnél. Nyilvánvaló, hogy az első fokon a vidéken működő revizionális bizottság nincsenjj abban a helyzetben, hogy egyrészt teljesen tár-« 1 . ülése 1929 november 13-án, szerdán. gyilagösan el tudja bírálni a kérdést, másrészt meg el tudja bírálni az okmányok alapján, vájjon az a betegség valóban háborús eredetű-e, vájjon az a betegség, amely súlyosodott, valóban a háborúban szerzett alapbetegségből származott-e. Szóval, ezeket a kérdéseiket minden egyes esetben nem tudja a bizottság elbírálni. Én megmondom egészen őszintén: ha a bizottságokra bíznám reá e hadirokkant-járadékok kirovásának mértékét, annak az összegnek, amely költségvetésileg rendelkezésre áll, duplája vagy triplája sem volna elégséges, de egészen bizonyos az. hogy rendkivül sok esetben igen nagy méltánytalanság törtemnek nem a hadirokkantaik javára, hanem az államkincstár kárára teljesen indokolatlanul, mert hiszen olyan esetek is fordulnak elő, amelyeknél csak a szuperrevizó alkalmával tudunk nyomra jutni, hogy pl. százszázalékosnak minősítik az illetőt, mert a szerencsétlennek hiányzik majdnem a combtól kezdve a két lába. Nyilvánvaló, hogy ez száz százalékos, csakhogy sohasem volt katona, mert a villamos vágta el. (Farkas István: Nem arról beszélünk!) Ezen a címen nem adhatok hadirokkantjáradékot, az egészen világos. Vagy előfordulnak olyan dolgok, hogy az illető, mondjuk pl. •súlyosan szifilitikus, annyira, hogy már állandóan kórházban kell tartani, megállapítják a százszázalékos egészségrokkanást. Rendben van, ezt á baját azonban ő nem a háborúban szerezte, hanem a felvételi katonai iratok szerint még- a háború előtt megvolt már neki, katonasága alatt mindjárt kezdetben ebből kellett gyógyítani. Bocsánatot kérek, én köteles vagyok a törvényerejű rendeletet legjobb lelkiismeretem szerint végrehajtani. Ha emberségesen nézem is ezt a fájdalmas materiát, azért engem mégsem vezethet szentimentalizmus, hogy olyan dolgokat vegyek át ezen a címen az állam terhére, amelyeknek átvételével a törvényerejű rendelet rendelkezését sérteném meg-. Az első kérdése interpelláló képviselőtársamnak az, hogy hajlandó vagyok-e a. hadirokkantak felülvizsgálatának eredményéről a t, Házat tájékoztatni. Bármikor a legnagyobb készséggel hajlandó vagyok rá, csak azt ne méltóztassanak tőlem kívánni, hogy összesen körülbelül 90.000 aktát idehozzak a Ház elé, mert hiszen egy vagonrakományi kellene idedöntenem a Ház asztalára. Talán eleget teszek t. képviselőtársam kívánságának, ha nagyjában a statisztikai végeredményeket felsorolom. A felülvizsgálat előtt volt 25%-os hadirokkant 33.154, a felülvizsgálat után 25.066, ami annyit jelent, hogy körülbelül 8000-rel, valamivel több. mint 8000-rel csökkent a létszám, mert az a csekély sérülés, amely annak ideién, 1920ban, 1922-ben, 1925-ben 25%-osnak minősíttetett, nyomtalanul meggyógyult már. Ez jelent 313.000 pengő kevesbletet a kiadásban. Az 50%-osok száma volt a felülvizsgálat előtt 22.090, mondjuk kerekszámban 22.000. Ilyen van most a felülvizsgálat után 31.010. (Mozgás a jobboldalon.) Méltóztatnak tehát látni, igen jelentékenyen, 30%kal emelkedett az 50%-os rokkantak száma, nemcsak azért, mert az eleddig rokkanttá nem minősítetteket most ilvenekül minősítettük, hanem azért is, mert a 25%-osak közt jelentékeny számban találtunk olyanokat, akiknek baja azóta súlyosbodott, fel kellett tehát őket minősítenünk 50%-ra, A 75%-osok létszáma volt 6899, a felülvizsgálat eredménye 9000. Méltóztatnak tehát látni, hogy ennél a magasabb százaléknál sem vezetett bennünket minden esetben, vagy mindenáron és tüskön-bokron keresztül a kincstár érdeke, mert ez itt már igen jelentékeny össze-