Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-329

316 Az országgyűlés képviselőházának 3, interpellációban foglalt kérdésekre válaszoljon, hogy ez azután megnyugtatólag hat-e vagy lází­tólag hat-e kifelé, az teljesen irreleváns abban a pillanatban, amikor a válaszadónak ez a tárgyi kötelezettsége megvan. T. képviselőtársam előadásából azt látom, hogy ő kizárólag a hadirokkantakkal érintke­zik, egészen természetes tehát, hogy a hadi­rokkantaknak természetes idegessége vagy el­keseredettsége és elégületlensége bizonyos lé­lektani hatást vált ki őbenne is, ami azután al­kalmas arra, hogv az ő tárgyi megítélését a minisztérium eljárásával szemben lényegesen csökkentse. Mindenekelőtt szeretném azt a vádat teljesen elhárítani az én eljárásom felől, mintha a hadi­rokkantak ügyének elbírálásánál, akár a szá­zalékmegállapításnál, akár a járadék mértéké­nek kirovásánál, bármi néven nevezendő köz­benjárás, protekció, eljárás, kijárás bármi né­ven nevezendő hatással volna. Annak tudatá­ban vagyok, hogy éppen ez a matéria az, amelybe nem szabad beleereszteni semmiféle más szempontot, mint csak az adott körülmé­nyek és keretek között érvényesíthető ember­séges tárgyi igazság szempontját és nem is vagyok hajlandó semmiféle más szempontot ebbe az anyagba beleereszteni. (Helyeslés.) A másik dolog, amelyet kérdésként mél­tóztatott felvetni, az, hogy az elsőfokú elbírá­lás minő elvek szerint kerül szuperrevízió alá. Emlékeztetnem kell a t. Házat arra, hogy az 1920-ban kibocsátott törvényerejű 2000. számú alaprendelet világosan megállanítja, — ellen­tétben tehát a munkásbiztosítás rokkanteljárá­sának és járadékkiszabásának alapelveivel — hogy a hadirokkantnál, a százszázalékos álla­potot kivéve, az a vélelem, hogy az illető dol­gozni tud, tehát kenyerét meg tudna keresni. (Farkas István: Az egészséges tudja!) A hadi­rokkantak járadéka mértékének megállapításá­nál azt kell kikutatni, hogy mennyivel csök­kent az illető keresőképessége, feltételezve, hogy az illető egyébként vagyontalan és másként nincsen az életben ellátva. A keresetképeség csökkenésének keresése tehát annyit jelent, hogy a hadirokkantjáradék, a százszázalékos járadékot kivéve, nem arra való, hogy abból éljenek. Ez a nagy alapvető tévedés benne van a köztudatban. Az állam nem abból a célból szab ki és fizet hadirokkantjáradékot, hogy az illető hadirokkant, ha csak nem százszázalékos, ebből a járadékból éljen meg. A cél az, hogy megcsökkent munkaerejét pótolja a járadék­kal, a létfenntartás alapja azonban megmaradt munkaereje, amelyet neki munkába kell állí­tani. (Rothenstein Mór: Ha munkát kap!) Az egészen más kérdés. (Farkas István: De az élet olyan, hogy nem kap munkát!) En most csak tisztázni akarom a kérdést. (Farkas István: Ha az életen kívül élnének, va­lahol a levegőben, a mennyországban! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Vass József népjóléti és munkaügyi mi­niszter: Nyilvánvaló, hogy ha ez a kérdés me­rül fel, akkor nincs külön hadirokkantkérdés, akkor nem kell azt a kérdést bekapcsolni a ha­dirokkant-interpelláció anyagába, mert hiszen, hogy van-e valakinek munkája vagy nincsen, van-e megélhetése vagy nincsen, a jelenlegi sú­lyos gazdasági helyzetben az nem differenciá­lódik azzal jelentékenyen, hogy az illető hadi­rokkant vagy nem hadirokkant. Én tehát maradok tisztán a hadirokkant­kérdésnél. Nyilvánvaló, hogy az első fokon a vidéken működő revizionális bizottság nincsenjj abban a helyzetben, hogy egyrészt teljesen tár-« 1 . ülése 1929 november 13-án, szerdán. gyilagösan el tudja bírálni a kérdést, másrészt meg el tudja bírálni az okmányok alapján, váj­jon az a betegség valóban háborús eredetű-e, vájjon az a betegség, amely súlyosodott, való­ban a háborúban szerzett alapbetegségből szár­mazott-e. Szóval, ezeket a kérdéseiket minden egyes esetben nem tudja a bizottság elbírálni. Én megmondom egészen őszintén: ha a bizott­ságokra bíznám reá e hadirokkant-járadékok kirovásának mértékét, annak az összegnek, amely költségvetésileg rendelkezésre áll, dup­lája vagy triplája sem volna elégséges, de egé­szen bizonyos az. hogy rendkivül sok esetben igen nagy méltánytalanság törtemnek nem a hadirokkantaik javára, hanem az államkincstár kárára teljesen indokolatlanul, mert hiszen olyan esetek is fordulnak elő, amelyeknél csak a szuperrevizó alkalmával tudunk nyomra jutni, hogy pl. százszázalékosnak minősítik az illetőt, mert a szerencsétlennek hiányzik majd­nem a combtól kezdve a két lába. Nyilvánvaló, hogy ez száz százalékos, csak­hogy sohasem volt katona, mert a villamos vágta el. (Farkas István: Nem arról beszé­lünk!) Ezen a címen nem adhatok hadirokkant­járadékot, az egészen világos. Vagy előfordul­nak olyan dolgok, hogy az illető, mondjuk pl. •súlyosan szifilitikus, annyira, hogy már állan­dóan kórházban kell tartani, megállapítják a százszázalékos egészségrokkanást. Rendben van, ezt á baját azonban ő nem a háborúban szerezte, hanem a felvételi katonai iratok sze­rint még- a háború előtt megvolt már neki, ka­tonasága alatt mindjárt kezdetben ebből kellett gyógyítani. Bocsánatot kérek, én köteles va­gyok a törvényerejű rendeletet legjobb lelkiis­meretem szerint végrehajtani. Ha embersége­sen nézem is ezt a fájdalmas materiát, azért engem mégsem vezethet szentimentalizmus, hogy olyan dolgokat vegyek át ezen a címen az állam terhére, amelyeknek átvételével a tör­vényerejű rendelet rendelkezését sérteném meg-. Az első kérdése interpelláló képviselőtár­samnak az, hogy hajlandó vagyok-e a. hadirok­kantak felülvizsgálatának eredményéről a t, Házat tájékoztatni. Bármikor a legnagyobb készséggel hajlandó vagyok rá, csak azt ne méltóztassanak tőlem kívánni, hogy összesen körülbelül 90.000 aktát idehozzak a Ház elé, mert hiszen egy vagonrakományi kellene ide­döntenem a Ház asztalára. Talán eleget teszek t. képviselőtársam kívánságának, ha nagyjá­ban a statisztikai végeredményeket felsorolom. A felülvizsgálat előtt volt 25%-os hadirok­kant 33.154, a felülvizsgálat után 25.066, ami annyit jelent, hogy körülbelül 8000-rel, valami­vel több. mint 8000-rel csökkent a létszám, mert az a csekély sérülés, amely annak ideién, 1920­ban, 1922-ben, 1925-ben 25%-osnak minősíttetett, nyomtalanul meggyógyult már. Ez jelent 313.000 pengő kevesbletet a kiadásban. Az 50%-osok száma volt a felülvizsgálat előtt 22.090, mondjuk kerekszámban 22.000. Ilyen van most a felülvizs­gálat után 31.010. (Mozgás a jobboldalon.) Mél­tóztatnak tehát látni, igen jelentékenyen, 30%­kal emelkedett az 50%-os rokkantak száma, nem­csak azért, mert az eleddig rokkanttá nem minő­sítetteket most ilvenekül minősítettük, hanem azért is, mert a 25%-osak közt jelentékeny szám­ban találtunk olyanokat, akiknek baja azóta súlyosbodott, fel kellett tehát őket minősítenünk 50%-ra, A 75%-osok létszáma volt 6899, a felül­vizsgálat eredménye 9000. Méltóztatnak tehát látni, hogy ennél a magasabb százaléknál sem vezetett bennünket minden esetben, vagy min­denáron és tüskön-bokron keresztül a kincstár érdeke, mert ez itt már igen jelentékeny össze-

Next

/
Thumbnails
Contents