Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-329

Az országgyűlés képviselőházának 329. tonaság csak akkor ér valamit és csak akkor szolgálja a nemzetet, ha a nemzettel egybeolvad és csak akkor nemzeti hadsereg igazán, ha a nemzetnek az érdeke a katonaságnak az érdeke is, ha nincsenek^ külön szempontjai, miért kell annak a katonának — aki remélem, úgy sem fog soha élni vele — külön jogot adni, külön büntetőjogi elbírálást arra vonatkozólag, hogy a katona kardhasználatáért bizonyos tekintetben felelősséggel nem tartozik? Ez ritkán fog előfordulni, de a tény maga, hogy ez ebben a törvényben benne van, méltóztassék elhinni, olyan szálka a polgári társadalom szemében, amelyet nem én vagyok hivatva megállapítani, aki ma csak a zászló becsületéért állottam fel szónokolni, különösen azután, hogy tegnap a kormány kijelentette, hogy ezzel a szakasszal áll vagy bukik. De mégsem lehetséges semmiféle olyan katonai kormányzat, amely a népnek akaratát, a népnek véleményét egy néphadseregről elhanyagolni tudná és azt ne volna kénytelen tekintetbe venni. Méltóztassék ebben az országban végigmenni, ne a munkásságon, hanem a polgári társadalmon a köztisztviselői karon, a papságon és megkérdezni, tudja-e helyeselni, tudja-e szavazatával támogatni, az ország érdekében valónak, az ország érdekében helyesnek, nemzetileg helyesnek vagy nemzetileg elítélendőnek tart-e olyan szakaszt, amely a katonatisztikar és a polgárság közé, amelyből a tisztikar származott, éket akar verni a katonai kardhasználat külön elbírálásával. Szükség van-e rá, t. Képviselőház, azt kell kérdeznem. (Közbeszólás balfelől.) Bocsánatot kérek, t, képviselőtársam, tessék elhinni, hogy valamely ügy túljó szolgálata annak az ügynek ártalma. Aki ebben az ügyben azt hiszi

v hogy ő most a katonatiszti karnak tesz szolgálatot, az a katonatiszti karnak ártalmára fog szolgálni. Mert mi a szituáció? Az a helyzet, hogyha engem megtámad valaki, nekem nemcsak jogom van magamat védeni, hanem van a büntetőtörvénykönyvnek egy olyan szakasza is, amely azt mondja, hogy a jogos védelem határainak ijedtségből, félelemből vagy megzavarodásból való túlhágása mentesít. Ez azt jelenti magyarul, hogy az a katonatiszt, akit megtámadnak, a polgári büntetőtörvénykönyv értelmében jogosítva van arra, hogy magát fegyverrel védje meg abban az esetben, ha más félekép magát védeni nem tudta. De itt egészen más szituáció áll elő. Itt van a négyszemközti becsületsértés; én egy szobában egyedül vagyok valakivel, beszélgetek vele, az engem összekaszabol és a végén azt mondja, hogy én őt megtámadtam. (Zaj és mozgás.) Hát méltóztatik elképzelni, hogy ez a világon bárhol lehetséges? Miféle emberi vagy isteni törvény van, amely szükségessé teszi, hogy egy embernek — aki ember és nem angyal,- mert a katonatisztek is csak emberek és nem angyalok (Zaj és derültség.) — olyan rettenetes hatalom adassék a kezébe, hogy ő négyszemközt maga bírálhassa el és maga bírálja el. (Szilágyi Lajos: Ez a lényeg! Ebben tökéletesen igaza van a képviselő úrnak! Vissza kell állítani az eredeti szöveget! Ezt már nem fogja a miniszter úr pártkérdéssé tenni! •— Gál Jenő: Szépen megtépázzák a katonák népszerűségét! — Zaj. —Elnök csenget. — Szilágyi Lajos: Ez valószínűleg nem lesz kabinetkérdés!) Ez teljes mértékben lehetetlen állapot, méltóztassék nekem elhinni. (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Jogászok javasolták ezt a változtatást, figyelmeztetem a képviselő urat! — Szilágyi Lajos: ülése 1929 november 13-án, szerdán. 287 Ez viszont igaz! — Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Gál Jenő t. képviselőtársamra hivatkozom! — Gál Jenő: Más jogászok, de nem Gál Jenő! — Gaal Gaston: Ezt majd elintézik ep-ymás között! — Zaj.) Erre vonatkozólag csak annyit mondhatok, hogy éppen úgy, amint katonatiszt és katonatiszt között van különbség, úgy jogász és jogász között is van. (Elénk derültség.) A világon nincs olyan jogtalanság, amelynek megszövegezésére nem méltóztatnék jogászt kapni. (Elénk derültség.) Nagyon kérem a t. kormányt, ne méltóztassék arra hivatkozni, hogy jogász szövegezte meg, mert hiszen eddig minden törvényt jogász szövegezett meg. Az abszolútizmust is jogászok szövegezték, a módosítást is. Lehet, hogy ugyanazok szövegezték meg a régi osztrák-magyar hadsereg szabályait, akik a magyar hadseregét, ugyanazok törlik el a botbüntetést, akik behozták. Van egy kodifikációs osztály és vannak tisztviselők, akiknek ez a feladata. Ebben a kérdésben bátor vagyok saját véleményemet bejelenteni. Engem nem érdekel az, hogy ki szövegezte. Károsnak tartom és azért, mert károsnak tartom, kötelességemnek tartom, hogy lelkiismeretem szavát kövessem. Az én lelkiismeretem azt mondja, hogy ugyanúgy, mint a fegyelmi büntetések, a kardhasználat is árt a magyar hadseregnek. Árt a magyar hadsereg harckészséffének, alkalmas a polgárság és katonaság közötti jó viszony megrontására, ennélfogva deleatur, méltóztassanak kihagyni. Nem lehet olyan nagy az az érdek, amiért bent méltóztatnak akarni hagyni, mint amilyen nagy az az érdek, amely azt követeli, hogy méltóztassanak kihagyni. (Ügy van! a szélsőbáloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy még egy másik kérdéssel is foglalkozzam, mégpedig az; zal, hogy polgári egyének a katonai bíróság elé kerülhetnek. (Gai Gaston: Ez a fontos!) Ml ez az ország? Ez az ország egy nemzeti ország, ebben az országban magyarok laknak, ebben az országban az egységespárti képviselőket választják meg. (Elénk derültség.) Ez tehát egy megbízható ország! Ebben az országban az a helyzet, hogy itt megbízható polgári bírák vannak. Nem hiszem, hogy az^ igazságügyminiszter úr azt mondaná az ő bíráiról, hogy azok nem száz százalékig vert arany értékű, nemzeti érzésű emberek. (Gál Jenő: Tudják a törvényt alkalmazni !) Merem állítani, hogy a polgári bíróság bírái vannak olyan magyarok, mint a katonai bírák. Nem hiszem, hogy egyetlen egy jottányit is engedne a magyar polgári bíróság hazafiasság tekintetében a magyar katonai bírósággal szemben. Ez a szituáció. A magyar bíróságok ellen nem lehet nemzeti szempontból semmi ellenvetést sem tenni. A magyar bírák nemcsak, hogy nem Moszkva szolgái, nemcsak, hogy nem a szocialisták emberei, hanem nem mondhatjuk azt sem, hogy baloldali meggyőződésüek. Nekem tehát az a meggyőződésem, hogy a polgári törvényszékek bírái vannak olyan jó nemzeti érzésű emberek, mint a katonai bírák, (Gál Jenő: Es vannak annyira jogtudósok!) és amint t. barátom mondta, tudják is annyira a jogot. Mi az oka tehát annak, hogy ezeknek az embereknek hatásköréből egyszerre ki méltóztatnak vonni a polgárságot. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter : Hol? — (Gál Jenő: Rendelettel! Zavarok esetén! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Hallok róla, de nem mondották meg, hogy hol?) Határmenti zavargások esetében! (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter; A ha-