Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-328

278 Az országgyűlés képviselőházának <. szélyeztető lázadás esetére vonatkozó rendelke­zést kapcsolatba hozhatnánk kiviülről készü­lődő támadással. Itt van a dolog lényege, mert én rögtön hajlandó vagyok a 4. §-t elfogadni, mihelyt látom, hogy úgy van megszövegezve, hogy arra az esetre gondol csak, amikor tény­leg közeleg a háború veszélye, és ennek foly­tán vannak határvédelmi zavarok vagy láza­dás. Ebből a szövegből azonban ez nem derül ki, mert a határvédelmi zavarok — ismét nem vagyok katona — lehetnek olyan természetűek, hogy nincs semmi kapcsolatuk a háborús ve­széllyel. Lehet a lázadás olyan természetű, hogy nincs kapcsolatban a háborús veszéllyel. En tudom, hogy a minisztérium megfontolja azt, hogy mikor alkalmazza a háború esetére szóló különös rendelkezéseket, én ezt teljes lo­jalitással elismerem, szeretném azonban a szö­vegezésben mégis feltüntetni, hogy a miniszté­rium mikor éljen a 4. §-szal, hogy tehát igenis csak olyan esetekben való határvédelmi zavar­ról és lázadásról lehet szó, amely kapcsolatos ellenünk irányuló valamely külső támadás ve­szélyével. (Simon András: Nem tűnik ám az ki!) Megszövegezni nem tudom. (Zsitvay Ti­• bor igazságügyminiszter közbeszól.) A határ­védelmi zavaroknak és belső lázadásoknak ezt a kapcsolatát beismerem, nagyon nehéz, meg­szövegezni, úgyhogy ha mint büntetőjogász, nem is tartom jónak^ ezt a szöveget, mint a törvényhozás tagja kénytelen vagyok bizonyos okokból elfogadni, mert nem tudok jobb szöve­get ajánlani. Ha jobb szöveget tudnék aján­lani, rögtön ajánlanék s akkor felszólalásom­nak komoly eredménye is lehetne ebben a te­kintetben. Egyelőre csak aggály oskodom, mert úgy találom, hogy tulajdonképpen béke ide­jén is odakerült a polgár a katonai büntető­bíróság elé, mit nem szívesen látok. Mármost egészen röviden ez életbeléptetési törvényjavaslat 55. §-ára csak annyit akarok megjegyezni, hogy miután a^ bizottsági tárgya­lás során kimaradt az életbeléntetési javaslatból, a fölött örömömnek adok kifejezést. A botbün­tetés ne csúfítsa a katonai büntetőtörvényt és eljárást. Helyes tehát, hogy kimaradt. Viszont azonban, arra nézve, hogy a minisztérium a rögtönítélő ' eljárásban a hadrakelt seregnél a halálbüntetés helyett enyhítésképpen egyéb bün­tetési nemeket és tételeket állapíthat meg, — mint ezt az 50. §-ba beiktatott szöveg mondja — kénytelen vagyok hangoztatni, hogy én ezt csak úgy képzelem, hogy maga a minisztérium csi­nálja ezt meg, ne bízza az illetékes parancs­nokra, hanem maga a minisztérium vállalja e büntetési nemekért a felelősséget, háborúban, hadrakelt seregnél a rögtönítélő eljárásban. A minisztérium ezt a jogát tehát ne ruházza másra. Másodszor pedig nagyon szeretném, ha nem felejtené el a minisztérium a büntetőtör­vénykönyv 1. %-kt, hogy bűntett vagy vétség miatt senki sem büntethető más büntetéssel, mint amilyet arra elkövetése előtt a törvény megállapított. Ha a javaslat 50. §-ába történt , közbeszúrás ezzel a gondolattal történik, akkor talán komoly kifogásunk nem is lehet ellene, vagyis akkor, ha a büntetőtörvénykönyv 1. sza­kaszának második bekezdésére gondol, aki ezt a törvényt megvalósítja, másodszor arra, hogy ne ruházzák át a hatáskört, hanem maga a minisz­térium legyen az, amely a rögtönítélő bíróság­nál, a hadrakelt seregnél is az enyhébb büntetést alkalmazza, minthogy polgári egyének is kerül­hetnek abba a helyzetbe, hogy katonai bírásko­dás alá jutnak. A halálbüntetéssel kapcsolatban örömmel üdvözlöm a javaslatot abból a szempontból, . ülése 1929 november 12-én, kedden. hogy a katonai büntetőtörvénykönyvben régeb­ben megállapított 58-féle halálbüntetés közül mindössze 11 esetet állapít meg, nemcsak azért, mert ezzel az emberiességnek, a modern kor­szellemnek megfelelően engedett, hanem azért is, mert kétségtelen, hogy e 11 esetben is a halál­büntetés az 52. és 92-ik szakasz alkalmazásával mindenütt megfelelő módon enyhíthető, sőt még a rögtönítélő eljárásban is megtalálhatom kor­rektívumát úgy a 48. §-ban, mint az 50. <§>-ban. Elnök: A képviselő úrnak rendelkezésére álló idő lejárt. Váry Albert: T. Képviselőház! Ezt a két törvényjavaslatot a legnagyobb megnyugvással fogadom. Szükséges volt, sürgős volt, mert az önálló magyar, nemzeti állam, a független nem­zeti állam kiépítéséhez feltétlenül szükség volt ennek a javaslatnak benyújtására és megalko­tására. Örömmel fogadom a javaslatot, mert megfelel a jogtudomány mai állásának, meg­felel a büntetőbírói gyakorlatnak, megfelel a háború és forradalmak nyomán szerzett ke­serű tapasztalatainknak és mert megfelel a kor­szellemnek, megfelel az emberiességnek és a 38. § 3. pontjának kivételével megfelel a jogegyen­lőségnek is. Nagy lépés ez a jogegyenlőség és a bűntettesek egyenlő elbírálásának nagy elve felé. A törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául örömmel fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Artúr jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! Az idő előre­haladott voltára tekintettel tisztelettel kérem, hogy beszédemet holnap mondhassam el. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Az idő előrehaladása miatt a vitát meg­szakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki 1. a mai napirendünkön szereplő két törvény­javaslat folytatólagos tárgyalása, 2. az egyes bizottságokban megüresedett tagsági helyek­nek, valamint az Országos Ipartanács 12^ tag­sági helyének választás útján való betöltése, 3. a mai napirendünkön szereplő, de még le nem tárgyalt mentelmi bizottsági jelentések, vala­mint 4. a Képviselőház 1930/1931. évi költség­előirányzatáról a gazdasági bizottság jelentésé­nek tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hoz­zájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik az indítványkönyv felolvasása, kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Fitz Artúr jegyző: (olvassa); «Indítvány a Balaton természeti szépségeinek védelméről. A Képviselőház felkéri és utasítsa a kor­mányt, hogy három hónapon belül terjesszen törvényjavaslatot a törvényhozás elé a Balaton természetig szépségeinek, különösen a kibányá­szással eléktelenített és csúffá tett Badacsony és más hasonló szépségű hegyeknek hatásos megvédéséről s a további pusztításnak megaka­dályozásáról. Addig is törvényes hatáskörében ez irány­ban tegyen meg minden lehetőt; vizsgáltassa felül, hogy a kibányászás nem ment-e máris túl a megengedett határokon s az idevonatkozó iratokat és szerződéseket jelentés mellett tegye

Next

/
Thumbnails
Contents