Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-319

Az országgyűlés képviselőházának 31 olyan visszásságoknak, mint amilyenek egyes esetekben megtörténtek, hogy annak a családnak nemcsak azt kell siratnia, hogy a család feje, az apa vagy az anya elhalt, hanem még azt is kell egyúttal siratnia, hogy az a kis vagyon, amely maradt, az értékelés alapján pusztul. Mivel ezek megtörténtek, ezért kötelességem volt ennél a témánál felszólalni becsületes lélekkel, minden rosszindulat kizárásával sikerem az igazságügyminiszter urat, méltóztassék a közjegyzők figyelmét erre felhívni. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Feiratkozva nincs senki. Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr^ kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! A törvényjavaslat védelmére egy szót sem kellene vesztegetnem azok után, amiket itt hallottunk, hiszen az előadó úrnak mélyenszántó és magasszárnyalású beszéde és felszólalt t. képviselőtársaink a közjegyzői intézményt éppen úgy teljes elismeréssel illették, mint magukat a közjegyzőket általában, valamint a javaslatot is. Tisztán és kizárólag azért szólalok fel, mert képviselőtársaim néhány gondolatot vetettek fel, s, illőnek és helyesnek tartom, hogy azokra észrevételeimet megtegyem. Kálmán Jenő t. barátom felhozta azt a körülményt, hogy a törvényhozás nemrégiben kiterjesztette a közjegyzők hatáskörét és bizonyos bírói funkciókat nagyobb mértékben bízott a közjegyzőkre. Magát az intézkedést helyesli az elmúlt esztendő tapasztalatai alapján, de azt a megjegyzést teszi, hogy ez drágábbá tette a kérdéses ügyek lebonyolítását. Legyen szabad tisztelettel megjegyeznem, hogy ez az állítás igen nehezen volna számszerűleg kimutatható és bizonyítható, mert hiszen az is bizonyos, hogy a közjegyzőknél viszont sokkal rövidebb idő alatt nyertek az ügyek elintézést, a másik oldalon pedig nagy megtakarítást jelent az is, hogy a bírák ideje a nem bírói kognició alá eső, hanem csak a bírói becsület magasabb védelme alá eső ügyektől mentesül és ezek az ügyek a közjegyzői karban hasonlóan meglevő erkölcsi értékek védelme alá kerültek. Azért voltam bátor azt mondani, hogy magasabb szempontból nézve kérdéses, drágább volt-e az intézkedés, amelyet a törvényhozás bölcsesége tett. Sőt tovább mennék. En a magam részéről azzal a gondolattal foglakozom, hogy még most is találunk a bírói eljárásban olyan perenkívüli eljárásokat, amelyeket egészen bátran lehetne a királyi közjegyzőkre bízni, természetesen osztván t. képviselőtársamnak azt a nézetét, azt az alapgondolatát, hogy ezt azonban nem szabad olyanformán megcsinálni, hogy ezzel drágítsuk az eljárást. (Egy hang jobbfelŐl: Csak úgy lehet!) Nemcsak úgy lehet; lehet azt végeredményben úgy megcsinálni, hogy drágítás ne következzék be. Ami Kálmán Jenő t. képviselőtársamnak és barátomnak észrevételeit illeti a javaslat egyes részleteivel szemben, ő nem kíván módosításokat tenni a javaslaton, hanem inkább figyelmembe ajánlja, hogy a végrehajtási rendeletben tegyek bizonyos intézkedéseket. En nem kívánok a részletek részleteivel is foglalkozni, de kijelentem, hogy a felvetett gondolatokat mérlegelés tárgyává fogom tenni s ennek a mérlegelésnek egyik főszempontja mindenesetre a matematikai számítások kell hogy legyenek, mert azok nélkül lehet, hogy pillanatnyilag kedvezőbb 9. ülése 1929 október 22-én, kedden. 15 helyeztet teremtenénk, ez azonban csak látszólagos volna, mert hiába vannak a kedvező jogszabályok, maga a pénz, a tökeerő és az új intézetnek fizetőképessége csak papiroson volna meg, sőt még papiroson sem, mert hiszen a számítás ellenkező eredményre vezet. Felemlítette t. képviselőtársam a Társadalombiztosítóval való viszonylatot. Ezzel vonatkozásban legyen szabad azt a megjegyzést tennem, hogy addig, amíg. ezeknek az alkalmazottaknak más módon való biztosításáról nem tudunk gondoskodni, lehetetlenség, hogy őket a Társadalombiztosítónál való biztosítás kötelezettsége alól kivonjuk. Valóban a köznek az érdeke az, hogy minden tényező, amely gyenge a gazdasági életben, valamely úton és módon be legyen kapcsolva a biztosítási rendszerbe. S ha t. képviselőtársam azt méltóztatott mondani, hogy ezek a körök nem szokták igénybevenni a Társadalombiztosító által nyújtott előnyöket, legyen szabad ezzel szembevetnem azt, hogy akkor ezeknek más gazdasági erők állanak rendelkezésükre, hogy a maguk betegeinek gyógyításáról gondoskodjanak. Ez nem áll az ügyvédi karra, de áll a segédszemélyzetbeliekre, akiknek családja, úgylátszik, egy egészen helytelen felfogásból nem akarja igény be venni a Társadalombiztosítónak igen-igen magas nívón álló segítségét a gyógyítás és a balesetbiztosítás terén. Ami a szellemi foglalkozásúak forgalmiadóját illeti, azt hiszem, hogy ez igen messze esik a tárgyalás alatt álló javaslattól. Mégis legyen szabad megjegyeznem, hogy nem lehet ezt a kérdést egyik, vagy másik kar szempontjából felfogni. A forgalmiadó az egyik foglalkozási ágnak éppen olyan terhes és ellenszenves adója, mint a másiknak. Ezt a kérdést csak egyetlenegy szempontból lehet felfogni és pedig abból, hogyha az államháztartás megengedi, akkor általában mindenütt csökkenteni kell ezt a terhet'; ha azonban az államháztartás követelései ezt nem engedik meg, akkor lehetetlen kiragadni az egyik, vagy a másik kart és annak könnyebbséget nyújtani. Nekem ebben a kérdésben teljesen a fináncminiszter szempontjait kell követnem, és mint igazságügyminiszternek azt kell szem előtt tartanom, hogy megkülönböztetés az egyes kategóriák és foglalkozási ágak között nem tehető, mert a teherviselés kötelezettségének kérdésében különbség közöttük nem lehet. Ellenkezőleg, arról beszélhetünk, hogy ahol aránytalanok a terhek, ott könnyítsünk. Csontos Imre t. képviselőtársam a maga részéről teljesen koncedálta az előtte szólónak a közjegyzői kar iránt nyilvánított elismerését, amikor nem is azt mondotta, hogy visszaéléseket tapasztalt, hanem visszásságokat s igen szépen és finoman különböztette meg ezt a szót attól, amit gondolt és mondani akart, örömmel látom, hogy nem mást mondott, hanem azt, ami előfordulhat minden szolgálati ágnál: «viszszásság»-ot. Arra kérem t. képviselőtársamat, hogyha arról van meggyőződve és konkrét adatai vannak abban a tekintetben, hogy egyikmásik esetben az értékelés nem reálisan és talán a magánérdek előtérbe tolásával történt, méltóztassék azokat az eseteket a maga nevén megnevezni,^ a konkrét adatokat rendelkezésemre bocsátatni, mert ezeknek gyógyítása csak akkor következhetik be, ha az illető eseteket magukat vizsgáljuk. T. képviselőtársam sem általánosított, én sem általánosíthatok, gyógyítani pedig csak a konkrét esetet lehet. Akár a közjegyzői karban, akár az ügyvédi karban, akárhol, ahova nézünk és az igazságszolgáltatás minden területén há-