Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-318

Az országgyűlés képviselőházának 318. tagja ilyen nyilatkozatot tesz, akkor természetesen kell, hogy az ország és elsősorban maga a képviselőház tájékozva legyen a kormány elgondolásáról és kell, hogy ezt a keretet, amelyet a miniszter úr itt megjelöl, mint a választójog kiterjesztését, és azt is, amivel nincs megelégedve, a Ház előtt ismertessék. Az általános, egyenlő és titkos választójog iránti követelés nemcsak Magyarország széles néprétegeiben hangzott el, hanem elhangzott a mellettünk lévő padsorokból is, elhangzott a Ház olyan tagjai részéről is, akik nem a szociáldemokrata párt tagjai ; de elhangzott olyan külföldi tényezők részéről is, akik Magyarország iránt sok jóindulattal viseltetnek és a magyarság ügyeinek sok hasznos szolgálatot tettek és tesznek. Bátorkodom hivatkozni arra, hogy lord Rothermere, aki a magyarság ügyének önként áll szolgálatában, ismételten rámutat arra, hogy csak a demokratikus választói jog, a demokratikus berendezés lehet az, amely Magyarországnak a külföldön barátokat és szimpátiát szerez. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak! Peyer Károly : Szükségesnek tartom azonkívül, hogy foglalkozzék a Ház azokkal a gazdasági bajokkal, amelyeknek nemcsak mi, hanem tudtommal a Ház túlsó oldalán ülő képviselők is tanúi lehettek, ha a vidéket járták. A miniszter úr ugyancsak beszédében azt mondja, hogy a búza árának esése nem lehet ok arra, hogy a kormányt megbuktassuk. Ezt nem is akarjuk a kormány rovására írni, mert hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy a búza árának kialakulására magyar tényezőnek nagyon kevés befolyása van, mert ezt a nemzetközi piac szabályozza és a magyarországi viszonyok is ezekhez a nemzetközi piaci árakhoz kell, hogy igazodjanak; van azonban igen sok olyan kérdés, amelyekről beszélnünk kell és amelyeket véleményem szerint fel kellene vetnünk azért is, mert hiszen a kormánypárt mélyen t. elnöke éppen a mai napon tartott beszédében arra kérte a Ház tagjait, . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak, minden oldalon! Ha a zajonsás állandóan így fog folyni, kénytelen leszek az illetőket egyenként megnevezni. Peyer Károly : ... hogy viseltessünk türelemmel, míg a kormány a maga Programm ját végrehajtja. A Ház és az egész ország közel 10 év óta várja ennek a programmnak végrehajtását, de igen sok olyan dolgot látunk, amelyeket kifogásolnunk kell és igen sok szükséges intézkedésnek hiányát látjuk. Nem láttunk eddig még semmiféle intézkedést a kormány részéről arra vonatkozólag, hogy mivel szándékozik csökkenteni azt a közel 200 milliós nyugdíj terhet, amely az ország költségvetését rettenetesen nyomja. Ismételten szóvátettük azt, hogy igen magasállású tisztviselők, akik teljes jövedelemmel bírnak, más állásokban helyezkednek el ; hogy csak egy példát ragadjak ki, az egyik egy mozitól havonta közel 3000 pengő jövedelmet húz, amellett pedig, mint az államvasutak egyik volt igazgatója, teljes 100%-os nyugdíjat élvez. Szóvá kellene tenni azt is, hogy imiféle körülmények idézték elő azt, hogy a volt osztrák-magyar hadsereg tábornokai és ezredesei nagyrészének éüpen a magyar kormány fizet nyugdíjakat, és hogy milyen módon jutottak ezek a nyugdíjakhoz. Szóvá kívánjuk tenni e vita folyamán azt, hogy a takarékossági bizottság munkája eddig miben állt, meg kívánjuk kérdezni, hogy a takarékossági bizottság javaslatai közül melyeket hajtottak végre és hogy egyáltalában mik voltak azok a javaslatok, amelyeket a takarékossági bizottság előterjesztett. ülése 1929 október 15-én, kedden. 7 Mindezek olyan kérdések, amelyek kell, hogy a nyilvánosság elé kerüljenek és amelyekre vonatkozólag kell, hogy a közvéleményt megnyugtassák, mert azt látjuk, hogy a kormány ismételten revizió alá vette a hadiözvegyek és hadirokkantak ügyét és számos olyan hadirokkant rokkantsági fokát, aki alig tud mozogni s akit a háború utáni időben 1007o-os munkaképtelennek tekintettek, most már leredukálták 40—507o-osra, vagy ha esetleg az illető kisebb igény jogosultsága volt, akkor teljesen munkaképesnek nyilvánították. Amikor tehát az egyik oldalon azt látjuk, hogy a kormány revizió alá veszi a rokkantakat és igyekszik könnyíteni azokon a terheken, amelyek a szegényebb néposztályok javára terhelik az államot, bár ott tényleg jogos és méltányos volna az, hogy nemcsak az eddigit adják meg, hanem az eddigit lényegesen fel is emeljék, akkor ezzel szemben a másik oldalon azt látjuk, hogy ahol tényleg revizióra volna szükség a nyugdíjterhek csökkentésével és a pluszjövedelmek korlátozásával, ott semmiféle intézkedés mindeddig nem történt. (Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Szóvá kívánjuk tenni azt, hogy mi történt a létszámredukcióval, ki kívánjuk mutatni azt, hogy az állami tisztviselők létszámredukciója úgy történt, hogy a redukált tisztviselőknek nagy része az egészen alacsonyrendü alkalmazottak soraiból adódott : telefonkezelő nők, szolgák, kezelőtisztek, napidíjasok és egyéb ilyenek soraiból, míg ezzel szemben, a háború előtti viszonyokkal összehasonlítva, a miniszteri tanácsosok száma majdnem minden minisztérium tan legalább is annyi, mint volt, sőt több minisztériumban kétszerese az azelőttinek. Szükséges, hogy mindezek a kérdések idekerüljenek és foglalkoztassák a magyar közvéleményt. De ide kell hozni Zsitvay igazságügyminiszter úr kijelentését is, amelyet én igen fontosnak és nagyjelentőségűnek tartok. Én tisztában vagyok azzal, hogy az igazságügyminiszter úr nem tett könnyelmű kijelentést és ha szükségesnek tartotta, hogy a nagy nyilvánosság előtt megbélyegezze azt az eljárást, amelyet egyesek részéről látott^ és amelyet az ország gazdasági viszonyaira nézve károsnak vélt, akkor bizonyára komoly okai voltak arra, hogy ezt megtegye. Addig is, amíg ennek a kérdésnek törvényhozási szabályozása lehetséges és ezeket a kinövéseket megfelelő módon büntetni lehet, van egy mód arra, hogy ez a közvélemény előtt kipellengéreztessék és nyilvánosságra juttassanak azok a pénzügyi műveletek, amelyekkel egyesek az ország nyomorából, az ország lakosainak kétségbeesett küzdelméből maguknak anyagi előnyöket és hasznokat akarnak szerezni. Végeredményben a kormánynak és az országgyűlésnek nemcsak az a kötelessége, hogy kis ügyeket intézzen és nem tudom, talán munkásoknak ügyéből, akik valamikor vagy egyes alkalmakkor odamennek és egy sztrájktörőt bántalmaznak, nagyjelentőségű kérdést csináljon, de amellett nyugodtan elhaladjon azok mellett a jelenségek mellett, amelyek az ország gazdasági életének szomorú kinövései és részben előidézői annak, hogy Magyarország munkássága, polgársága, kisiparosai és kereskedői ilyen rettenetes nyomorban vannak. A Pénzintézeti Központ legutóbbi ülésében indítvány tétetett arra vonatkozólag, hogy a Pénzintézeti Központ zárja ki kötelékéből azokat a pénzintézeteket, amelyek 18%-nál magasabb kamatot szednek. Fel lehet tehát tételezni azt, hogy vannak bankok, amelyek nemcsak 18%-ot szednek, hanem többet is, mert hiszen 18%-ig az