Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-323

Az országgyűlés képviselőházának kezett és azt látjuk, hogy megindul az így feleslegessé vált munkásság, megindul a munkanélküli táboroknak egy ellentétes vonulása. A faluból megindul ez a vonulás a városba, hátha ott el tud helyezkedni, a városi munkanélküli tömegek pedig elindultak, megkezdik a vándorlást visszafelé a faluba, ahonnan elszármaztak, hátha majd ott tudnak elhelyezkedni. Látjuk ezt a szomorú képet, amely egy állandó proceszszió képét mutatja. Ez borzasztóan sötét uszály a magyar gazdasági életben, amelyet eddig még nem akartak kiirtani, sem a sötétséget enyhíteni. Azt kérdezem: fel lehet-e áldozni ezt a processziót az éhhalálnak? Meri-e valaki azt mondani, hogy ilyen körülmények közepette a kormány és a törvényhozás tétlenül maradhat? Es ha ezt nem értené meg valaki, ha ebből nem értene valaki, ha ettől nem mozdulna meg konok emberek lelkiismerete, énnekem azt kell mondanom, hogy a munkásember sorsa akkor sem különb, amikor dolgozik, a magyar proletariátus sorsa akkor is csak nyomor és szenvedés, ha munkában van. A mezőgazdaságban, — itt csak erre utalok — már igen ritka és igen magas napszám a négy pengő, (Malasits Géza: 1 pengő 60 fillér!) az országos átlagban azonban 2 pengő, de ez vidékenként lecsökken másfél pengőre is. Az iparban a hetikereset átlagát valahol 25 és 85 pengő között kell keresnünk és ott megtalálhatjuk; nagyon csekély azoknak a munkásoknak száma* akik 40 pengőn felül keresnek. (Tóbler János: Húszfilléres órabérek vannak a textiliparban! — Kabók Lajos: Kizsákmányolják a munkásokat ! — Propper Sándor : Weisz Manfréd 8 fillér órabért fizet!) Mindezeket a részleteket én is felemlíthetném itt, de azt gondolom, hogy ennek a kiküldendő bizottságnak lesz feladata, — neki talán majd jobban hisznek — hogy mindezeket az adatokat a Ház elé terjessze, hogy a Házat és a kormányt ezeknek az adatoknak előterjesztésével is kiadós intézkedésekre bírja. En most a dolognak egy másik oldalát mutatom meg, t. Képviselőház. Hogy ez a nyomorgás ilyen, hogy a tőkének kizsákmányolása a munkással szemben ilyen könyörtelen, ilyen alávaló lehet, az azért van, mert nálunk a munkás teljesen védtelen, nálunk a munkásember a mezőgazdaságban és az iparban teljesen ki van szolgáltatva a tőke könyörtelenségének. (Tobler János: Ez igaz!) Nálunk a munkásnak sztrájkjoga nincs, nálunk nagy sztrájkok alkalmával a munkáltató hívására nyomban közbelép a csendőr, a rendőr (Kabók Lajos: Bezárják őket!), közbelép a hatóság és még egyszer sem, még sohasem történt meg, hogy a gyengébb fél, az egy falat kenyérrel többért sztrájkoló munkás érdekében lépett volna közbe. Nálunk a kollektív szerződések rendszerét, a sokszorosító ipart kivéve, sehol másutt nem lehetett kierőszakolni, A munkást nemcsak a komoly válságok korbácsütései érik nálunk, hanem szenvednie kell sokszor a tőke könyörtelen sakkhúzásai következtében is. Ennek illusztrálására legyen szabad felemlítenem a kispesti esetet. Önöknek az újságokból is ismerniök kell, hogy a kispesti Hofherr és Schrantz-gyár többszáz munkást elbocsátott, mert a traktorvámok kérdésében nyomást akart gyakorolni a vámreviziós bizottság tárgyalásaira. Közbevetőleg megjegyzem, hogy a vámreviziótól nem várok árleszállító hatást, legfeljebb rövid átmenetre. (Jánossy Gábor: Az is jobb a semminél!) Kövid átmeneti időre várok csak valamelyes hatást a vámreviziótól, mert hiszen ma már van egy igen nagy gazdasági hatalom, amely uralkodik az KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXIII. ". ülése 1929 október 29-én, kedden. 141 államok, a törvényhozások és a kormányok felett, amely átmegy az államhatárokon és amely; nek nem akadály a vámhatár sem. Ez a nagy gazdasági hatalom a tröszt és a nemzetközi kartell. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A kartellek szabad mozgása ellen való kormányintézkedés tehát sokkal kiadósabb volna, mint egy ilyen vámreviziós tárgyalás és esetleg egy alig észrevehető vámreviziós intézkedés. Ami azonban a kartelleket illeti, erről majd később beszélek, ez más lapra tartozik és csak közbevetőleg jegyeztem meg, hogy ezeknek megrendszabályozása — nem az eltüntetése, nem a létezés és keletkezhetés megakadályozása, csak megrendszabályozása — szerintem fontosabb, mint a vámreviziós eljárás. A kispesti gyárat azonban nagyon megijesztette a vámreviziós bizottság összeillése. A kispesti gyár nagyon meg van ijedve és háborítatlanul taktikázhat. Ha megtörténhetik az, hogy többszáz munkást oda lehet vetni a nyomornak annak érdekében, hogy egy vámreviziós tétel érintetlen maradjon vagy hogy pláne felemeltessék, az olyan bűntett a munkásság ellen, amelynek ódiuma nemcsak a vállalkozó tőkét, hanem a kormányt is illeti. Mi tudjuk, hogy miért van ez így, nagyon jól tudjuk ezen az oldalon, de kérdés, hogy tudja-e mindenki, tudja-e minden illetékes tényező és nem szorul-e rá arra, hogy erről a dologról és társairól — mert van sok — egy parlament által kiküldött bizottság világosítsa fel. En ezzel a dologgal kapcsolatban komoly váddal állok a kormánnyal szemben. En nemcsak a könyörtelen taktikázó tőkét vonom felelősségre, nemcsak azt, aki kidobj utcára hajigálja a munkásait csak azért, hogy elérhesse, kiterrorizálja egy még nem is tárgyalt vámreviziós tétel eltörlését, vagy egy tétel felemelését. Itt a kormányt is vádolni kell, mert mindez idejekorán tudomására jutott a kormánynak. A kormánynak tudnia kell, hogy nem válságok verik azt a gyárat, mert munkája van, hiszen traktor-akció jávai a fölművelésügyi miniszter úr is ellátta 185 traktor készítésével és szállításával. Hát munkája van ennek a gyárnak és hasonló megrendelésre számíthat a jövőben is. Ez a gyár azonban központi utasításra, tisztára terrorizálni akarja a vámreviziós bizottságot. Ennek az árát nagyon sok munkás és munkáscsalád a maga nyomorával fizeti meg. Hát ilyenkor a kormány tétlen lehet, a kormánynak szabad itt az erők szabad játékának álláspontjára helyezkedni (Malasits Géza közbeszól. — Zaj.) és minden más alkalommal beleavatkozni a gyengébb fél javára? A kormány nem tudja magától elhárítani ennek az ügynek az ódiumát, amely csak enyhe szóval mondva ügy, mert ez már bűntett, Azt hiszem, nem lehet kétségbevonni, hogy az én indítványom nagy érdekeket érint. Ismerjük meg végre a dolgozó és munkanélküli munkásnak és — hozzáteszem tisztviselőnek — szociális és gazdasági viszonyait. Ismerje meg minden illetékes tényező egy hiyatos bizottság jelentésének a tükrében. Egy hivatalos bizottság jelentéséből ismerje meg, hogy a dolgozó magyarság helyzetét ne lehessen itt szépítgetni, hogy ezt a helyzetet ne lehessen elmagyarázni, tagadni, cáfolni és főleg hogy nyomban cselekednie kelljen és még inkább, hogy sem a külföld közvéleményét, sem önmagunkét ne áltathassák, ne ámíthassák azzal, amit a miniszterelnök úr tett meg egy angol folyóiratban, amikor azt írta, hogy a magyar élet az egészséges fejlődés útján halad. Ez tisztára ámítás, ez álta22