Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-322

96 Az országgyűlés képviselőházának dí tv anyát illeti, abból az első részt nem tudom elfogadásra ajánlani, azonba elfogadom a második részt, még pedig, hogy félreértés ne legyen, hozzájárulok ahhoz, hogy a 116. § 4. sorában levő «m. kir. posta» után «illetőleg Budapest közigazgatási területén» iktattassék be, a 16. § végére pedig kiegészítésként a következő szöveg iktattassék be (olvassa): «Ha az engedélyező hatóság által megszabott feltételek alapján az elsőbbségre jogosult vállalkozni nem hajlandó, elsőbbségi joga megszűnik. A. szóbanforgó feltételek Budapest székesfőváros közigazgatási területére korlátozott járatok esetében a székesfőváros által vállalt feltételeknél kedvezőtlenebbek nem lehetnek.» Ezt magamévá teszem, és azt hiszem, igen t. képviselőtársam ezt megnyugvással veszi, mert ezzel a változtatással a főváros érdekei teljes védelmet fognak nyerni. Ennek alapján tehát kérem a t. Házat, hogy Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam indítványát mellőzni méltóztassék, Kossalka igen t. képviselőtársam második alternatív indítványát, amely különben sok tekintetben kongruens a fővárosra nézve azzal az indítvánnyal, amelyet még a bizottságban tett egy szakasznál Szilágyi Lajos igen t. képviselő társam, elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 16. § eredeti szövegével szemben áll Szilágyi Lajos képviselő úrnak két alternatív indítványa. Először felteszem szavazásra az eredeti szakaszt, szemben mindkét indítvánnyal. Amennyiben a szakasz eredeti szövegében nem fogadtatnék el, fel fogom tenni szavazásra Szilágyi képviselő úr két alternatív indítványát egymással szemben. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatik-e a szakaszt eredeti szövegében fogadni el, szemben Szilágyi képviselő úr indítványával, igen vagy nem? (Igen!) A szakasz tehát eredeti szövegében fogadtatott el és így Szilágyi képviselő úr indítványai mellőztettek. Kossalka képviselő úr három indítványt tesz. A félreértés ott lehetett közöttünk, hogy a képviselő úr egy lapról olvasta fel egyesített II. és III. számú indítványát, amelyeket azonban a szavazás szempontjából természetesen fel kell osztanom, miután ezek külön indítványok. A képviselő úr első indítványa kiegészítést javasol a szakaszhoz, hogy tudniillik az elsőbbség a székesfővárost illesse meg. Amennyiben ez nem fogadtatnék el, akkor javasol egy beszúrást a 16. § negyedik sorába, a «postát» szó után, azt tudniillik, hogy Budapest közigazgatási területén a székesfővárost illesse meg az elsőbbség. Először tehát felteszem a kérdést: méltóztatik-e Kossalka képviselő úr I, számú indítványát elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A Ház ezt elvetette. Kérdezem másodszor: méltóztatik-e a II. számú kiegészítő indítványt elfogadni? (Igen!) Igen, ennélfogva ezt elfogadottnak jelentem ki. Előterjesztett azután a képviselő úr egy III. számú kiegészítő indítványt is, amelyet a miniszter úr az imént szó szerint felolvasott. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e ezt a III. számú indítványt elfogadni? (Igen!) A Ház elfogadta s így a 16. §-t ezzel kiegészítve jelentem ki elfogadottnak. Következik a 17. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 17. és 18. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa a 19. §-t). — Szilágyi Lajos! 2. ülése 1929 október 25-én, pénteken. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Mielőtt beszédemet megkezdeném, a házszabályok 128. %-& alapján kérem a Ház tanácskozóképességének megállapítását. Elnök: A házszabályok értelmében a képviselő úr beszédét folytatja; az elnök intézkedik, hogy öt percen belül a Ház tagjai tanácskozóképes számban legyenek együtt. Ha nem lennének, akkor fogja az elnök előterjesztését megtenni. Méltóztassék beszédét megkezdeni. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! (Br. Podmaniczky Endre: Kár volt megharagudni, mert leszavaztuk! — Zaj.) Bár a házszabályokat én úgy értelmezem, hogyha a Ház szemmelláthatólag tanácskozóképtelen, akkor beszédemet nem tartozom megkezdeni, mindazonáltal az elnöki intézkedés előtt természetszerűleg meghajlok. Mondom azonban, én a házszabályokat nem így értelmezem és a házszabályok tárgyalása alkalmával sem volt ez így értelmezve. Ha a Ház szemmelláthatólag tanácskozóképtelen, akkor az elnök az ülést felfüggeszti. (F. Szabó Géza: Akkor csengetnie keü! — Zaj.) Most pedig szemmelláthatólag tanácskozóképtelen. Elnök: Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék ebbe belenyugodni. Már precedens is volt erre az eljárásra, s én szorosan követem azt à házszabályoknak megfelelőleg. Méltóztassék csak beszédét megkezdeni. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Ennél a szakasznál, amely most következik, kényszerítve vagyok nagyobb érdeklődésre appellálni. (Halljuk! Halljuk!) Ez a szakasz az árufuvarozásra jogosító engedélyeknél a körzeti határokat állapítja meg. Most kell dönteni abban a kérdésben, amely kérdésben a miniszterelnök úr is itt egy ízben már állást foglalt, a miniszter úr hivatalbeli elődje is állást foglalt s bár kétrendbeli miniszteri nyilatkozat hangzott már el ebben a tekintetben, most a kormány javaslata ennél a szakasznál törvénybe akar iktatni olyan valamit, ami sehol a világon nincs. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Szíveskedjenek helyüket elfoglalni. Szilágyi Lajos: En már hangoztattam egy példa feltárásával, hogy a törvényjavaslatnak ez a része milyen abszurd elgondolást jelent. Hangoztattam, hogyha én Budapestről Nagymarosra akarom bútoraimat teherautón kiszállítani, ez a fennálló rendelkezések értelmében lehetetlen. Ez a törvényjavaslat pedig, amely felett most kell döntenünk, a kereskedelemügyi kormány mostani gyakorlatának utólagos szankcióját célozza. Teljesen abszurd dolog, hogy Budapestről Nagymarosra kivihessem bútoraimat vasúton, kivihessem hajón, kivihessem lófogatú fuvarral, egyedül csak teherautón ne vihessem ki egy olyan elgondolásnál fogva, amely semmiféle indokolással alá nem támasztható. Az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr, amikor a törvényjavaslatnak ezt a részét a bizottságban támadtam, azt mondotta és hivatalbéli elődje is azzal védekezett, hogy a körzeti határok megállapítására azért van szükség, hogy védjék a legális fuvarozókat a vadfuvarozókkal szemben. Ezzel szemben az én fejtegetésem azt tartalmazta, hogy megköszönik az áru fuvarozók az olyan védelmet, amely őket tönkreteszi. A vadfuvarozókkal tessék kíméletlenül elbánni. Van Magyarországon elegendő rendőr és elegendő csendőr. Ha ezeket a hatóságokat kellően instruálják, kellő utasításokkal látják el, ezek a vadfuvarozást egy-két héten belül kiirtják az ország területéről. A belügyi államtitkár úr, amikor a fúva-