Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-322

Az országgyűlés képviselőházának 32, Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A 13. § eredeti szövegével szemben áll Szilágyi képviselő úr módosító indítványa. Szilágyi Lajos: T. Ház! A miniszteri nyilatkozat folytán indítványomat visszavonom. Elnök: Miután a képviselő úr indítványát visszavonta, a 13. %-t, mint meg nem támadottat, elfogadottnak jelentem ki. Következik a 14. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a lí. és 15.. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 16. §-t): — Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Javasolom, hogy a 16. § egész terjedelmében töröltessék és helyette egy új szöveg vétessék fel. Előrebocsátom, hogy ez a szakasz azt az elsőbbségi sorrendet szabályozza, amelyet meg kellett állapítani a kérvények igazságos elbírálása érdekében. Mint mondottam, az itt javasolt szöveget igazságtalannak tartom, mert ha a különböző kérelmek elbírálása esetén ezt a sorrendet tartják be az elsőbbséget illetőleg, ez igazságtalanságokat fog okozni és a nagyközönség érdekeit sem fogja szolgálni. Ez a szöveg ugyanis, amelyet én törölni kérek, úgy kívánja az elsőbbséget szabályozni, hogy minden más kérelmező előtt a vasútnak adja meg az elsőbbséget, majd folytatólagosan minden más kérelmező előtt a hajózási üzemnek, azután a postának, a községi és városi üzemeknek, végül pedig az állati erővel űzött fuvarozásról gépjáróműüzemre áttérő, ipar jogosítvánnyal bíró fuvarozók számára adja meg az elsőbbséget. Ez a szakasz súlyos igazságtalanságokat tatalmaz. Nem lehet ugynis ilyen határozottan kimondani azt, hogy minden körülmények között első a vasút, és csak azután jön a többi, mert lehetnek helyzetek, amikor a vasút kérelme nem olyan indokolt, mint például egy. városnak vagy egy községnek a kérelme. A ma délelőtt itt a parlamentben elhangzott többrendbeli felszólalásból is kicsendül, hogy igenis például Budapest székesfőváros területén is előfordulhat az, hogy a vasút érdeke ütközik a városi érdekkel. Teljesen igazságtalan álláspont volna tehát az, hogy ha a városi érdek és a városi üzem érdeke ütközik a vasút érdekével, akkor a városi érdeket még a város belterületén vagy a város közigazgatási területén belül se akceptálja az igen t. kormány. Ezért én támadom ezt a felfogást és ezt az álláspontot, és a városokatnlletŐleg más nézeten vagyok. Ha egy város vagy egy község területéről van szó, akkor első legyen a városi vagy községi érdek. Ha annak a városnak vagy annak a községnek van autóbuszüzeme, akkor ez előbb soroljon, mint a környékben levő vasút. A vasút érdekét méltóztassék honorálni akkor, mikor az országúti autobuszközlekedésről van szó, mikor azonban az utcai autobuszközlekedésről kell dönteni, akkor a vasút érdeke hátrább kell hogy szoruljon. En tehát disztingválnék és megkülönböztetném az utcai forgalmat az országúti forgalomtól. Ha az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr két város, két község vagy több város és község közti útvonalról határoz, akkor igenis tartsa szem előtt a vasút érdekét, nincs kifogásom ellene; legyen első a környékbeli vasút, a hajó, posta és így tovább, de ha arról van szó, hogy egy város belterületén vagy közigazgatási területén mozoghasson bizonyos útvonalon egy autóbusz, akkor a vasúti érdekek nem állhatnak elébe a város óhajának és a város autóbuszüzeme fejlődési szándékának. Ilyen konkrét eset volt a már említett rákosfalvi eset, amikor a '-. ülése 1929 október 25-én, pénteken. 93 helyi vasút érdekét állították szembe a Budapest székesfőváros területén tervezett, a Budapest székesfőváros tulajdonát képező autóbuszüzem szándékaival a nagyközönség kárára és rovására, az egyoldalú vasútvédelem szempontjából. Másik kifogásom, hogy ez az elsőbbségi sorrend megfeledkezik azokról, akikről éppen nem volna szabad megfeledkeznie^ megfeledkezik az üzemben levő gépjáróművállalatokról, mintha azoknak más pályázókkal szemben nem volna semminemű elsőbbségi jogosultságuk. Mély tisztelettel kérdezem, miért nemi Mi oka van a kormánynak arra, hogy üzemben levő virágzó vállalatokat mellőzzön, üzemben levő virágzó vállalatokat ne helyezzen elébe a most kezdőnek, a most próbálkozónak, a most kísérletezőnek, ott ahol már évek hosszú sorának gazdag tapasztalatai vannak felhalmozva, ott ahol pompásan prosperál egy autóbuszüzem vagy árufuvarozó üzem? Ez nem elég arra, hogy a .kereskedelemügyi minisztérium, ha ilyen vállalat kérvénye érkezik be, máris azt a kérvényt honorálja, hanem az ilyen kérvényezőnek is elébe teszi a kereskedelemügyi miniszter azt, hogyha egy lófogatú fuvarozó át akar térni a gépjárművel való fuvarozásra, akkor a lófogattal fuvarozót előnyben részesíti a már évek óta ebben a mesterségben élő, ezzel foglalkozó gépjármű tulajdonossal szemben? Legutóbb is a kereskedelemügyi minisztériumban egy rendkívüli érdekes ankét volt. Arról volt szó, hogy a budapesti teherautókon árukat fuvarozók egyrésze taxamétert akart alkalmazni a teherautókon. Az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr egy ankétot hívott egybe, ahol az összes érdekeltségek jelen voltak. Érdekes, hogy ott is felmerült ez az elsőbbségi sorrend és nagy vita keletkezett. A lófogattal fuvarozó fuvarosok elsőbbséget követeltek maguknak a taxaméteres teherautósokkal, illetőleg^ azokkal a teherautósokkal szemben, akik már évek hosszú sora óta teherautókkal keresik a maguk kenyerét. íme ide vezet ez a határozmány, ha változatlanul megmarad. Ha változatlanul szavazza meg az igen t. Képviselőház a törvényjavaslat szövegét, akkor az a nevetséges helyzet áll elő, hogy egy fuvaros, aki eddig csak lovakat ismert és lovakkal fuvarozott, elsőbbségi sorrenddel bír egy olyan másik kérelmezővel szemben, aki esetleg már 15 vagy 20 esztendő óta teherautókkal fuvaroz. Ebből a két szempontból kifogásolom a törvényjavaslatnak azt a szövegét, amelyet a bizottság elfogadott és előterjesztett. Indítványozom, hogy a 16. § helyébe a következő új szöveg vétessék fel (olvassa): «A közhasználatú gépjármű vállalatok engedélyének kiadásánál az alábbi elsőbbségi sorrend mérvadó: 1. a helyközi forgalomra vonatkozó kérvények elbírálásánál az alábbi felsorolás sorrendjében minden más pályázóval szemben elsőbbség illeti meg az érdekelt közforgalmú vasúti és hajózási vállalatokat, a magyar királyi postát, a területükön tervezett, valamint a közvetlen környezetük bekapcsolásának célját szolgáló járatok engedélyezésénél a községeket és a városokat, az ezek által fenntartott intézményeket vagy ezek ^valamelyikének túlnyomó részesedésével működő vállalatokat, továbbá e paragrafus^ második pontja alatt említett betegszállító vállalatok tekintetében a közcélú mentőegyesületeket, végül az eddigi működési területükön üzemben levő gépjárómű vállalatokat és az állati erővel űzött fuvarozásról gép-