Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-307

78 Az országgyűlés képviselőházának 30 sása meglehetős izgalomba kergette a kongresz­szus közönségét. A hatósági kiküldött ezeknek az adatoknak felolvasását egész egyszerűen megtiltotta, és amikor az elnök azt mondotta, hogy hivatalos adatok felsorolása ellen neki kifogása nem le­het, akkor egész egyszerűen a kongresszus fel­oszlatásával fenyegetőzött. Inkább vállalta azt, hogy egy botrány legyen, mint azt, hogy a saját hibáját, a saját kritikátlanságát beismerje. T. Ház! Az is egészen furcsa és szerintem teljesen megengedhetetlen, hogy ezek a hatósági kiküldöttek teljes fegyveres felszerelésben fog­lalnak helyet az előadó asztalánál. Elvégre nem vagyunk megszállás alatt. (Kabók Lajos: Kár, hogy a pisztolyokat nem rakják ki az asztalra! — Esztergályos János: Ha egy külföldi idejön, nem győz csodálkozni!) Az a munkásközönség, amelynek végre-valahára egy gyűlést engedé­lyeznek, nem egy leigázott nép, amely megér­demli azt, hogy tisztára megszállásszerűleg fegyveres hatósági kiküldött teljes provokatív kiállással ott foglaljon helyet az asztalnál. Azt hiszem, ezekben a kérdésekben végre tisztázni kell a helyzetet. Tisztázni kell a hatósági kikül­dött jogkörét és tisztázni kell azt, hogy joga van-e neki közvetlenül a szónoktól a szót meg­vonni, hogy joga van-e neki, akkor, amikor sem­miféle rendzavarás nem fenyegeti, amikor a rendnek semmiféle felfordulásától tartani nem lehet, azokra az intézkedésekre ragadtatni ma­gát, amelyek az utóbbi időkben egyre sűrűbben fenyegetik a gyűlések megtartóit. Ez, t. Képviselőház, vonatkozik a politikai gyűlésekre, vonakozik a szakmai csoportok gyűlésére, vonatkozik a munkásdalkörök, sport­csoportok gyűléseire és összejöveteleire s an­nál inkább vonatkozik az oktató és kulturális előadásokra. Az oktatás kérdésében már. ott tartunk, hogy a francia forradalom is in­dexen van, arról sem lehet oktató előadások keretén belül beszélni; az antialkoholizmusról szóló előadást is megcenzúrázzák, az eszpe­rantó kérdésében kifogásolják azt a kis zöld csillagot, amelyet a polgárság igen nagy része hord; az eszperantó összejövetelek kérdésében ie a legridegebb álláspontra helyezkednek. Szórakoztató előadásainkat műsorbemutatási kényszerrel úgyszólván teljesen tönkreteszik; a versek cenzúrájánál a leglehetetlenebb, leg­ellentmondóbb intézkedésekkel találkozunk, és miután már tíz-tizenkét hatóság ugyanannyi előadáson engedélyezett bizonyos verseket, va­lamelyiknek hirtelen eszébe jut és legköze­lebbre nem engedélyezi, vagy pedig Budapes­ten engedélyezik és Debrecenben nem, és így tovább. A legnagyobb bizonytalanságban van tehát egy-egy munkáshangverseny rendezője abban a tekintetben, hogy honnan vegyen mű­sort ezekre a munkáselőadásokra és hovato­vább oda jutunk, hogy egyéni ízlés fogja el­dönteni, hogy valamelyes vers előadható-e, tehát egyéni ízléstől fognak függni a szabadság­jogok is. Ami azután a zenét illeti, Schuhmann «Két gránátosáénak betiltása még a mai napig is fennáll, azért, mert a Marseillaise-nek egy-két taktusa foglaltatik benne; a Reinitz-dalokat még ma sem szabad előadni, holott ezekben a béke­beli Reinitz-dalokban még nagyítóüveggel sem lehet forradalmi lazítást felfedezni. Hozzájárul ehhez az is, hogy a rendőri díjak nagysága egyáltalán megakadályozza azt, hogy a munkásság maga folytathassa a saját maga önképzését, nemcsak a felnőtteknél, hanem gyermekeknél is. Egészen egyszerű gyermekelő­7. ülése 1929 június 8-án, szombaton. adásoknál, meseelőadásoknál, ahol a gyerme­keknek valamilyen egészen ártatlan gyermek­mesét akarunk előadni, a rendőri díj rendesen oly magas, hogy mivel ezeket az előadásokat belépődíj nélkül rendezik, ezek megtartása úgy­szólván teljesen lehetetlenné válik. De a legcifrább az, ami nemrégiben történt Szegeden, ahol száz pengő pénzbüntetésre ítélték egyik csoportunk vezetőjét azért, mert 10—15 vagy húsz gyermeket összehozott egy délután és meguzsonnáztatta őket. Tiltott gyűlés miatt ítélték el. (Rothenstein Mór: Nem röstellik ezt, t. miniszter úr? — Esztergályos János: Hat-nyolc éves gyermekeknél tiltott gyűlés! — Scitovszky Béla belügyminiszter: De nem tudom, hogy így volt-e! — Esztergályos János: Egészen biztos, ha mi mondjuk, miniszter úr, egészen biztos! Mér­get lehet rá venni! — Derültség a jobboldalon. — Scitovszky Béla belügyminiszter: Erre a kép­viselő úr mérget vehet, de én nem. — Esztergá­lyos János: En nem veszek mérget. De nem ab­ban az értelemben, mint ahogy a miniszter úr mondja. — Kuna P. András: Csak nem kockáz­tatja a bőrét! — Halljuk a szónokot, telik az idő!) Ha tehát a politikai gyűlésekkel szemben — valamennyire érthetően — azt az eljárást köve­tik, amelyet az előbb elmondottam, akkor telje­sen érthetetlen, hogy a munkásság önképzési tö­rekvései elé a rendőri díjakkal, rendőri felügye­lettel ilyen akadályokat gördítenek, hiszen el­végre a felsőházi tárgyaláson éppen az elmúlt napokban mondották, hogy oly mértékben kell a jogokat kiterjeszteni, amilyen mérték­ben a kulturális előrehaladás történik, ha tehát a dolgozók elől elzárják a kulturá­lis előrejutás lehetőségét, a másik oldalon pedig ezt reklamálják rajtuk, akkor, sze­rintem, ez olyan kétarcú játék, amely előbb­utóbb meg fogja magát bosszulni. Nem lehet erre a módszerre építeni egy ország jövendőjét, nem lehet az erőszaknak azt a szellemét, amely inkarnálódik a belügyminisztériumban, to­vábbra is fenntartani. Nem lehet ezt tovább így csinálni, mert ennek előbb-utóbb rossz vége lesz, ezt tehát semmiféle rendőri vagy egyéb intéz­kedésekkel fenntartani nem lehet. Ennyit a hatalomról; most pedig az anyagi segítségről kívánok szólni, amelyet a haladás ellen felhasználnak. Az előbb Rothenstein kép­viselőtársam beszélt a belügyminiszteri kísér­leti nyomda ügyéről és megmondotta azt, hogy ez a kísérleti nyomda akkor, amikor még fenn­állott, mire használtatott fel és most miután megszüntették, a személyzetével milyen céljai vanmak a belügyminiszter úrnak. A belügy­minisztériumnak nem sikerült hosszú esztendők anyagi áldozatával és egyéb . segítséggel a nyomdász szakszervezet munkáját megakadá­lyozni. Most megfordítják a módszert és meg akarják fúrni ezt a szervezetet, még pedig en­nek a kísérleti nyomdának és az ehhez hasonló alakulatoknak a segítségével. Mi elmondottuk úgy az előző költségvetéseknél, mint most is, a kísérleti nyomdával szemben való álláspon­tunkat és én most az egész komplexusból csak egyetlen egy példát akarok kiragadni. (Sci­tovszky Béla belügyminiszter: Erre tessék mérget venni, hogy ez igaz! — Esztergályos János Miért ajánlja a miniszter úr olyan szor­galmasan a mérget? —• Derültség. — Scitovszlky Béla belügyminiszter: Mert nekem kínálta! — Simon András: Hogy legyen fogyasztó is! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Ez mind fal­zum. Ez mind újság előttem!) Valami mentsége lehetett volna a belügy­minisztérium kísérleti nyomdájának a maga

Next

/
Thumbnails
Contents